Nagykanizsán jártam, gyorstöltőt találtam

    0
    2

    Holnapi használttesztünkben egy egymillió kilométer feletti futású Golf IV következik. Ilyen nem terem minden sarkon, úgyhogy simán bevállalható volt, hogy Nagykanizsára kellett menni megnézni. Hogy még egy kicsit érdekesebb legyen a projekt, a múlt héten debütált Renault Zoéval mentem. Azt ugyanis a 41 kWh-ás akkumulátorral szerelt Zoe nagyon hamar bebizonyította, hogy városban, de még Budapest 100 kilométeres vonzáskörzetében is hibátlan alternatíva a mindennapos autózáshoz. Viszont Nagykanizsa oda-vissza közel 450 kilométer. Így aztán biztos volt, hogy tölteni kell a 400 kilométeresnek mondott, de valósan inkább 300-350 kilométer hatótávú Zoéval.[BANNER type="1"]
    Meg is néztem a töltőadatbázisokat, Székesfehérváron az Albaparknál van 22 kW-os töltő az autópálya mellett, később azonban nincs az M7 közvetlen közelében, Siófokon és Fonyódon kicsit odébb található. Nagykanizsához annak ellenére nem találtam a töltőadatbázisokban bejegyzést, hogy júniusban az eTour alkalmával töltöttem ott, a helyi Eon telephely előtt. Felhívtam központi számukat, ők sem tudtak az ottani töltőről, csak a városban hamarosan az önkormányzati tenderből telepítendőkről. Azok azonban tudtommal még messze nem üzemelnek. Erősen agyaltam, hogy hol is fogok tölteni, s végül két mankóm is lett. Székesfehérváron kaptam kölcsön egy ipari csatlakozóba dugható, egy laptoptáskában elférő, a publikus töltőkhöz hasonlóan 22 kW-os töltést adó készüléket, ami igazából minden Zoe csomagterébe be kellene kerüljön (hamarosan erről is bővebben…). De aztán hajnalban megtaláltam a Nagykanizsa, Király utca 1. alatti Eon telephely telefonszámát, az ottani portás pedig megerősítette, működik náluk a töltő. Az azt indító RFID kártyát amúgy is tőle kell elkérni.
    Lefelé megtapasztaltam, hogy a Zoe városi és elővárosi üzemben simán gyári érték alatt tartható fogyasztása autópályán jelentősen megugrik, így ebédelni és tölteni is beugrottam Székesfehérvárra, a töltő felvétele után, majd célba vettem Nagykanizsát. Mivel alig több mint 1,5 órát töltöttem ott, az akku csak 82%-ig ment fel. Úgy indultam haza a fővárosba, hogy kevesebb volt az autó által kiírt hatótáv, mint az előttem álló táv, úgyhogy jött a matek, egy kis biztonsági ráhagyással: 95 km/órás tempó kell hazáig. Így stabilan +20 kilométeres hatótávra tudtam beállni, amit hazáig tartottam. Igaz, ilyen tempóval egy-egy kamion épp utolért a lejtőkön, de nagyjából az ő tempójukkal haladtam – egy kis eTour nosztalgia jegyében. Azóta az openchargemap töltőadatbázisba is bekerült a nagykanizsai töltő, naná, hogy a Zoe fotójával. Fontos pont azoknak, akik – hozzám hasonlóan elvetemülten – villanyautóval tartanának Horvátország felé. Bár egy Zoe 22 kW-tal tölthető ott, a legtöbb villanyautó lassabban, ugyanis inverterük lassabb töltést enged csak. Közben viszont érdemes sétálni egyet Nagykanizsán, a megspórolt üzemanyagköltségből lehet enni, inni, ja és a helyi kínai ruhaáruházban kiváló alsónadrágokat lehet beszerezni, amire nyáron nagy szükségem volt, amikor terveimmel ellentétben nem sikerült hazajutnom, hanem Csehországból szinte hazaérkezve Budaörsről fordultam az Adria felé. A nagykanizsai Golf holnap, a Zoe tesztje néhány nap múlva következik, és persze megmutatjuk majd a Székesfehérvárról való, a piac legolcsóbbjának számító Type 2 töltőt is. Stay tuned!
    Előző cikkHatszemélyes egyterű koncepció a Toyotától
    Következő cikkBekamerázzák a Szentendrei utat
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.