Színjátszós lett a magyarok Mustangja

    9
    4

    Tavaly érkezett a hatodik generációs Mustang az európai szalonokba, de az AMTS-en már márciusban ott volt egy példány. Nem csupán ott volt, hanem ez volt a Carstyling.hu Tuning Show autóépítésének is az alapja. Igaz, ez még egy amerikai piacos, V6-os modell, ami egyebek mellett Európában elsőként kapott – közvetlenül a gyártótól, éppen az AMTS-re érkezett – Roush bodykittet, meg még egy temérdek kiegészítőt.[BANNER type="1"]
    Az eredetileg fekete autóból mindössze három nap alatt megépített egyedi példány nem csak az AMTS, a hazai tuningszcéna, de mondhatjuk akár úgy is: az ország büszkesége lehet. Az idei AMTS-en pedig egy kicsit mi is domboríthatunk vele: kiadónk, a Használtautó Kft. standján lesz megtekinthető. És ez bőven elég nekünk, mert be kell valljam, az AMTS Mustangja szoborszerű lett.
    Vezetni, menni vele se rossz ám, de igazából csodálni jó. Ezt mondjuk az mondatja velem, hogy itt Európában mi „elkényeztetettek vagyunk, meg sem kapjuk a Mustang alapváltozatát, ami az ebben lévő 3,7 literes V6-os, rögtön a 2.3-as EcoBoost – csak négyhengeres, de turbós – motort kapjuk. Egy „picivel drágábban, mint a jenkik, ott ugyanis 8 millió forintnak megfelelő zöldhasút sem kell leszurkolni egy Mustangért, míg nálunk pont a másfélszerese, 12 millió forint az alapár. Árnyalja a képet, hogy élmény és teljesítmény/ár arányban a Mustang így is verhetetlen.
    De milyen is az AMTS Mustangja? A 300 lóerős V6-os szépen szól az átépítéskor felkerült Proex kipufogón keresztül, sokkal szebben, mint a négyhengeres EcoBoost. Ellenben nem megy olyan jól, hozzá képest, meg a megjelenéséhez mérten egy kicsit tohonyának tűnik, váltója európai szemmel lassú. Hajtásláncához mondjuk nem is nyúltak a tavalyi AMTS három napja alatt, az olyan, amilyen. Került viszont bele ültetett rugószettes futómű, valamint kerekeit is lecserélték. Míg gyárilag legfeljebb 19 colos „papucsokat kap a Mustang, ez itten 20 colos OZ felniket, rájuk Pirelli P-Zero abroncsokat kapott, és még ezekkel is egészen komfortos.

    Az utastérben látható – a fényezéssel harmonizálva narancs cérnával varrott – világosbarna bőr sokkalta jobban mutat, mint a gyári fekete. A középkonzolban kicserélték az infotainment rendszert, iGO fut rajta, ami bizony jobb, mint a Mustang gyárija. A hifi Hertz erősítős és mélynyomós, csak a csomagtérbe 2700 W zenei teljesítmény került, a poggyásztér így egy kissé leredukálódott, de a tuningautó ilyen műfaj. A fényezés pedig egy külön mise. Ha kinyitjuk a gépházat, láthatjuk, hogy a Mustang jó tuningautóhoz hűen eredetileg fekete volt. Aztán 14 festék-, illetve lakkréteg felvitelével lett ilyen – politikától függetlenül – csodás narancsárnyalatú. Az benne a jó, hogy bár mindig narancsszínű, árnyalatát a ráeső fény függvényében igen széles skálán változtatja. A fényezés művészeként emlegetett Gengeliczky János alvás nélkül, több mint 24 órán keresztül dolgozott az autóval, ráadásul úgy, hogy keze nem hibázhatott. A fekete Mustang először egy pezsgőszínt kapott, majd arra került hártyavékony rétegben egy megylé árnyalat. Az eredmény magáért beszél, érdemes lesz ránézni az AMTS-en. 50 szerencsés olvasónk ingyen jöhet ki, a többieknek pedig csak ajánlani tudjuk, hogy váltsanak jegyet a most hétvégi Autó, Motor és Tuning Show-ra. A program több mint ígéretes, gyakorlatilag 10 kiállítás egyben, de talán az sem mellékes, hogy a jeggyel egy BMW Z4 Roadstert is lehet nyerni.
    Előző cikkEgy perc sem kellett a Porsche Cayenne ellopásához
    Következő cikkOrrot villantott a Subaru Impreza
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    9 HOZZÁSZÓLÁS

    1. Mustangot én akkor láttam közelről, mikor az M1-en elment mellettem.Azért meg kell hagyni ez a gép amit itt bemutatnak kellően agresszív kinézetű, belseje se kutya,de ami nekem nagyon kiütötte a biztit az a brutális kézifékkar.annyira oda illik :-DDD dizájnerek mire gondoltak??? sok kézifékes fordulásra vagy mire??Esetleg hegymenetekre, kézifékes indulásokra, örület, ennyi pénzért ilyen illúzió rombolást, persze szigorúan az ÉN véleményem szerint.

