Sörnyitó, 200 lóerővel – Volkswagen Golf V GTI használtteszt

Próbáltunk már ötös Golfot használtan, alapdízelével, 2006-ból, alig több mint százezer kilométerrel. Most viszont a – tömeg – paletta másik végletét, a 200 lóerős GTI-t sikerült egy kicsikét meghajtani, már jelentősebb, de a korához képest mégis szerény, 167 ezer kilométerrel. Oké, létezett a 230 lóerős GTI Edition 30 is, meg aztán ott a 250 lovas R32 is, ám a jellemző izomgolf mégiscsak a legendás GTI. Az a GTI, ami elsőként a Golf I 1974-es debütálása után 2 évvel, tehát 1976-ban jelent meg, tehát jövőre lesz 40 éves. Így ugye már kellően érdekes lesz az „ismétlés?



Különbözik még a karosszéria is, hiszen míg dízelből a praktikusabb ötajtóst teszteltük, ez a GTI háromajtós, teljesen más világ. És itt felejtsük is el a korábban próbált gázolajos ötös Golfot, mert legkevésbé ahhoz érdemes mérni a GTI-t. Érdemesebb lehet elődjéhez, utódaihoz, konkurenseihez. Elődjéhez, a Golf IV-hez mérten természetesen jelentős előrelépés, abban 150 lóerős – a maga nemében szintén pompás, tavasszal egy New Beetle-ben próbált – 1,8 literes, hengerenkénti ötszelepes turbómotor dolgozott. De itt már a 200 lóerős TFSI van a gépházban, opcióként és jelen esetben is hatsebességes DSG, azaz duplakuplungos robotizált váltóval. 25%-os teljesítményugrás nem szerény, ahogyan a DSG-vel 6,9 másodperces 100 km/órára gyorsítás sem az.

És ne gondolja senki, hogy a gyorsítási élményt csak a katalógus adja vissza, az hibátlanul megvan a már közel 11 éves, forgalmija szerint 2004. december 31-i forgalomba helyezésű, természetesen már 2005-ös modellévű (hiszen a Golf V GTI csak a 2004-es Párizsi Autószalonon jelent meg, így legalább 2005-ös modellévű) darabnál is. Gyorsításkor, illetve váltáskor pedig a kipufogó is szépeket durran, a Golf nem csak tucat-, élményautó is lehet. A Golf elnyűhetetlensége kapcsán viszont csalódást kell okoznom. Csalódást okozott nekem is. Eddig úgy tudtam, hogy a négyes Golf után az ötös már komoly előrelépés volt minőség terén. Nos, Zsolt,a GTI gazdája le kellett lombozzon, ő egy IV-es GTI-ből ült át, s azt vallja, hogy ez is pontosan ugyanolyan kopásra hajlamos műanyagokat kapott. Félreértés ne essék, ő ennek ellenére fanatikus VW-rajongó, imádja a GTI-t, s a abbból is egy Volkswagenbe, nagyobba, dízelbe ülne át, ugyanis jelenlegi munkakörülményei azt igénylik. Nem fanatizmusból, hanem szükségből egy Touran TDI-be ülne át, mert hiába rajong a GTI-ért, vezethetőségéért, nem olyan nagyon szívesen itatja. Zömében városban 10-11 liter körül autózik vele, ami egyáltalán nem rossz érték a kapott vezetési élmény fejében, csak hát évi 30 ezer kilométeres futás mellett mégis komoly benzinszámlát termel.



Miért néz ki ennek a példánynak egész tűrhetően a belseje, ha kopósak az ötös Golf műanyagjai? Mert Zsolt fanatikus, s az ablakemelők kapcsolóit, a kilincseket már gyári eredetire cserélte. A sofőr vaskos oldaltartású ülésén viszont még a gyári, s egy-két helyen igencsak kopott a GTI-hagyományok szerint kockás mintázatú kárpit. A tartás viszont hibátlan, s vezetés közben nem fogunk a kárpit miatt bánkódni. A technika, a motor, a fotómű, a kormány és gyakorlatilag minden egyben van. Szépen, gyorsan kapcsol a DSG, ami persze a GTI esetén sajátos programozású, érezhetőeket kapcsol, ráadásul azokra mélyebbre nyomott gázpedálnál még a kipufogó durranása is rákontráz. A jó állapot nem véletlen, a tulaj az autóalkatrész-kereskedelemben dolgozik, nyilvánvaló, hogy az átlagvásárlónál olcsóbban kapja a szükségeseket, s ezzel nem is rest visszaélni. Amire a Golfnak szüksége volt, azt megkapta. Például vezérműláncból is kellett új, nem sokkal a vásárlás után, azaz 130 ezer kilométer környékén. Ennél komolyabb probléma nem volt, de fékekre azért költött bőven, olajat tízezrenként cserélt, s azt is bevallja, hogy abroncsból ő bizony 20 ezer kilométerenként leír egy garnitúrát a hajtott első kerekeknél.
[BANNER type="1"]



Mennyire tiszta az autó múltja? – tettem fel a kérdést, amire nem egyértelmű választ kaptam. „Volt valami füzet hozzá néhány pecséttel, meg persze le is kérdeztem, rendben volt – kaptam a választ. Akkor szervizkönyves? – kérdeztem vissza. „Amióta nálam van, azóta igen – jött a válasz. „Szervizkönyv számomra ugyanis az, amiben nem csak az szerepel, hogy x kilométernél volt szervizben az autó, hanem én minden egyes beépített alkatrészt felírok, hogy mi, milyen gyári számmal, mikor, milyen óraállásnál került az autóba, az mibe került – kapom a becsülendő hozzáállást Zsolttól. Mellesleg autója a Használtautó kínálatának legolcsóbbja, ha a legfeljebb ilyen futású és életkorú Golf GTI-ket nézzük (a hirdetés aktív, ha valakit érdekel, megtalálhatja). Így sem olcsó, 2,6 millió forint, ami persze nem szerény pénz, de az tény, hogy vezetési élményben nagyon, meg motorjával is nagyon erős a már több mint 10 éves GTI is, s közben még egy egészen jól használható, stabil és még a 17 colos (225/45 R17-es gumikat hordó) kerekeivel is egészen komfortos.



Zsolt, a GTI-fanatikus állítja, hogy ennyi pénzért semelyik másik modell nem ad ilyen erős élmény/használhatóság kombinációt. Én pedig nem tudom megcáfolni, hanem inkább csak annyit mondok, a Golf GTI valóban jó játékszer, csak nem az én világom. Zsolt pedig arra kér, illetve kér mindenkit, hogy autójában ne csak egy Golfot lásson, ez egy GTI, fanatikusan gyári, feliratos gumiszőnyeggel, a hagyományos Golfokénál magasabb árral, nagyobb erővel, tetemesebb fogyasztással és bizony jóval vaskosabb szervizszámlákkal. Nem csak izmosabbak, drágábbak is hozzá a fékek például, de temérdek más is. A GTI nem spórolós autó, ezt el kell fogadni, az élvezkedés nem a spórolásról szól, azért bizony fizetni kell.