hétfő, február 2, 2026
spot_img
KezdőlapNincs ki a négy hengere? MINI Cooper D teszt

Nincs ki a négy hengere? MINI Cooper D teszt

Ezúttal háromhengeres dízelként járt nálunk a tavaly érkezett, korábban próbált harmadik generációs MINI. Ami persze csak így, nagybetűsen harmadik generációs, az őst nem beleszámítva. Utóbbihoz mérten óriási, a mai kisautókhoz mérten csöppnyi, nagyon kedves, imádható. Motorjától pedig sokan ódzkodnak. Hiszen milyen dolog az, hogy a vezetési élményről szóló, a tesztautó fehér csíkos British Racing Green […]


Hengerhiány? Ezúttal háromhengeres dízelként járt nálunk a tavaly érkezett, korábban háromhengeres benzinessel próbált harmadik generációs MINI. Ami persze csak így, nagybetűsen harmadik generációs, az őst nem beleszámítva. Utóbbihoz mérten óriási, a mai kisautókhoz mérten csöppnyi, nagyon kedves, imádható. Motorjától pedig sokan ódzkodnak. Hiszen milyen dolog az, hogy a vezetési élményről szóló, a tesztautó fehér csíkos British Racing Green fényezésével aztán pláne örökzöld prémiumtermék háromhengeres és dízel? A kérdést többször hallottam, többször láttam a tekintetekben, miután említettem a motor hajtásláncát. De el kell felejteni, bele kell ülni, ki kell próbálni.




Jön a mosoly! Tulajdonképpen még bele sem kell ülni a MINI-be, a mosoly az garantált, a 3,8 métert mindössze 2 centivel túlnövő hossz és a nem egész 1,73 méteres szélesség minden, de nem hivalkodó, a felármentesen kontrasztos, a jól konfigurált zöld tesztautó esetén is fehér tető pont elég izgalmassá teszi, meg persze ott a forma, ami 56 éve, sok-sok átdolgozás után is örök. Aztán ajtónyitásra automatikusan szisszen lefelé a keret nélküli ablaküveg. Az okos indítókulcs egyedi, kellemesen tenyérbe simuló formájú, ha pedig beültünk az elöl korrekt oldaltartású, változtatható laphosszúságú ülésekbe, akkor kellemesen legelhet szemünk az egyedi billenőkapcsolókon, a piros indítóbillentyűn vagy a nem csupán megjelenésükkel, irányíthatóságukkal is remek szélső légbeömlőkön.




Klasszikus, mégis modern. Az elődökre emlékeztetően és szigorúan kerek órákkal játszó a műszerfal, ám a sebességmérő a MINI-k körében most először került a sofőr elé. A blokk belsejében multifunkciós kijelző, akár a tempó digitális kijelzésével, balján fordulatszámmérő. A műszerfal közepén pedig a hatalmas tányér immár egy óriási, 8 colos színes kijelző. Akár navigáció, nagyfelbontású tolatókamera, az audiorendszer vagy csupán a fedélzeti számítógép megjelenítésével. Vezérlését a BMW-kből megszokott, itt ráadásul írásfelismerős iDrive adja. Nem csak a menürendszer még a precíz és profi navigáció hangja is magyar. A kijelző karimája színváltós. A váltó körüli körkapcsolóval zöld eco- és piros sportprogramot is kapcsolhatunk, a beállítás természetesen a központi bőségtál LED-fényes karimáján is visszaköszön, de az parkolás közben például akadály észlelésekor is pirosra vált. Okos, intuitív megoldás.



