Prius Koreából, akár tisztán elektromosan – Hyundai Ioniq

    4
    2

    Ez is jó másolat. Nemrég írtunk az új Hyundai i30-ról, amiben számos konkurens modell felfedezhető. Nem mondható ez el az Ioniqról, ami úgy is egyértelműen egy Toyota Prius alteregó, hogy ebből – a full hybrid és a plug-in hybrid mellett – van tisztán elektromos is. A Hyundai gyakorlatilag fogta a Prius 2,7 méteres tengelytávolságát, húzott rá egy alapvetően hasonló Kamm-formát, a Prius IV-esével egyező (Cd=0,24) alaktényezőjű, de részleteiben a márkára jellemző formavilággal, és persze egy kellően moduláris hajtásláncot rakott alá.[BANNER type="1"]
    Ezt támogatja az állam. A villanyautó előnye hazánkban jelenleg nem csupán a viszonylag hosszú távon élvezhető (helyi szinten…) emissziómentes üzem, hanem az is, hogy van rá állami támogatás. Így lehet, hogy a teljesen elektromos Ioniq felára mindössze 1,3 millió forint a hibridhez képest. A Toyotánál ugyebár a Plug-in verzió többlete kétszer ennyi a sima Priushoz mérten. Hogy még egyet rúgjunk a Toyotába, olcsóbban kaphatunk teljesen elektromos Ioniqot, mint alap Priust. Oké, azért gyorsan el kell mondani, hogy bár hiába űzi magas fokon a másolást a Hyundai, a Prius azért sokkalta finomabb autó, mint az Ioniq.
    Ár/érték arányban verhetetlen. Ha viszont azt nézzük, hogy mekkora, milyen hatótávú villanyautót kapunk a Hyundai-tól, az Ioniq bizony nem talál legyőzőre. Ez nem egy kompakt modell, több annál, pont annyival, mint amennyivel egy Prius bármely Golf-osztályosnál. Tágas az utastér, széltében és hosszában is bőséggel egyaránt van hely, a csomagtér sem kicsi, 455 literes. Ami pedig a villanyautóknál igazán fontos, az a hatótáv. 280 kilométerest ígér az Ioniq Electric, ami mindössze 3 napot töltött náluk, és bevallom, egyszer sem tudtam teljesen feltölteni, hiszen 28 kWh-s akkumulátorának telítése az alap töltővel 12 óra. Oké, Type2 csatlakozós közterületi vagy wall-boksz egységből a 6,6 kW-os fedélzeti töltővel 4,5 óra alatt is megvan, meg persze ott a CCS töltő is, amivel 30 perc alatt kapunk 80%-os töltést, ám ilyenekhez nem sikerült eljutni.
    Aszkéta. Ha a fogyasztást nézzük, az Ioniq esetén döbbenetesen alacsony 115 Wh/km értéket láthatunk. Városban ezt akár alul is múlhatjuk, azaz elmondható, hogy a hatótáv biztosnak vehető. Vegyes üzemben 250 kilométeres hatótávval kalkulálhatunk, ami abszolút jónak számít, és értékelendő, hogy ezt a számot a Hyundai is említi a ciklus szerinti 280 kilométeres hatótáv mellett, reálisan az Ioniq Electric ennyit tud. Ezt viszont klímával is, ami igen hatékony, alig csökkenti a hatótávot. A motorféküzem áramvisszatermelése három fokozatban állítható, lehet elenyésző és kellően intenzív is, igaz, BMW i3-tól vagy Teslától megszokott egypedálos vezethetőséget nem kapunk. Hagyományos, de kellően modern. Az Ioniq egy hagyományos lejtőshátú ötajtós, amiről igazából nem üvölt a különcség, az, hogy villanyautó. Ugyanakkor a menetmódválasztó váltókar helyett csupán néhány gomb, előtte maradt is hely praktikus pakolórekesznek. Elektronikus a rögzítőfék is, nincsenek maradi megoldások. Alapáron kapunk magyar nyelvű menüs navigációt is, ami villanyautós funkciókkal, például töltőállomás-keresővel is segít. Illetve segítene, ha ismerné a hazai töltőhelyeket, de azoknak csak szerény százaléka van adatbázisában. Élhető. Óriási pozitívum, hogy az Ioniq jelentős, 2,7 méteres tengelytávja ellenére is nem egész 4,5 méter hosszú. Városban is könnyedén el lehet vele férni, a parkolásban már az alapverziónál is tolatókamera segít. Az első radarok józan felárért (75 000 Ft) kaphatók, LED fényszórót is kérhetünk már az alaphoz is. A 120 lóerős teljesítmény igazából nem sokat mondó, fontosabb a 295 Nm nyomaték és a Sport módban 9,9 másodperces gyorsulás. Normálban 10,2 másodperc a szintidő, érzésre azonban jelentősebben tohonyább, persze jól láthatóan takarékosabb az Ioniq. Villanyautós mércével egészen jelentős, 165 km/órás a végsebesség. Itthon ezt nem próbáltuk, Németországban az eTouron az egyik vetélytárs saját autójával igen, utána futott ki csúnyán a hatótávból.
