Nyújtott Mercedes G-osztály S-osztályos ülésekkel

    0
    6
    A lehető legkomolyabb luxus és masszív terepképességek – nagyjából erről szól a Mercedes-Maybach G 650 Landaulet, ami a Mercedes-Maybach almárka negyedik modellje – az átgyúrt S-osztály, annak Pullman verziója és az S 650 Cabriolet után. Ugyanakkor a leginkább szokatlan, a legkomolyabban átépített is. A sima G-osztály Wagon karosszériájába és tengelytávjába ugyanis nem kevesebb, mint 578 millimétert toldottak bele. Ugyanakkor kikerült a hátsó üléspad, hogy annak helyére két darab elektromosan szabályozható, masszázsfunkciós bőrfotel kerülhessen – az S-osztályból.[BANNER type="1"]
    A hátsó utasokat üvegfal választja el a sofőrfülkétől, hátul – a Landaulet elnevezésnek megfelelően – elektromosan mozgatható vászontető nyitható. Ha a hátul ülők épp nem a tájban gyönyörködnének, az előttük lévő egy-egy 10 colos kijelzőn filmet nézhetnek, követhetik a navigációt, vagy egy-egy bőrborítású asztalkát hajthatnak fel – étkezéshez, vagy egy kis dolgozáshoz.
    Hogy a G 650 valóban a lehető legjobb terepjáró lehet – már amennyire tengelytávja engedi -, arról a G 63 6×6-ból, illetve a G 500 4×42-ből való, 45 centis hasmagasságot adó portáltengelyes felfüggesztés, meg persze a három differenciálzáras hajtáslánc gondoskodik. A megfelelő vonóerőt – 630 lóerőt és 1000 Nm nyomatékot – az S 650 Cabriolet modellből is ismert 6,0 literes, V12-es biturbó benzinmotor adja. A kivétel nélkül hajtott kerekek egyedi gyártású 22 colosak, 325/55 R22 abroncsokkal.
    Az egyedi G-osztály a márciusban nyíló Genfi Autószalon egyik érdekessége lesz, értékesítése nem sokkal később indul, gyártását a grazi Magna Steyr fogja végezni, mindössze 99 példány készül majd belőle, az első darabok kiszállítása ősszel várható. Áráról még nincs információ, de abból kiindulva, hogy a kevésbé fényűző G 63 6×6 is 456 900 eurót kóstált, legalább félmillió eurós (bő 150 millió forintos) alapár várható – a terep- és luxusképességnek, meg persze a limitált példányszámnak megfelelően.
    Előző cikk400 lóerős lett a ferdehátú RS3 is
    Következő cikk800 lóerős az új Yenko Camaro
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.