kedd, február 3, 2026
spot_img
KezdőlapAkkor eshetünk igazán nagyot, amikor nem is számítunk rá!

Akkor eshetünk igazán nagyot, amikor nem is számítunk rá!

Többen, jellemzően többet autózunk nyáron, mint télen. A vezetéstechnikai tréningre azonban a legtöbben télen gondolnak. Hibásan.




Télen csúszósak az utak, mindenki tudja, hogy erősen ajánlott a téli gumi, mindenki igyekszik óvatosan vezetni. Már, aki egyáltalán kimerészkedik az utakra. Sokan csak nyáron autóznak. Akkor mernek. Pedig nyáron is leselkedik ránk, illetve az autósokra számos veszély. A poros aszfalton csúszós felületet alkotó akár minimális eső vagy a sokszor özönvízszerűen lehulló csapadék okozta jelentősebb vízréteg egyaránt okozhat meglepetést. Szerencsés esetben, rosszabb ugyanis, ha baleset következik belőle.[BANNER type="1"]


Elcsépelt, hogy a gépjárművezető-képzésnek szerves része kellene legyen a vezetéstechnikai tréning. Egyelőre viszont nem része, ám örüljünk annak, hogy idén 800 hazai sofőr „állami finanszírozással részt vehetett. A többiek számára pedig marad a választás lehetősége: igénybe vehetik.

Olyan ez, mint a casco. Ajánlott.

Ugyanakkor látható az is, hogy sokan csak akkor mennek el a „továbbképzésre, ha már megtörtént a baj, ha már kiderült, hogy jobb lett volna egy kis extra tudás, ez pedig jellemzően nem nyáron adódik. Télen, havas vagy jeges úton nagyon hamar el tudja veszíteni tapadását az autó, száraz vagy „csupán vizes úton ehhez magasabb tempó szükséges, ugyanakkor az autó jellemzően ugyanúgy fog kitörni, ugyanúgy lesz alul- vagy túlkormányzott. Nagyobb tempónál pedig nehezebb lesz, kevesebb idő marad korrigálni.


Mit is jelent az alul-, illetve túlkormányzás?


Alulkormányzott az autó, amennyiben egy bizonyos kormányszög elfordításra nem kanyarodik annyira, amennyire az elvárható lenne, magyarul a kanyar ívének külső oldala felé sodródik, „kiegyenesíti a kanyart”. Nincs más megoldás, mint a tempó visszafogása, persze csak óvatosan, legfeljebb enyhe fékezéssel.


Túlkormányzott az autónk akkor, ha kanyarodásnál a kocsi hátulja kifelé megy, meg akarja előzni az elejét, az autó hátulja sodródik kanyarban az ív külső széléhez. Ezt a csúszás irányába való kormányzással – közismertebb, de megtévesztő nevén „ellenkormányzással” – tudjuk korrigálni.




Minderre érdemes tanpályán, biztonságos keretek között felkészülni, kiismerni autónkat és saját képességeinket. Aki megtapasztalja, hogy bizony a jellemzően több mint 1 tonnás autóknak nem kicsiny a tehetetlensége, az már jellemzően máshogy viszonyul a tempóhoz vagy akár az abroncsválasztáshoz. András, a Tanpálya vezető instruktora szerint nincs olyan vendég, aki ne lepődne meg a kurzusokon – ami lehet vezetéstechnikai, a defenzív vagy a takarékos vezetésre ösztönző, valamint ezek kombinációja is. Jellemzően a saját vezetési képesség, de még az autók tudása sem szokta az elvártat hozni. Aki nagy teljesítményű, de akár csak egy kicsit kopott vagy idősebb abroncsot hordó autóval érkezik, az jellemzően azon csodálkozik, hogy viszonylag hamar „eldobja azt, magyarul hamar elveszti a tapadást. Míg aki akár egy korosabb, egyszerűbb, de jó abroncsot hordó autóval érkezik, az pozitívan csalódhat. ABS már jellemzően minden átlagautóban van, de egyre több esetén az ESP is támogatja a sofőrt, ugyanakkor ezek is csak megfelelő gumiabronccsal fogják tudni hatékonyan segíteni a sofőrt.



Érdemes pénzt és időt áldozni, hogy pénzt és időt spóroljunk!



Aki biciklizik, az előbb vagy utóbb esni is fog. Aki autózik, az előbb vagy utóbb meg is fog csúszni, netán nem fog tudni megállni valami/valaki mögött. Lehet, hogy megússza a balesetet, de az is lehet, hogy nem. Utóbbi esetén szerencsésebb esetben csak az autó törik. Az szervizbe kerül, a javításért pedig keményen fizetni kell. Ha egy vezetéstechnikai tréning miatt csak egy lökhárítótörést spórolunk meg, már megérte, nyertünk vele. Ugyanakkor időt és pénzt kell áldozni rá. Casco effektus, ugyebár! Bár vezetéstechnikai tréningre jellemzően cégek mennek el/küldik el alkalmazottaikat, az elmúlt 10 évben azért jelentősen nőtt a magánszemélyek önálló beiratkozása is – tudtuk meg Kőrös Andrástól. Míg a privát kuncsaftok esetén sokszor egymást fizetik be – ajándékként – a családtagok, a cégek kőkeményen kiszámolják, hogy megéri nekik, ezért áldoznak rá.



Jó befektetés a vezetéstechnikai képzés a kevesebb baleset, a szerényebb javítási költség és a kevesebb kieső munkaidő/autópótlási költség miatt. Ugyanakkor időt is kell rá szánni, ez bonyolítja a matekot, ráadásul nehezíti az összeszervezését is, hiszen nem feltétlenül jó, nem is mindig megengedhető, hogy egy napon a cég egésze vagy akár csak egy része a munka végzése helyett épp vezetési tudását csiszolja. Nehéz téma ez, ezért is kínálnak temérdek variációs lehetőséget: van e-learning az elméleti részhez, ami után persze következnie kell a gyakorlati oktatásnak is. Lehet hétvégére is rakni az oktatást, akár céges csapatépítő jelleggel, néhány élményelemmel. Utóbbiakkal együtt még inkább elhiszik a jellemzően amúgy is céges autót hajtó kollégák, hogy a vezetéstechnikai kurzussal juttatást, értéket kapnak, mintha „csupán a hasznos képzést kapnák meg, de így talán a privát autóhasználók is szívesebben szánják rá magukat, hogy részt vegyenek egy oktatáson. Aki pedig elmegy, az jellemzően nem azt az érzést kapja, hogy „most már aztán valóban nagyon jól megy a vezetés, hanem azt, hogy „valóban érdemes óvatosnak lenni. Utóbbi az összes tréning legfőbb üzenete.

Katona Mátyás
Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

Videók

- Hirdetés -spot_img

Friss hírek