Időutazás – Mercedes-Benz 190 E 2.5-16 Evolution II-vel

    Írta:
    Katona Mátyás
    -
    2
    2

    Csupán fotóival is vérpezsdítő a gyári tesztpéldány, ami korszakának A-osztályos matricázását viseli


    Az egy dolog, hogy a Mercedes-Benz Classic pályanapokat szervez rajongóinak, azaz a történelmi Mercedesek tulajdonosainak, de ha ez nem lenne elég, azokon olyan ikonokkal kínál próbakört időutazást, mint például a 190 E 2.5-16 Evolution II (W 201), ami ugyanúgy legendának számít a késői ’80-as, korai ’90-es évek túraautózásából, mint az E30-as BMW M3. [BANNER type="1"]

    Nehéz eldönteni, hogy melyik a nyerőbb. A C-osztály, vagy az ős Bébi Benz versenygépe. Mindkettő sikeres volt a maga idejében


    Az 1990 májusa és júliusa között mindössze 502 példányban épített Evo II ma olyan szinten féltett gyűjtői darab, hogy tagjai akár százezer eurós (30 millió forint feletti) vételáron cserélnek gazdát. Valaha az AMG finomhangolta ezeket, motorjuk 2,5 literes, rövid löketű, széles furatú négyhengeres, ami az utcai modellekben 232 lóerőt adott, ami 7,1 másodperces 100 km/órára gyorsításhoz segítette; a versenygépek 367 lóerőt is tudtak.

    Időtlen csillag – hirdeti hátsó légterelőjén. Nem túlzás


    Teljesítményét nem titkolta az Evo II, szélesített sárvédői alatt egyedi – hatküllős – ez időben óriásinak számító 17 colos alufelnik forogtak, a mélyre húzott első lökhárító és a csomagtérajtóra helyezett légterelő szintén versenyautós megjelenést adott az 500 példány esetén fekete, de két ezüstszínűként is megépített modellnek, ami a DTM-ben is hihetetlenül sikeres volt. Utóbbi terén 1992 volt a csúcsév, amikor Klaus Ludwig, Kurt Thiim és Bernd Schneider az első, második, harmadik helyen hozta be egyéniben a konstruktőrök között természetesen első Mercedest.

    Egy darabka történelem az Evo II, nem az autó-, hanem a versenypálya a körzete, akarom mondani elsődleges élettere


    A DTM a Mercedes-Benz Classic pályanapjaitól sem áll távol, ugyanis ezeket aaz 1993-1996 között a DTM-ben Mercedesszel versenyző Jörg van Ommen szervezi. A részvételi díjak helyszínenként változnak, Zolderben 650, Oschersleben pályáján 780 euró – pályahasználattal, reggelivel és ebéddel, meg persze a jó társasággal együtt. Hogy mibe kerül egy kör az Evo II-vel? Annak díjszabása alighanem egyedi, ahogyan mondani szokás, a kapcsolatokon múlik.
    Előző cikkMégsem lesz hétülésés Dacia Duster?
    Következő cikkDobja a dízeleket a Porsche is, várhatóan 2020-tól
    Katona Mátyás
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    2 HOZZÁSZÓLÁS