kedd, február 3, 2026
spot_img
KezdőlapKarcjavítás 1500 forint alatt? Érdemes megpróbálni!

Karcjavítás 1500 forint alatt? Érdemes megpróbálni!

Nincs két azonos karcolás, de a négyliternyi üzemanyag árába sem kerülő SCT-Mannol polírpasztát minden meghúzáshoz érdemes kipróbálni.




Beteg egy ember vagyok, hiszen a saját autóimnak jellemzően az összes karcolását fejből tudom, mégsem polírozgatom őket betegesen. Hitvallásom, hogy amint eltűntetek egyet, azzal csak növelem – Murphy törvénykönyve szerint – egy új érkezésének az esélyét. Az persze biztos, hogy eladás előtt nem árt adni egy esélyt a karcok eltávolításának.

Könnyedén növelhetjük akár hat számjegyű összeggel autónk értékét, ha kicsit kevesebb rajta a szépséghiba, illetve szebben ragyogó a dukkó.





Erőteljesen árérzékeny vevőként a Kauffer webshopjából a legolcsóbb, mindössze 1270 forintos SCT-Mannol polírkészletet választottam kipróbálásra. Meg is lepődtem, hogy ennyi pénzért milyen korrekt kis készletet kapok: alul fémdobozban a fényesítőpaszta, felette műanyag házban egy tubus karceltávolító és még egy apróbb rongy a polírozáshoz. Korrekt csomag. Oké, az sejthető, hogy az amúgy kézi és gépi polírozáshoz is ajánlott pasztamennyiséghez, illetve egy komplett autóhoz az a rongy kevés lesz. Érdemes mikroszálas kendőt (pl. ilyet) vásárolni még a munkához, bár bevallom, én a kiselejtezett (szigorúan csakis pamut) pólóimat, netán alsónadrágjaimat is kiválóan szoktam tudni „újrahasznosítani a polírozás során.



A próbára beszerzett készlet hazavitelekor feleségem nem a „már megint egy fölösleges vacak jelzővel illette azt, hanem rögtön felvetette, hogy próbáljam ki barátnőjének épp eladósorba kerülő, 12 éves, szinte csakis városban használt, így aztán apró sérülésekből hiányt nem szenvedő, ráadásul fekete színű Astráján. Bőséggel volt apró meghúzás rajta, meg aztán mattult is már a praktikusnak semmilyen szempontból sem mondható hő- és porgyűjtő fényezés. Nem mondom, hogy az 1270 forintos szett és az én kezem csodát tett volna, de az látszott, hogy a ráfordított összeg és (mosással együtt) nem egész 2 órás munka abszolút jó befektetés volt.



[BANNER type="1"]


Az igazi győzelem viszont egy amúgy makulátlan fényezésű, bordó Toyota Priuson következett. Hogy ehhez az autóhoz egyáltalán mi közöm van? Csupán annyi, hogy a Prius IV tesztautóval nem csak a saját Prius kettesünket fotóztam össze, hanem felvetettem a tőlünk két utcányira lakó, addig amúgy ismeretlen szintén bordó Prius III gazdájának, hogy rakjuk egymás után az autókat. Benne volt, össze is hoztunk egy talán csak saját magunknak értékes fotót.





Megjegyeztem továbbá, hogy a bal hátsó sárvédőjén lévő meghúzás szerintem egészen jól polírozható, ha gondolja megnézem, hogy mire jutok vele. Olyannyira benne volt, hogy még pénzt is ajánlott érte, amit persze előre is visszautasítottam. Bár korábban volt olvasónk is, aki egy régebbi cikk kapcsán megkeresett e témában, én nem a karceltávolításból élek. Meg aztán tudtam, tökéletes eredményt nem fogunk kapni, volt egy két hely, ahol már az alapozóig koptatta a lakkot a parkoláskor eltalált betonoszlop.



Az az eredmény viszont 20 perc alatt is összejött, ami már nem kiált azonnal szervizbe vitelért, amivel együtt lehet élni az amúgy már szintén nem vészesen fiatal, 7 esztendős Prius III-ason is. Ráadásul úgy gondolom, hogy még lehetett volna fokozni a végeredményt, ám az időfaktor engem és az autó gazdáját is szorította. Nem mellesleg, az otthoni polírozás így is sokkalta gyorsabb, mintha az autót elvittük volna egy szervizbe, a polírpasztát pedig akár a postás is hozhatja a webshopból, így aztán egy esélyt mindenképp érdemes adni neki, ha van egy (vagy akár több) karcolás az autónkon.

Katona Mátyás
Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

5 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Motorolaj bevállalható. Ismerősöm évek óta használja, megelégedéssel. Bár ő az a fajta, aki a gyári előírás felénél megejti az olajcserét. Én egy hasonló német márkát a Méguint használom, de teljesen rendben van az is.

Videók

- Hirdetés -spot_img

Friss hírek