A legtakarékosabb pickup – Isuzu D-Max teszt

    1
    2

    Két piacon is helyt áll. A pickup igazi mindenes. Egyrészt munkagép, másrészt családi autó is. Helyt kell állnia terepen, el kell tudnia vinni platóján akár egy tonna terhet, hétvégén pedig nem árt, ha belefér a család. Ugyanakkor talán a legerősebb árharcban kell helytállnia, hiszen mind a flottavásárlóknál, mind azoknál a kuncsaftoknál, akik egy autóval kell megoldják a terepjárást, a teher- és a családszállítást, egyaránt fontos, hogy miként alakulnak a költségek.[BANNER type="1"]
    Jól indul. A belépő duplakabinos D-Max 6 149 000 forintos árával is olcsóbb egy hajszálnyit konkurenseinél, ráadásul japán márka, ami eleve tartósságáról híres. Ha ez nem lenne elég, van rá 7 év/160 000 kilométer garancia is. Többet vállalnak mint a Kia, ami 7 év/150 000 kilométeres ajánlatával elkezdte a garanciaidők felsrófolását, ezúton is köszönet érte. Hogy a korábbi (RT-56-os gyári kódot viselő) D-Max kevéssé öregedett meg, azt jól mutatja, hogy a mostani (RT-88) is alig eltérő fizimiskát kapott. Új az első lökhárító az immár LED menetfényes fényszórókkal, módosult a hűtőmaszk és a gépháztető, valamint valamicskét a műszerfal is. Hátul új a plató ajtaja, oldalról a friss felnik tűnhetnek fel.
    Hiába titkolják, fontos a frissítés. Bár kívülről az új front felismerhetően megkülönbözteti a D-Maxot, mindez vélhetően csak a modellt eleve ismerőknek fog feltűnni. Pedig igenis fontos a D-Max frissítése. A márka nem nevezi downsizingnak, egyszerűen csak annyit mond, hogy a korábbi 2,5 literest vadonatúj, saját fejlesztésű 1,9 literessel váltotta. Naná, hogy közös nyomócsöves turbódízelről van szó, a korábbiéval egyező, 164 lóerős teljesítménnyel, némileg szerényebb, de még mindig 360 Nm nyomatékkal. Az új motorral új váltók is érkeztek, mindkettő 6 fokozatú, a manuális az Isuzu sajátja, a korábbinál rövidebb, de azért így sem túl rövid kapcsolási utakkal, a műfajhoz illően nagyon rövid egyes fokozattal. Az automata japán, Aisin. A hajtásláncban maradt a 100 km/óráig menet közben is kapcsolható összkerékhajtás, van felezőváltó is, a D-Max viszont alapból hagyományosan hátul hajt, ami üres platóval némi örömautózásra is lehetőséget ad. A motor, illetve a váltók lecserélésével a saját tömeg mintegy 100 kilogrammal csökkent
    Tiszta és takarékos Az új (változó geometriájú turbós) motor további erénye, hogy AdBlue folyadék nélkül is teljesíti az Euro6-os emissziós normát. Csúcsnyomatékát 2000/perctől hozza, de 1500-as fordulatról már szépen húz. Manuális váltóval 7,0 literes kombinált fogyasztást ígér a gyártó, ami nem elérhetetlen. Bár a városi, országutas és autópályás szakaszokat egyaránt tartalmazó, csaknem 600 kilométeres teszten a fedélzeti számítógép 7,5 literes átlagot írt, tankolás alapján 7,2 l/100 km érték jött ki. A D-Max fedélzeti számítógépe a frissítés előtt is felfelé csalt, ezen tehát nem sikerült javítani, de ez legyen a legnagyobb baja.
    Tudja, amit tudnia kell. Felróható a D-Maxnak, hogy hidegen az új dízel is csúnya hangot ad, hogy bemelegedve is haszonjárműves az orgánuma, de voltaképp abban ülünk. Igaz, erről már a szövetkárpitos verzió is hajlamos megfeledkeztetni, hiszen az ülések még akkor is kényelmesek, ha 5-6 órát ülünk bennük. Hátul könnyen elérhető Isofix csatlakozósak a szélső helyek, van középső könyöklő, felhajthatjuk az ülőlapot, vagy lehajthatjuk a támlát. Csomagot szállítva mindkettő hasznos. Pohár- és palacktartó, USB-csatlakozó, az ajtókra párnázott könyöklő hátul is jutott, elöl a műszerfal tetejére rakott fedeles rekesz kifejezetten hasznos, a két részre osztott kesztyűtartó felső rekeszébe is került egy 12V-os csatlakozó.
    Kéri, hogy terheljük. Ahogyan az a legtöbb pickupnál megszokott, a merev tengely + laprugó hátsó futóműkialakítás terheletlenül rossz úton rázóssá teszi az alvázas felépítményt. Ez az ára annak, hogy még a sofőr mögé is felrakható 1 tonnányi teher. Azzal ráadásul még terepen is képes mozogni. Nem is rosszul. A hasmagasság 23,5 centi, az első terepszög 30, a hátsó 28,6 fokos. Oldaldőlésben igen brutális 49 fokot bír a D-Max, ami gyakorlatilag jóval több annál, amit az épeszű ember meg mer reszkírozni; hasonlóan jelentős az alapkiszerelésben is 60 centis gázlómélység is. Mivel az összkerékhajtás 100 km/óráig menet közben is zárható, kitalálható, hogy van központi osztómű, közúton is mehetünk összkerékkel, terepen azonban segíthet a felezőváltó és a lejtmenetvezérlő, valamint a visszagurulásgátló és a kúszásautomatika is. Utóbbi jelentése, hogy egyesben az elektronika mindig ad annyi gázt, hogy a motor ne fulladjon le, így a D-Max gyakorlatilag mindenen keresztül tud menni.
    Kis önmegtartóztatással józan választás. Lehet, hogy az Isuzu emblémája nem ragyog olyan szépen, mint egyes konkurenseké (bár a hűtőmaszkon itt is szép krómos a felirat), lehet, hogy van csendesebb konkurens, de a D-Max is nagyjából ugyanazt tudja, amit a konkurensei. Továbbá olcsóbb náluk, jobb garanciát ad, és nem mellesleg mindnél takarékosabb is. Nem is kevéssel. A vegyes 7 liter körüli érték országúton 6 liter alatti fogyasztást jelent, autópályán még 130 km/órával is 10 liter alatt fogyaszt, városban pedig 9 alá menni sem kunszt vele. Vonóhorgára 3,5 tonnás futót is akasztható, a csúcsverzió pedig bőrülés mellett zsebben hordható okoskulcsot is ad, és még az, még automata váltóval és a nálunk nem szerény 27%-os áfával is 10 millió forint alatti. Őszintén szólva, nincs nagyon józanabb választás a szegmensből.
    Előző cikkLáttál már lakókocsit húzó Aston Martint?
    Következő cikkJózan fordulat a kerékpárszállítók rendszámozása kapcsán
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    1 hozzászólás