Naná, hogy sikerült spórolni az eTouron

Nagyjából mindenki tudja, hogy a villanyautózásba jelentős a „beugródíj, aztán minimális az üzemanyagköltség. Ezt viszont már a müncheni starthoz autózva cáfoltuk. Sajnos nem azzal, hogy a villanyautók brutális árcsökkentést kaptak (persze év végéig még él rájuk az európai viszonylatban is nagyvonalúnak számító 1,5 millió forintos árcsökkentés), hanem azzal, hogy Ausztriában bizony igen drága a töltés. Főként akkor, ha nem kötünk szerződést a szolgáltatóval. Márpedig nyilván mi sem kötöttünk, azt ugyanis hűségidővel lehet csak. Így aztán maradt a perecenként 0,45 eurós villámtöltés, amiből az jött ki, hogy Münchenbe drágábban jutottunk az elektromos Focusszal, mintha egy hibrid Mondeóval mentünk volna. Ott viszont fordult a kocka, már azzal is, hogy a hotelekben ingyen töltöttünk, de azzal is, hogy lehetőség szerint a szintén ingyenes közterületi töltőket kerestük, és bizony a hanyatló nyugaton is vannak olyanok.[BANNER type="1"]
Nem csupán a pénzzel spórolás, hanem az idővel spórolás is terelt a nem fizetős töltőoszlopokhoz, ugyanis a fizetősökkel való szívás okozta a legtöbb időveszteséget, ami a verseny szempontjából nem túlzottan jó. Végül még egy csúnyán fizetős, 16,13 eurós töltésünk volt az osztrák Smatricsnál a verseny utolsó napján. A többi napon pedig töltöttünk, ahol tudtunk. Egyszer a szervezőktől kapott cseh kártyával, egyszer az egyik cseh versenyző kontójára, utóbbi egy sörbe került, állítólag még így is ő járt jobban. Ha viszont azt nézem, hogy mekkora érték volt, hogy töltéshez jutottam péntek éjjel, Csehországból Budaörsre tartva, az üzlet számomra volt az előnyösebb, nem is kevéssel. Németországban zömében ingyen, az egy-egy töltésnél Szlovákiában, Horvátországban és persze Magyarországon is ingyen tudtunk publikus töltőoszlopot használni. Brüsszelben a fizetős töltés nem ment, az ingyenes igen, Luxemburgban és Hollandiában csak eMeetingpointon töltöttünk, meg persze a szállóban, ott ingyen. Visszafelé az egyik teslás versenytárs kontójára töltöttünk, míg ugyanis előfizetés nélkül 0,45 euró 1 perc villámtöltés, a számára amúgy is meglévő havi 49,9 euró alapdíjú fullos csomaggal csupán 0,07 euró. Hazafelé tehát egyetlen euróba sem került a töltés, míg kifelé csaknem 50-be. Van némi különbség…
Az osztrák Smatric rendszerén túl még a holland NewMotiont és a német PlugSurfinget használtuk. Utóbbi egyelőre két töltést mutat: egyszer 3,7 euróért kaptunk 12,7 kWh energiát Ausztriában, míg Németországban borsosabban mérték az áramot: 4,2 euróért kaptunk 7,2 kWh-t – ráadásul ezeket az összegeket még nem is terhelték, csak webes felületen látjuk – rémlik valami olyasmi, hogy minden regisztráló kap 30 eurónyi ingyenes töltést náluk, nagyjából ennyiért adják a töltéshez szükséges RFID eszközt. Bár a NewMotion megjegyzi, hogy a szerződött szolgáltatók töltései csak a hónap végén kerülnek be a rendszerbe, egyelőre úgy tűnik, a Focus a nálunk töltött csaknem 6000 kilométer alatt nem egész 20 ezer forintnyi fizetős töltést igényelt. A többit ingyenes helyekről szipkáztuk össze hozzá. Nyilván kellett hozzá picit használni a töltőadatbázisokat (zömében a LEMNet rendszerét), de úgy néz ki, megérte. Ahogyan a takarékos vezetésre gyúrni is. A Focus Electric 164 Wh/km vegyes üzemi katalógusértékét nem kevéssel múltuk alul: az eTour salzburgi céljában 128, Budapestre visszaérve (némi már tempósabb autópályázás után) 130 Wh/km értékét mutatott a fedélzeti számítógép részátlagként, de a 330 kilométerrel átvett tesztautó teljes életciklusátlaga is 134 Wh/km volt a visszaadáskor. Van egy olyan érzésem, hogy ez már csak romlani fog.
A kilométerenkénti üzemanyagköltség jelen állás szerint 3,33 forint volt, még egy takarékos 5 l/100 km fogyasztású benzines esetén is több mint az ötszörösét kapjuk ennek, magyarán egy olyan autóval több mint 100 ezer forint lett volna az üzemanyagköltség. A Focus ugyanakkor – a villanyautós jegynek számító hatótávon túl – nem is egy kompromisszumokat igénylő autó. Teljes értékű családi autó, csaknem 6000 kilométer és több mint 100 óra vezetési idő után biztosan kijelenthetően kényelmes ülésekkel, olyan futóművel, hogy az kényelmével és stabilitásával újra és újra le tudott nyűgözni. Persze nem olcsó, de legalább jól felszerelt, navigációja a gyári rendszerek közül akkor is kiemelkedő, ha magyarul nem beszél. Ehhez segítség, hogy folyamatos online kapcsolatban van az autó, töltési információi bármikor lekérdezhetőek telefonról vagy számítógépről. A myfordmobile weboldal arról is folyamatos infót ad, hogy mennyi üzemanyagot spóroltunk meg. A Focusszal csak mi mintegy 300 liternyit, továbbá 2,8 tonnával kevesebb CO₂ került a levegőbe. Igaz, ez azért az alapján jelentősen változhat, hogy milyen forrásból került az akkumulátorba az energia. Egy biztos: 2017-ben az átlag villanyautó hosszú távú használata még igencsak macerásnak mutatkozott, de legalább olcsó volt. Városban viszont nincs nála jobb alternatíva, ha pedig házunkra napelemet is tudunk helyezni, hosszú megtérüléssel ugyan, de már-már CO₂-semlegessé tehetjük autózásunkat.
Tovább az eTour sorozat további cikkeihez. [hirdetescimke] Töltőpartnerünk a Schneider Electric, vezetéstechnikai partnerünk a Groupama Tanpálya[/url].