Csak GT Line-ként mondható fickósabbnak a harmadik generációs Kia Picanto, alapból továbbra is egy szerethető, cuki, csajos, városi miniautó
Alapként bizonyít. A hasonló LX felszereltségű Kia Rio kisautó után, ismét nekem jutott a nemes feladat, hogy szinte alapként, a Kia miniautójának karakterére koncentrálva próbálhassam az új Picantót. Már járt nálunk a harmadik generáció, akkor a nagyobb, négyhengeres benzinesével és GT Line csúcsfelszereltségben. Úgy is jópofa, de a GT Line már túl drága egy miniautóhoz. Leírni persze nem kell, a sportos apróságnak is van értelme, vonzereje, mégis sokkal jobban fogyhat puritánabb kivitelben a Kia legkisebb modellje. Most 1,0 literes, háromhengeres motorjával, LX alapfelszereltségben, a 400 000 Ft felárat jelentő Exclusive csomaggal próbáltuk a Picantót. Így már kevesebb a diszkó, bevásárlókocsinak azonban így is tökéletes lehet.
Egy miniautó ma a legolcsóbb megoldás, ha új, kicsi, sallangmentes városi cirkálóra vágyunk. Az A-szegmensben persze kötelező a cuki és fiatalos karakter is, ugyanis ezt nem az apukák és nem is az autóbuzik fogják venni
Az alap, 14 colos dísztárcsákon persze nem feszít olyan szépen, mint a 16-os kerekeken. Oldalról mutatja meg kocka sziluettjét igazán
Mini városi kocka. Sok kritika érte külseje miatt a szintén nemrég bemutatkozó Kia Riót, hiszen annyira belesimult a dél-koreai gyár komoly dizájnvonalába, hogy elvesztette bohókás karakterét. A Picanto szerencsére megmaradt az utcák megmosolyogtató, vidám jelensége, ahogy azt egy miniautótól elvárnánk. Ahogy az elődnél, itt is nagy és széles az orr, tökéletesen megértem a formatervezőket, hogy miért készülhetett el azonnal a morcosabb GT Line. Ha az előd kocka alakját véljük felfedezni benne, az nem véletlen, ugyanis hossza és szélessége nem változott, pedig teljesen új a padlólemez. Ellenben 15 mm-t nyújtózott a tengelytáv és 5 mm-rel lett magasabb. Így egyébként csak 11 centivel magasabb, mint amilyen széles, tehát a súlypont is elég magas.
Becsülendő, hogy már az alapfelszereltséghez is elég gazdag színpaletta érhető el, persze 120 000 Ft felárat jelent a metálfényezés. Bejövős az aprócska szárny a csomagtérajtón
Talán a hovatartozásra próbálnak utalni a hátsó rendszámtábla körülötti csókos szájra emlékeztető műanyag lemezzel, de lehet, hogy ez csak egy üzenet a mögöttünk jövőknek
Ügyes helykihasználás. Egyáltalán nem mondható vidámnak a belső, mindenhol olcsón kongó műanyagot találunk, még az egyébként egész mutatós és jól kézre eső multikormány és a gömbalakúra formázott váltógomb is érdes műanyagból készült. Persze ez egy olcsó miniautó, így is kell hozzáállni. Ügyesen játszottak a milliméterekkel, a lábtér túlzott csökkentése nélkül sikerült a szegmens legnagyobb csomagterét megalkotniuk. Bírom a Kia filozófiájában, hogy mindig elrejtenek valami apró okosságot. Nem kivétel ez alól a Picanto sem, ahol pillanatok alatt eltüntethető és gombnyomásra kipattintható pohártartót rejtettek el a középkonzolban. Egyébként a központi tároló hiperpraktikus, dupla emeletes, 12 V, USB és AUX csatlakozós.
Nem sok vidámságot ad az utastérnek az EX alapfelszereltség. Executive csomaggal megtámogatva lehet a legjobb döntés, úgy legalább számos hasznos kényelmi funkciót adunk a képhez
Okos kiegészítői a praktikus középkonzol pohártartói
Szükséges ellátmány. A Kia miniautója alapként kapja az automata fényszórókapcsolást, a fedélzeti komputert és az alapvető sofőrsegédeket is, köztük a kevésbé alapvető visszagurulás-gátlóval. Az Executive opciós csomagnak köszönhetően már manuális klímát, bluetooth kihangosítást, multikormányt és elektromos ablakemelőket is kapott elöl-hátul – ráadásul a sofőré automata, ezek már kevésbé egyértelmű kiegészítők a szegmensben, bár úgy gondolom, mára elvártak. Kívül ráadásul csak így jár a ködfényszóró, tehát van értelme a felárnak, hisz mindent megkapunk, ami a városi használathoz elengedhetetlen.
