A jobb nevű márkák között már fiatalon is értékőrzőnek számítanak a Toyoták
Sokan úgy tartják, hogy akkor könyvelik el a veszteséget egy autón, amikor eladják, pedig ez nem így van, csak az akkor realizálódik. A legnagyobb értékvesztés már rögtön a vásárlás pillanatában jelentkezik, hiszen utána már csupán újkori ára alatt adható el a legtöbb autó. Kivétel lehet néhány nagyon erősen limitált széria, ám azokkal földi halandó nemigen találkozik. Autónként eltérő persze, hogy milyen mértékű az érékvesztés – akár a vásárlás után, akár hosszabb távon.
Hároméves korig a Daciák ára jóval kevesebbet veszít, mint bármely egyéb konkurensé
A Pénzcentrum.hu gazdasági szaklap és az Eurotax az itthon legnépszerűbb autómárkákat, valamint a legkelendőbb prémium gyártmányokat vizsgálva elemzést készített arról, melyikük milyen mértékben és – ami nem kevésbé fontos – milyen ütemben veszít újkori értékéből. Vannak ugyanis márkák, amelyek jól rajtolnak, hogy aztán később elveszítsék lendületüket, és azzal együtt piaci értéküket, míg mások értéke egy erősebb zuhanást követően stabilizálódik.
A Pénzcentrum Eurotax adatokon alapuló értékgyűjtése szerint a piac legolcsóbbjának számító Dacia a legjobb ártartó 9 éves korig, utána, illetve 10 éves távon összességében a Toyota a leginkább értékőrző
Az értékelés során itt is érdemes figyelmen kívül hagyni az extrém magas, illetve szélsőségesen alacsony áron kínált (azaz prémium és fapados) autómárkákat, mivel ezeknek egy tudatosan felhúzott vagy mesterségesen lent tartott kezdeti értékhez viszonyítva kell teljesíteniük. Az elemzésből kiderül, hogy a (német) presztízsmárkák magabiztos kezdés után a harmadik évtől zuhanórepülésbe mennek át, míg a Dacia (a piaci elemzésekben egyedüliként értékelhető fapados márka, hiszen a Chevrolet már évekkel ezelőtt kivonult a piacról, a Lada pedig nincs elég régen jelen ahhoz, hogy releváns adatokkal szolgálhasson) folyamatosan és erőteljesen esik ugyan, de a piaci átlagárak tömegvonzása miatt ezt irreálisan magas értékről indítja.
[BANNER type="1"]
Ha az autóiparban jellemző modellváltási, modellfrissítési ciklusokat figyelembe véve három évnél, azaz egy generáció átlagos élettartamának a felénél, azaz faceliftenként vizsgáljuk meg a fent említett szempontok szerint szűrt tömegpiaci (azaz nem prémium és nem fapados) értékeket, a Kia (62,6%), a Toyota (60,9%) és a Volkswagen (60,0%) vezetik a mezőnyt. A német és a koreai márka lába alól egy évvel később kicsúszik a talaj, felzárkózik viszont a Suzuki, amely kisautó-specialistaként megint csak inkább az alsóbb árszegmensekben képviselteti magát. A két japán márka innentől fej-fej mellett uralja a piacot: a városi és törpeautók iránt érdeklődők a Suzukiban találják meg a számításukat, a Toyota pedig az összes többi piaci szegmenst vezeti.
Bár a viszonylag drága Prius értéktartása az első években nem szerény, egy olcsóbb Yaris hibrid már fiatalon is egészen jól tartja az árát
A piaci ármozgások viszonylatában általában felelőtlenség jövőbe mutató jóslásokba bocsátkozni, körvonalazódni látszik azonban egy trend, amely a következő években meghatározhatja a használt autók árának alakulását: ahogy új autóként egyre többen teszik le a voksukat a hibridek mellett, úgy képviselnek egyre nagyobb súlyt a használtpiacon is a benzin-elektromos típusok. Aki tehát most hibrid autó mellett dönt (mint az ezen a téren is piacvezető Toyota hazai vásárlóinak 20,4 százaléka), biztos lehet benne, hogy döntését az évek távlatából is helyesnek fogja tartani, a hibridek értéktartása ugyanis még a használt Toyoták között is egyre jobbnak számít.
Érdekelne a módszer engem is, főleg a korosabb prémiummodelleknél elég erős akciókat lehet kifogni, és nem vagyok benne biztos hogy ezek publikusak. Emlékszem még arra amikor egy szerencsétlen Honda kereskedő az érthetelenül drága és számomra nagyon kényelmetlen motorkinálatú Civicnél a legjobb értéktartással ökörködött. 8% kedvezménnyel, és az jobban felszerelt hasonlóan motorizált S60-as áráért.
A szerencsétlen vevő meg aki ezért kifizette azt a vagyon csodálkozhatott, hogy hol maradt az értéktartás, mert az bizony ott maradt a gyártónál….
A grafikon nagyon szép, csak kár hogy nem derül ki hogy milyen módszereket alkalmaztak annak felrajzolásához. (pl új autónál listaár-tényleges vételár közötti különbözet kisautónál szinte nincs is, prémiumnál a 10% sem ritka. Melyik árat vették figyelembe indulásnak? A használt árakat hogy/honnan monitoringozták? stb… De az eurotaxra azért jellemző, hogy „alálövi” a használtautó árakat)
Összefésülve egy fenntartási költség táblázattal még érdekesebb dolgok jönnek-jöhetnek ki.
Azért gondolom nem sok leendő GLC/X3/Q3 vásárló fordul ennek a cikknek a felismerése után a Duster felé. (0%)