Csak erős idegzetűeknek: alig tudták kinyírni a Lexus motorját

    4
    2

    A Lexus 1989-ben, azaz 28 évvel ezelőtt jelent meg első, akkor egyetlen típusával. Az F1 kódjelű, eredeti LS400 teljesen önálló műszaki alapokra, költségvetési megszorítások nélkül épült, a cél a legjobb luxuslimuzin megteremtése volt. A felülmúlhatatlan minőség meghatározója volt az LS 4,0 literes, V8-as benzinmotorja. Az 1UZ-FE kódjelű benzinmotort egy versenymotor igényességével (a későbbi, lehetséges motorsport-felhasználást nem kizárva) tervezték meg, ám mivel teljesítményét 251 lóerőben, nyomatékát 353 Nm-ben limitálták, gyakorlatilag az örökkévalóságnak készült. A motor egy későbbi kivitelét a megjelenése utáni három évben újra és újra a világ tíz legjobb motorja közé választotta be a Ward’s Auto. A változó szelepvezérlésű verzió a Lexus későbbi típusaiban és a Toyota belpiacos luxusmodelljeiben egyaránt helyet kapott; hajómotorként éppúgy használták, mint a Le Mans-i versenyautó 600 lóerőre felhúzott erőforrásaként.
    Ami az eredeti felhasználást illeti, az első generációs Lexus LS400 rajongói klubjai számos olyan típust tartanak számon szerte a világon, amelyek egymilliónál is több kilométert tettek meg eredeti motorjukkal. Ekkora futásteljesítmény után természetesen már kíméletesen illik bánni a matuzsálemekkel. Ha valakinek ez nem felel meg, a tuningpiacon számos nagyteljesítményű erőforrást talál, s az LS-ekbe ilyenek is szép számmal kerülnek. [BANNER type="1"] Működőképes motort azonban a tuningfanatikusok sem szívesen cserélnek le, a bontott motoroknak pedig épp elnyűhetetlenségük miatt nincs komoly piaca. Az LS-tuningolás egyik rituáléja ezért a motor-eutanázia néven is ismert motorgyilkosság, amelynek során az erőforrás még egyszer utoljára minden erejét bedobja. Például álló helyzetben, gumifüstölésre, amikor „komolyabb sportkocsik általában kigyulladnak, jobb esetben motorjuk szimplán besül az elégtelen hűtés miatt. Ez a recept általában működik, az 1UZ-FE blokkot azonban más fából faragták: az alábbi videóból kiderül, hogy az autó kegyetlen gazdái egy ponton majdnem feladták a kínzást, mert maguk sem hitték el, hogy mi mindent bír ki az LS legendás motorja. Végül győzött a hülyeség, az értelmetlen pusztítás. Az alábbi videó megtekintését csak erős idegzetűeknek ajánljuk!
    Előző cikkÍme teljes valójában a Renault Mégane RS
    Következő cikkNyugaton a helyzet változatlan – Skoda Rapid
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    4 HOZZÁSZÓLÁS