Egyszerűek a szövetborítású ülések, ezek tényleg csak arra vannak, hogy beleüljünk, oldaltartás már kevés van. A hátsó lábtér passzentos, ahogy a fejtér is
Három kör alkotja a műszerblokkot, becsülendő, hogy minden szériához jár a fogyasztásmérős, abroncsnyomás ellenőrzős, fáradtságjelzős fedélzeti komputer
[BANNER type="1"]
Alapáron sajnos nem duplapadlós, de kategóriája legnagyobbja az ülésdöntéssel lépcsős, 255 literes, bővítve 1010 literes csomagtér
Zajos háromhengeres. Nem titkolja háromhengerességét, morgós és hangos az 1,0 literes szívómotor. A motor felől nem sok zajszigetelést kapott, ahogy a kerékívek felől is hallani minden kavicsot. A mindössze 67 lóerő városban, ahová szánják, egész jól viszi a kis testet, bár ez kevésbé meglepő, ha a mindössze 860 kilós saját tömegre nézünk. Városon kívül, ahol már kevésbé fontos a jó elindulási hajlam, elég erőtlen, de hosszabb autópályázáshoz kell az igazi bátorság. Ez többek között a Kiától megszokottnál pont egy fokkal lazább 5 sebességes kézi váltónak köszönhető. Szó szerint ordít a hatodik fokozatért, hiszen 130 km/h-nál, majdnem 4000 fordulat/percen forog a motor, illetve abban a főtengely. Egyébként pont kétezres fordulatnál jelenik meg a nyilacska, hogy váltsunk fel. Ilyen használatban is a legtakarékosabb, városban ritkán megy 5 liter fölé az átlagfogyasztás, a tesztátlag temérdek klímázós autópályázás után lett 6,3 liter/100 km.
Puritán a háromhengeres 1,0 literes MPI motor, de legalább szívó, így jó az elindulási hajlam. Jó látni, hogy megtalálták az alap Arial betűtípust
Lazább az 5 fokozatú kézi váltó, mint azt a Kia modelljeiben megszokhattuk, de így is egyértelműen kapcsolható. Hagyományos a kézifék, egy tároló öleli körbe. Pohártartó jutott hátra is
Pazar úttartás. A 14,5 másodperces 0-100 nem egy bajnok idő és sajnos a dinamikus autózás is felejtős az ezres motorral. Mindez elsősorban annak köszönhető, hogy a váltások után keményen visszaejti a fordulatot, csak másodsorban tudható be a hosszú sebességi fokozatoknak. Ráadásul a kuplung ráengedésénél egy nagy rántással is számolni kell. Az alapjárati rezonancia kevesebb, mint amit megszokhattunk egy háromhengerestől, de azért jelen van, főleg hidegindításkor. Ami viszont igazán megvett, az a futómű. Nem sok jót várnánk az aranyos 14 colos kerekektől, de ahogy a Rio, a Picanto is meglepően stabilnak bizonyult. Még a Kakucs-Ringen is vallattuk, élvezet volt vele a körözés, hiszen egyáltalán nem tolta az orrát kigyorsításkor. Persze ez nem egy sportautó, így komoly dőléssel is számolni kell, cserébe finoman visz át az úthibákon, legalábbis két utasig. Miniautós szinten a futóműve több mint jó, pedig egy igen egyszerű, elöl MacPharson, hátul csatolt lengőkaros rendszer van alatta.
Leginkább célszerszámként lehet tekinteni az alap Picantóra, sajnos unalmas a vezethetősége, ellenben futóműve meglepően jó. Autópályatempónál már elég instabil, de nem is oda szánták. A komfortérzet tehát minimális, ahogy azt ára is tükrözi
Az általunk is tesztelt konfiguráció 2 769 000 Ft listaáron, erre jött rá a metálfényezés és a 400 000 forintos Executive csomag. A végösszegünk így 3 289 000 Ft. Ez tipikusan az az összeg, amiért a legtöbben inkább egy nagyobb, praktikusabb, de használt autó mellett döntenek, vagy ha már mindenképp új autó a cél, akkor inkább rámennek a szintén nagyobb Daciákra vagy némi ráfizetéssel egy jó Suzuki Swiftre. Sőt, ennyiért házon belül a jóval nagyobb Kia Rio is hazavihető alapként, 1,25 literes benzinesével. Az autópiac már csak ilyen, ráadásul a divatosabb konkurensekhez viszonyítva is inkább a felsőbb szegletben tanyázik árával a Kia Picanto. Van azonban egy nyerő ajánlata, amivel senki sem tud versengeni: a Kia 7 év vagy 150 000 km teljes körű garanciája. Egyébként a következő szint az EX lenne, további 450 000 Ft felárért, ami már tolatóradart, automata légkondit, könyöktámaszt és duplapadlós csomagteret is ad. Érdemes minden lehetőséget megfontolni, de úgy érzem, hogy a Picanto számára a magyar piac lesz a legfőbb.
Komolyabb a Renault Twingónál, ha pedig a minőséget vesszük, van miért félnie a VW-csoport hármasának (Volkswagen up!, SEAT Mii, Skoda Citigo) és méltó ellenfélre talált az Aygo is
