Épp ma 25 éves az első hazai Opel Astra

    0
    6

    Huszonöt éve, 1992. március 13-án pénteken a szentgotthárdi gyár zsúfolásig megtelt vendégekkel és a sajtó képviselőivel, hogy szemtanúi legyenek annak, ahogy Antall József miniszterelnökkel a kormánynál legördül a sorról a modern idők első magyar személyautója. Ma erre az alkalomra emlékezve születésnapi fotózásra jöttek össze Szentgotthárdon azok, akik 25 éve, az első magyar személyautó, az első Opel Astra születésekor is már a gyárban dolgoztak. A születésnapi ünneplés a mai megemlékezéssel nem ér véget: március 29-én Dr. Karl-Thomas Neumann, az Opel Group elnöke látogat Szentgotthárdra az első Astra 25 éves évfordulójának alkalmából.
    Ma már senkinek sem újdonság, ha erős magyarországi autóiparról beszélünk, pedig ez a rendszerváltás előtt éppoly „eretnek” gondolatnak számított, mint mondjuk a szabad határátlépés. Érdekes módon a 80-as évek végén, amikor megindult az a demokratizálódási folyamat, amely az első szabad választásokhoz vezetett, havonta röppentek föl a hírek a lehetséges magyarországi személyautó gyártásról – nem véletlenül. A KGST munkamegosztásban Magyarországnak jutott autóbusz és teherautó gyártás, de személyautó nem. Így a személyautó gyártásról szóló hírek éppúgy az adott rendszer kereteit feszegették, mint a demokratizálódási folyamat politikai lépései.
    A 80-as évek végén az Opel a motorgyártó kapacitását kívánta bővíteni és tudatosan Közép-Európában keresett megfelelő helyet, hiszen az ottani alacsonyabb gyártási költségek nyilvánvaló versenyelőnyt jelentettek. Ez a térség azonban olyan ismeretlen terep volt, amely az előnyök mellett jócskán rejtett kockázatokat is. Ezért rendelt az Opel független szakértőktől egy olyan tanulmányt, amely ezeket az előnyöket és kockázatokat tette mérlegre. [BANNER type="1"] A több országra kiterjedt vizsgálódás eredménye az volt, hogy a nyolcvanas évek végén egyértelműen a piacgazdaságban kiépítésében előrébb tartó Magyarország nyújtotta a legmegfelelőbb gazdasági, pénzügyi, politikai és infrastrukturális környezetet egy ilyen beruházáshoz. De hogyan lett a motorgyári projektből magyar autó? Már a magyar kormánnyal folytatott tájékozódó megbeszéléseken vetődött föl – magyar részről – egy autógyártó üzem létrehozása. A felvetést az Opel vezetői érdeklődéssel fogadták. Akkoriban az import autókat még jelentős vám és illeték terhek sújtották, tehát egy hazai gyártás egyértelmű piaci előnyökkel kecsegtetett. Végül a szentgotthárdi projekt kibővült egy – elsősorban a hazai piacra dolgozó – személyautó gyárral és az erről szóló megállapodást 1990 júliusában írták alá a magyar kormány és az Opel képviselői.
    A személyautó-gyártás Szentgotthárdon 1992 és 1999 között folyt, 80 835 Opel Astra és 4404 Vectra készült itt. A telephelyen ezzel párhuzamosan motorok és hengerfejek is készültek az Opel modelljeihez. A fejlesztések folytatásaként 2012-ben felavatták a világ egyik legkorszerűbb, rugalmas (Flex) motorgyárát, amellyel a magyarországi beruházások értéke már 1,4 milliárd euróra emelkedett. Motorokból 1992 júniusától 2016 végéig több mint kilencmillió készült, hengerfejből pedig 1997 óta közel hétmillió darab.
    Jubileumi fotózás az Opel szentgotthárdi üzemében – a 25 évvel ezelőtti dolgozókkal Jubileumi fotózás az Opel szentgotthárdi üzemében – a 25 évvel ezelőtti dolgozókkal
    Az Opel magyarországi márkakereskedői hálózata 25 év alatt több mint 415 000 új járművet adott el, ugyanakkor a hazánkban ennél is több, közel félmillió Opel fut, hiszen használtan is szép számmal érkeznek.
    Bár a General Motors (GM) a múlt héten jelentette be, hogy eladja európai érdekeltségeit, közte az Opelt 2,2 milliárd euróért (2,33 milliárd dollárért) a PSA francia konszernnek, a szentgotthárdi gyárat, illetve a hazai hálózatot érintő átszervezésekről még semmilyen információ sincs, vélhetően nem is lesz egy ideig.
    Előző cikkHamarosan elkészül az 1200 lóerős Nissan GT-R
    Következő cikkFullos Daciát egy normál Lada Vesta áráért?
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.