Belvárosi mesterek kedvence? Nissan e-NV200 teszt

    3
    4

    Egy Leaf a dobozban. Úgy áll a Nissan a villanyautókkal, ahogyan a Toyota a hibridekkel: piacvezető. A legnagyobb példányszámban eladott villanyautó a 2011-es Év Autójának választott Leaf, a Nissan adta el eddig a legtöbb konnektoros autót, természetesen az e-NV200 is piacvezető a maga szegmensében. Lehet ötüléses kombi vagy akár hétüléses Evalia, meg persze 2 üléses, hátul lemezelt furgon is – mindben közös, hogy a Leaf 24 kWh-s akkumulátora és 109 lóerős, 254 Nm nyomatékú villanymotorja van benne. A Leafhez már opciós 30 kWh-s akkumulátor egyelőre még nem elérhető hozzá.[BANNER type="1"]
    Nyújtott, vállasított. A sima, dízel- vagy benzines motoros NV-200-nál 15,6 centivel hosszabb és 6 centivel szélesebb az elektromos verzió. Ebben is elöl van a motor és a hajtás, amihez se hagyományos váltómű, se önindító nem társul. A villanymotor az akkumulátorokkal együtt viszont nem foglal kevesebb helyet, mint a belső égésű motor. Tulajdonképpen az első futómű is inkább a Leafből, semmint a hagyományos NV-200-ból való, elvében persze ugyanúgy MacPherson. Hátul merev tengely laprugókkal utaztat. A raktér pontosan akkora, mint a benzines vagy dízel változatnál: 2,04 méter a hossza, szélessége a kerékdobok között is 1220 mm, amivel az 1,2 méter hosszú, 0,8 széles EUR raklapból (csak hátulról, de úgy targoncával is) kettőt rakhatunk be. Az 1,2 méter széles nyíláson keresztül megpakoltan is gond nélkül beférnek. Ha a mindössze 649 kilogrammos terhelhetőség maitt csempével nem is rakhatjuk tele a 4,2 m3-es rakteret, könnyebb árú fuvarozásához, vállalkozók számára ideális az e-NV200.
    Csak városba! Nem mondom, hogy országútra vagy autópályára nem lehet kimenni az e-NV200-zal, de azért azzal tisztában kell lenni, hogy 123 km/óra a végsebessége, 100 km/óra fölötti tempónál pedig már 20 kWh felett fogyaszt – szemben a gyárilag megadott 16,5-tel. Utóbbit a tesztátlag is túllépte, így aztán nem is hoztuk a gyár által megadott 170 kilométeres hatótávot. De melyik autóval is tudnánk gyári érték szerint fogyasztani? Azért utóbbira is volt már persze példa, és az is igaz, hogy a teszten adódott 140 kilométeres hatótáv még városi szaladgálás esetén is gond nélkül jelenthet egy munkanapnyit, az utolsó 10-15 kilométeren, azaz az utolsó „pálcikánál ráadásul már hatótávot sem látunk.
    Ingyen tankolhatjuk! Ha a hatótáv erősen korlátozott is, az e-NV200 egyelőre ingyen tölthető, a néhány CHAdeMO gyorstöltővel – 80%-ra állítólag 30 perc alatt, de erre azért érdemes még 10 percet rászámolni. Otthon a hagyományos konnektorból az autóhoz kapott töltővel 8 óra a laminált lítium-ion akkupakk telítése, de a 8 órás műszak után, azért szórakozni sem az e-NV200-zal fogunk menni, ezt az autót gyakorlatilag kötelező letenni munka után. Autópályára tehát nem és csakis munkára ajánlott az e-NV200. A belvárosban sokat rohangászó vállalkozóknak viszont erősen ajánlható a helyi szinten emissziómentes furgon. Oké, a kereken 8 (a jobban felszerelt, alufelnit, ködlámpát, tempomatot és fedélzeti számítógépet is adó Tekna esetén 8,15) millió forintos alapára ijesztő, de azért 4 millió forintos „kezdőrészlettel már bele lehet ülni, onnantól kezdve pedig negyed annyiba sem kerül a „futtatása, mint akár a dízelnek. Ha ehhez hozzáadjuk, hogy (hazai, zöld rendszám esetén) a parkolási díj alól is mentesülünk, ha lesz majd, akkor a dugódíj alól is, valamint még azt a kényelmi tényezőt is megkapjuk, hogy nem kell vesződnünk a parkolójegyekkel, az e-NV200 akár meg is érheti a tetemes árát.
    Van azért mit mérlegelni. Néma, rezonanciamentes üzemet, az Eco módot kikapcsolva 100 km/óráig egészen jó menetdinamikát kapunk. A környezettudatosságtól átszellemülve pedig jó eséllyel el fogjuk nézni, hogy a plasztikok furgonosan kemények, hogy furgonos mércével korlátozott az utasfülke pakolótere, de talán még azt is, hogy a nem szabályozható magasságú, nem is túlzottan méretes, kevéssé formázott sofőrülés sem az igazi. A rövid utakon, amire az e-NV200 való, gond nélkül elviselhető lesz, a parkolás pedig nem csak ingyenes, a bruttó 220 ezer forintért mért (navigációban lassú) tolatókamerás NissanConnect rendszerrel gyerekjáték is.
    Előző cikk25 éve a Volkswagené a Skoda, legalábbis részben
    Következő cikkHivatalos: két magyar újonc is indul a WTCC-ben
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    3 HOZZÁSZÓLÁS

    1. Én ilyet használok teljesen városi forgalomra. Ha ésszel van hajtva, akkor a gyári fogyasztási adat bőven alulmúlható. A gyári végsebesség adat ugyan 123, de az enyém minden tiltást kivéve 135tel megy (persze ilyenkor már nem 16,5kWh-s fogyasztással). Rettentően csendes és nagyon élvezetes vezetni.
      Persze lehet jönni az akksi csere árával, de városi forgalomra tökéletes (nincs részecskeszűrő, porlasztók, amik eltömődhetnek és persze a fék sem kopik annyira)