Mindent bele! Nissan Qashqai teszt

2006 óta van velünk a Nissan Qashqai, ami elhozta nekünk a crossover őrületet. Azóta a vevők vágya az emelt hasmagasságú, de valójában kompakt modell, azóta kíván mind több márka mind nagyobb piacrészt kihasítani ebből a még mindig dinamikusan növekvő szegmensből, ami már a hazai piacon is a leginkább meghatározó. A Qashqai első és második generációjával is bérletesnek számított a legnépszerűbb modellek 10-es listáján. A 2013-ban debütált második generáció idén frissült, mi pedig olyan modellt kaptunk, ami szépen fel is sorakoztatja az újdonságokat.[BANNER type="1"]
Rajta a két új szín közül a valóban vérpezsdítőbb élénk kék árnyalat, a Tekna+ csúcsfelszereltség matt ezüst tükörháza, orrán pedig az aktuális Nissan egyenarc vonásain túl a remek fényerejű adaptív LED fényszóró. Új az embléma, ami egy hologrammisztikus plexilap, mögötte a ráfutásvédelem szenzora. Naná, hogy módosultak a lökhárítók is, amik 1,7 centis hossznövekedést hoztak, 6 milliméterrel a szélesség is nőtt, a lemezek közül a csomagtérajtó és a gépháztető friss, de mindez elég ahhoz, hogy a Qashqai a ráncfelvarrás után egészen új autónak tűnjön.
Erre nagyon jól játszik rá a Tekna+ csúcsverzió, ami alapból kapja a 3D párnázású nappabőr üléseket. Itt aztán csúcsra van járatva a minőségi finomítás, az ajtókilincsek egyébként mindegyik verzióban finomodtak, de javult a zajszigetelés is, ami valóban érezhető: a Qashqai csendes. Legalábbis az 1,6-os benzines az. De térjünk még vissza az ülésekhez, nem csak a kárpitozásuk friss, a korábbiaknál (elöl-hátul) hosszabb ülőlapot, a sofőrnél négyirányú deréktámasz-állítást kaptak. Valóban igen komfortosak. A kényelmet szolgálja a vágott aljú, jobb ki-beszállási helyet adó, amúgy növelt karimájú kormánykerék is.
Nem csak a kormánykerék módosult, maga kormányzás és a futóműhangolás is. Előbbi közvetlenebb, utóbbi pedig komfortosabb lett. Igaz, a legnagyobbnak számító 19 colos felnikkel azért nem lágy, de nem is vesétrázó. A láncfelvarrásoktól megszokottnál komolyabb frissítést jelzi, hogy (29 literrel) nőtt a csomagtér, de még a hátsó lábtér is. És pont ezektől lett érezhetően jobb a Qashqai: nem egész 4,4 méteren egy olyan autó, ami négy felnőttnek is kifejezetten kényelmes, kiemelendő (a Tekna+) csúcsszint hátsó üléseinek kényelme is.
A motorpaletta erősebbik benzinese, a 163 lóerős 1.6 DIG-T szintén inkább kényelmes, mint sportos. Pedig erő bőséggel van benne, de vérpezsdítő motorhang már nem jutott hozzá. Mindig egész csendes, alapjárata higgadt, de a gyors stop-start miatt nem túl sokszor tapasztalható. Már alacsony fordulatról terhelhető, ugyanakkor kedveli a pörgetést is. Jófajta hatfokozatú kézi váltó társul hozzá, nem túl hosszú áttételezéssel, ami azt jelenti, hogy városban is nyugodtan kapcsolható a negyedik, az autópályás 130 km/órás tempó pedig már 2900/perc körüli fordulattal, de még mindig elég csendesen futható. A fogyasztás a teljesítményhez illő: városban nemigen vihető 8 liter alá, országúton simán 6 liter alatti, autópályán pedig a kettő közötti. A tesztátlag 7,5 l/100 km lett, több városi, mint azon kívüli szakasszal. Nem rossz, pláne ilyen teljesítmény mellett, de nekem már fájdalomküszöb feletti, ahogyan a Qashqai ára is.
A táblafelismerős, sávlehagyásra figyelmeztetős, holttérfigyelős, bőrkárpitos, panorámatetős, tényleg fullos tesztautó a 150 ezer forintos extra fényezéssel együtt közel 9,3 millió forint akciósan is. Ennyiért már Leaf, korrekt felszereltségű – szintén idén frissült – X-Trail is kapható, igaz, Qashqai is vehető már 5,5 millió forint alatt is, ami nem is nyúlik túlzottan ki a kompakt modellek ársávjából. Hozzájuk képest meg tényleg többet ad, főként vagányságból.