    Nagyautós kényelem, már-már sportos vezethetőség. A 2,7 méteres tengelytáv nem csupán a helykínálatnak, a rugózásnak is jót tesz. Az elöl MacPherson, hátul multilink futómű igen fölényesen tudja le az úthibákat, de azért pont elég feszes. A vágott aljú kormánykerék 2,7 fordulatával kellően direkt, ám visszajelzésből adhatna többet. Az Ioniq mégis olyan villanyautó, amit vezetni is jó – nyilván annak is köszönhetően, hogy nem túl nehéz, nagyszilárdságú acélokból és alumíniumból épülő karosszériájának köszönhetően saját tömege mindössze 1,42 tonna (igen, ez a villanyautók között jónak számít). Kritikaként egyedül a picit magas gördülési zaj említhető, de igazából ez is villanyautós jellemző, motorhang nélkül leginkább a kerekek hangjára panaszkodhatunk.
    Felszerelt. Az Ioniq alapára 10,5 millió forint, állami támogatással tehát 9 millióért kaphatjuk meg, alapból igen gazdag ellátmánnyal. Egyebek mellett sávtartóval, 7 légzsákkal, ügyes vészfékrendszerrel, LED menetfénnyel, tolatókamerával és navigációval, Infinity prémium hifivel, kulcs nélküli nyitó- és indítórendszerrel, táblafelismerővel valamint bőr kormánnyal és még millió egyébbel. AC töltésből (Type2 csatlakozóval) mindenképp 6,6 kW-ot fogad, 395 ezer forintért viszont kérhető hozzá hőszivattyús fűtésrendszer, ami akkumulátor-melegítést is ad. A 400 ezer forintos felárat jelentő Premium ellátmány egyebek mellett LED fényszórót és LED-es hátsó lámpát, ülés- és kormánykerékfűtést, fényre sötétedő belső visszapillantót és vezeték nélküli telefontöltőt ad. Az extrák ugyanakkor egyenként is megkaphatók. Az Ioniq tehát nem csak jól felszerelt, jól is konfigurálható, napfénytetőt is kaphatunk hozzá. Bár egyszer csúnyán megszívatott (nem tudtam kihúzni belőle a töltőkábelt, emiatt kb egy órát eltelefonálgattam, mire megtudtam, miként lehet azt vésznyitóval elengedtetni), le kell írjam: ma ez tűnik a legjobb választásnak a villanyautók terén (garanciája 8 év/200 000 km). A kábel el nem engedése egyébként talán egyszeri hiba volt, az eTouron Ioniqkal második helyen végző Wolfgangnak is csak egyszer adódott ilyen fél év és kb 15 ezer kilométer alatt, így vele is abban maradtunk: jó autót vett. Aki hasonló összegért tud új autót venni, tegyen nyugodtan hasonlóan, a hosszú távú utazásokra meg persze szánjon időt, vagy kérjen kölcsön egy Ioniq Hybridet (hamarosan arról is írunk).
    Előző cikkOlcsóbbak lehetnek a japán autók
    Következő cikk70 éves a Tama, a Nissan Leaf dédnagyapja
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    4 HOZZÁSZÓLÁS