    2. erős dollára + vám + ezekre az áfa, és meg is érkeztünk a magyar árhoz, ami még mindig kellemes. Tény és való, hogy ha mustang, akkor már a V8as 5literessel kéne (421 lóerő, 530nm 4250nél, 1700kg, 4,8s 0-100km/h), ami 13,7 mFt-ról indul, és 15,6 mFt-nál már full extránál is vagyunk.

      Egy 2es bmw-t azért megjátszanék ellene (tény, hogy kisebb, de megy ez is rendesen, és ugyanúgy lesz road presence-e, habááár legutóbb az új civic type-r elé folyton mindenki kiment, így kétséges a mustang is, a bmw-k elől pedig rendesen mennek lefelé). Az M235i (326 lóerő, 450nm 1300-4500 között, 1530kg, 5s 0-100, de automatával 4,8s) 13,1 mFt-ról indul, és ugyanúgy felextrázva 15,9 mFt-nál vagyunk (nincs ülésszelőztetés ugyan, és 19″-os felni sem kérhető, de ugyanúgy bőr, nagy navi, nagy hifi, elektromos ülések minden vacakkal, és mondanom sem kell, jó pár fokozattal magasabb prémium/kényelem érzet). Az automata váltó közel 800ezer Ft extra költség lenne még, én nem tartom szükségesnek a meglétét, ahogyan az összkerekes változatot sem tartom szükségesnek. A lényeg, hogy közel egyforma árban van a két kocsi. A bmw-hez 150ezer Ft-ért lehet szerezni chiptuningot (hiszen turbós), és akkor akár 406 lóerő, 563nm nyomaték áll majd rendelkezésre, és mindez legalább 150kg-mal könnyebb kocsiban. Ugyan sor6 vs v8, mindkettő szép a maga nemében, és biztos is, hogy nagyon sokáig töprengenék azon, melyik kocsit válasszam, aztán lehet egy tesztvezetés simán megadná a választ, mert ugyan tényleg jóval jobb a mustang belseje mint volt, de még nem elég jó, olvastam már jó pár negatív dolgot róla, hogy zörög, recseg, hát a fene tudja.

    3. tényleg egyébként ez egy kib*szt rossz vicc…..és most néztem 6.5 MILLÁTÓL !!!! indul a mustang kint…amire 5-10% körüli összeg jön rá, államonként eltérően, így legyen kb 7 milla. komolyan, ez senkinek nem szúr szemet? bár a retkes usa talpnyaló eu vezetőség ugye 1$/ért megcsinálja saját anyját is…szóval, igazándiból nem csodálkozom, de roppant dühítő.

    4. Nincs itt semmifele szentsegtores. Az elso Mustangbol is volt sor 6, a masodik szeriabol, amikor meg nem volt ekkora kultusz az elso generacio, de meg a Mustan sem, keszult 2.4 sor 4. Igy nem ertem, hogy miert ne lehetne ebben is.?

    5. Ennek az újnak a beltere már nem olyan rossz ám. Nem szabad elfelejteni, hogy a Mustang alapfilozófiája mindig is az olcsóság volt – nyilván S-osztály-szintű enteriőrt nem szabad várni tőle. A Subaruk belterét is lehet kritizálni, de tudjuk, hogy a Mustangnál és a Subaruknál is az igazi értékeket máshol kell keresni:)

    6. Vajon nincs hiányérzete azoknak, akik az Ecoboost-motoros verziót vették meg? Van is Mustangja, meg nincs is…

      Elképzelek egy társalgást két amerikai autó-fan között:
      „Képzeld, öreg, vettem egy vadiúj Mustangot!”
      „Tényleg? Ez nem semmi, haver! És milyen moci van benne?”
      „2.3 Ecoboost…” – válaszol a kolléga szemét lesütve.
      „Hahahaha…elmész te a francba, öreg”:)

      Nyilván ez túlzás, de ez a lépés szentségtörés volt a Fordtól. De amúgy is a szentségtörések korát éljük az autóiparban: Jaguar SUV, dízel Maserati, Rolls-Royce SUV, kombi Porsche Panamera, kínai tulajdonban lévő Borgward, Mercedes pick-up, Lexus pick-up…