Milyen a motor? A háromhengeres, 1,5 literes, természetesen TwinPower (nem dupla, csak kettős megfúvású) turbós dízelt már a frissített 1-es BMW-ben is próbálhattuk. Itt sokkal jobb arcát mutatta. Az itt keresztben beépített, s a hátsó helyett az első kerekeket hajtó motor (kardántengely híján) indításkor kevésbé rázza a karosszériát. Ha nem tudnánk, hogy háromhengeres, nem mondanánk meg, ugyanis simán hozza azt a kulturáltságot, amit a mai (jobb fajta) négyhengeres dízelektől megszoktunk. Gázreakciója nagyon jó, sportmódban természetesen fokozottan közvetlen. Alapjáratról is terhelhető, 1500 1/perctől jól húz, gyakorlatilag nem érdemes és nem is szükséges 3000 fölé forgatni. Jelentős, 270 Nm nyomatékát 1750 1/percnél, 116 lóerejét 4000-nél adja, 100 km/órára 9,2 másodperc alatt gyorsít, s a 200 km/órás tempót is simán megfutja. A kormánykerékhez kellemesen közel eső, precízen megvezetett karral jól kapcsolható váltó áttételezése nem olyan extrém hosszú, mint a 116d esetén, pont megfelelő. Az autópályás 130 km/óra 2400 1/perc fordulattal futható. A motor ott sem zajos, de a szélzaj már érezhető.
[BANNER type="1"]



Futómű, kormány? Elöl MacPherson, hátul multilink rendszerével a legújabb MINI a húzós felárral adott 17 colos alufelnivel és viszonylag peres abronccsal is meglepően jó csillapítást ad. Amúgy pedig klasszikusan gokartszerűen stabil, élményautós. Alapból is közvetlen, élénk a kormány, sportmódban meg persze visszavett rásegítésű, normál használathoz úgy már kicsit nehéz. Az ESP kikapcsolható, alapvetően jó, megbocsájtó játékautó a MINI, ugyanakkor teljesen jól használható munkába járásra, gyerekhordásra is.



Hátsó fertály? A korábbiaknál tágasabb, nagyobb tengelytávú utastér 3 centis lábtérnövekedést hozott a hátsó utasoknak. Így sem lett sok helyük, normál méretű felnőttek mögött még a gyerekülésbe tett csemeték is lázadnak, hogy nem fér el a lábuk, ha pedig felnőttet ültetünk hátra, neki nem lesz élmény az út. Legalábbis helykínálat, főként lábhely szempontjából. Széltében, fejtérben bőséges hátul is a MINI. Az alapesetben 211 literes, a négyszemélyesség ellenére is 60:40 arányú támladöntéssel bővíthető csomagtér az elődökénél nagyobb, ám kisautós mércével is apró, de legalább jól pakolható.



Meddig ér a mosoly? Érdekes módon akkora mosolyforrás a MINI, hogy rövidebb úton még hátsó helyein is örömködhetnek a részletein ámuló utasok. Elöl pedig tökéletes kényelmet, jó vezetési élményt ad. Nem olcsón, ugyanis az elvileg 3,5 l/100 km vegyes fogyasztású Cooper alapdízel alapára is több mint 6,3 millió forint Ft. A tesztátlag (zömében városi használattal, dinamikus használattal) 5,2 l/100 km lett. Utóbbi sem rossz, a tesztautó csaknem 10 millió forintos ára azonban nálunk emészthetetlen. Elvétve akad csak vevő, aki 1-es, akár 3-as BMW helyett MINI-t venne. Pedig érdemes ráérezni az ízére, hasonlóan prémiumtermék, sokkal barátságosabb, politikailag korrektebb külsővel, olyan méretekkel, amivel sokkalta könnyebb bárhova besorolni, sokkalta könnyebb leparkolni. Egy élményautó, ami ráadásul az év túlnyomó részében az átlagosnál szerényebb méretével is használhatóbb, mint bármi más, ami vezethetőségben, meg persze presztízsben alternatívája lehetne.

Katona Mátyás
Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.
RELATED ARTICLES

2 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Kérdezd csak meg a kubikos szakértő fiamat a manót aki mindig menő, arról hogy mit gondol a hengerszámról? Segítek kb ennyit: „szar turbós, úgyis széthullik” 😀
    Egyébként igen, tökéletes ez a hajtáslánc!

Videók

- Hirdetés -spot_img

Most Popular