Családi Mustang? Ford Focus ST Kombi 2.0 TDCi teszt

Mire emlékeztet? Az első Focus ST még „csupán 170 lóerős volt és 2,0 literes szívó benzines, aztán a második már 2,5 literes, turbós, Volvo eredetű blokkos (mondhatni T5), 225 lóerővel, amit ráadásul egy elég feltűnő narancsmetál fényezéssel is kínált a Ford. Nekem az volt az első ST. Üvöltött, prüszkölt, egy rövid próbakör alapján is komoly emléket hagyott. A Focus III bezzeg 2,0 literes, négyhengeressel lett ST. Oké, hogy szintén turbós, már 250 lóerős, de akkor sem az, ami egykor volt. A Ford viszont tovább csavarta a dolgot, a ráncfelvarráskor kombit és dízelt is hozott belőle, ma pedig már akár automata váltóval is tudja adni ezt. És elárulom, piszkosul imádható ez a dízel-kombi ST![BANNER type="1"]

Van arca. Szerethető a Focus ST, mert olyan kiállása van, olyan jól áll neki a sokszor már elcsépeltnek tűnő Aston-orr, hogy itt azt eszünkbe sem jut bántani, sőt! A Tangerine Scream fedőnevű speciális fényezést hordó tesztautó olyan feltűnő, olyan harsány volt, mint ősszel a rikító sárga Mustang. Frontjaik között is van hasonlóság, egyszer meg is kaptam a kérdést:

Mi ez, Mustang kombi?

Majdnem, a feltűnési faktor hasonló vele, de ez lényegében egy teljes-értékű családi autó, ám a szemek vonzása ezzel is tökéletesen megvan. Csak ezzel azért nem ciki beállni az óvodához, apuka melle büszkén dagadhat, amikor az egész környék az ő autóját nézi. De szükség esetén belefér a bútorboltos bevásárlás és a családi nyaralás is, közben meg apa úgy érezheti, hogy sportos autót hajt.




Már az ülésekért megéri. Ha a Focusok kínálatában a már itthon is elérhető RS érkezésével nem is az ST a csúcs, a Focus kombik között igen. Az ST2 és ST3 felszereltségekkel is kapható puttonyosból megéri az ST3-ast választani, ez ugyanis elöl-hátul sportosabb, Recaro üléseket kap. A hátsó is hangsúlyosan két személyre formázott. Ha passzentosan is, de átlagtermettel be lehet férni hátra is, a gyerekülésbe rakott csemete persze minduntalan rugdalni fogja az első üléseket, ám azok olyan masszívak, hogy előre semmiképp sem jut a „hátmasszázsból. A 8 irányban, combtámaszával is elektromosan állítható, szabályozható laphosszúságú elülső sportülések kalodaszerűen tartanak. Sokaknak talán furcsa lehet, de jó bennük ülni, akár hosszabb utakon is.






Színház az egész világ. A vicces persze az a Focus ST-ben, hogy a sportülésekben ülve, lapított aljú ST bőrkormányt markolva és a nagyon közvetlen kormányzással, meg persze az ültetett és keményített futóművel úgy érezzük, hogy valami sportgépben ülünk. Még a 2,0 literes motor hangja sem dízeles, egészen korrekt. A viselkedés viszont olyan, mint egy korrekt utazóautóé. Nyomaték már alul is van, a csúcs amúgy 400 Nm (2000 1/perctől), a teljesítmény pedig 185 lóerő. Ez olyan teljesítmény, amit igazából csak autópályán, forszírozott menetben lehet kiautózni. Mivel alig több mint 2200 1/perccel futható a 130 km/órás utazótempó, autópályán elég jó a rugalmassága. Nem rossz az álló helyzetből sprintelés sem (a 0-100-as szintidő 8,3 másodperc), ám nem árt az óvatosság: száraz úton kettesben simán elkapar (már nyári gumival is) az ST, vizesen pedig harmadikban is kegyetlenül. Viszont tudja azt, hogy a végállásai között mindössze 1,8 fordulatos, egyedien közvetlenre hangolt, eltalált rásegítésű kormányával és remek üléseivel döbbenetes vezetési élményt ad.

Megyünk 90-nel az országúton, gond nélkül beveszünk minden kanyart, vagy 130-cal az autópályán, de azt elképesztően stabilan. Azt érezzük, hogy valami sportgépben ülünk, pedig ott a puttony mögöttünk.

Igaz, a sportos hangulathoz a keményített, a 235/35 ZR19-es abroncsokkal valóban elég kemény futómű is hozzátesz. Így aztán a gördülési zaj is nagy egy kicsit, autópályán már egy kissé zajos az ST, de a fíling az megvan.



Ha már dízel, legyen automata? Bár sokaknál a dízel sportkombi is kiverheti a biztosítékot, én simán be merném vállalni automatával is. Városban nagy kényelem az, a Focus kézije pedig oké, hogy viszonylag közvetlen, de azért nem egy Mazda MX-5-ösé, meg a dízel-kombi ST azért akkor sem lesz igazi élményautó, ha azt nagyon szeretnénk elhinni róla. Ez egy jópofa megjelenésű, élményt valóban nagykanállal adó, de családi autó. Némi kompromisszummal mindenhol, de csomagként abszolút jó ajánlatként. Városban is megelégszik 7 liter gázolajjal 100 kilométerenként, országúton elvan 5-tel, autópályán 6 körül kell neki, abszolút vegyes körülmények között „kábé ennyi lett a tesztátlag is. Az automata felára kereken 500 ezer forint, nem szerény pénz, de városban sokat autózva megérheti. Aki viszont zömében országúton vagy autópályán jár, szereti az izgalmat, benne van a bugi, az válassza nyugodtan a tesztautó konfigurációját, már amennyiben van egy izmos, mutatós dízel kombira közel 9, illetve a fullextrás tesztautót nézve több mint 10 millió forintja. Ennyiért már holttérfigyelős, navigációs, ráfutásgátlós, fűthető kormányos az alapból Recaro bőrkárpitos ST3.