Vajon valóban Schumacher autóját hirdetik a Használtautón?

Múlt héten írtunk róla, hogy egy honfitársunk árulja Michael Schumacher egykori Mercedesét. Persze meg kell jegyezni, magunk messze nem győződtünk meg arról, hogy ez az autó valóban a hétszeres világbajnoké volt-e. Az autó tulajdonosától kaptunk ugyan egy scannelt, név és születési dátum szerint is a tavaly síbalesetet szenvedett és válságos állapotba került versenyző nevére szóló, egy valóban 1997-es gyártású, svájci piacra készített, a fotókon szereplő példánnyal egyező specifikációjú példány alvázszámát tartalmazó, állítólag hiteles forgalom-másolatot, de semmiképp sem szeretnénk ennyi alapján állást foglalni annak kapcsán, hogy ez az autó valóban Schumié volt-e.[BANNER type="1"]

Meg kell jegyezni, hogy egy magát megnevezni nem kívánó informátorunk szerint a hirdetett autónak nem csak az előélete nem annyira makulátlan, mint amilyennek mondják, hanem ráadásul törött is volt – ez persze lehet egyszerű hibás feltételezés is, a tulajdonos szerint nem volt sérülve az S, s az valóban Schumié volt. Hogy az autó valóban kié volt, volt-e törve, azt biztosan nem lehet megtudni monitor mögül. A vásárlás előtti elővigyázatosság természetesen egy ilyen – elvileg – mesés előélettel hirdetett példánynál is erőteljesen ajánlott. Akkor is, ha a hirdető szerint ez az autó nem azért kerül annyiba, amennyibe, mert Schumacheré volt, hanem mert az egykori csúcskivitel, kevés kilométerrel, újszerű állapotban. Ha valaki mégis azért venné meg, mert jó befektetésnek tartja, előélete miatt tartja annak, akkor azt erőteljesen informálja le, akár a gyártótól. Ne felejtsük el, hogy bár a W140-es S-osztály bukás volt a közel kétszer ilyen népszerű elődjéhez mérten, azért több mint 430 ezer példányban készült. Az előd, a W126 kapcsán pedig ugye megvan, hogy itthon szinte minden második fekete példányát „Kádár utolsó szolgálati autója lózunggal hirdetik. Ha az előélet nem biztos, nem teljesen tiszta, akkor messze nem biztos, hogy olyan nagyon komoly gyűjtői darab lesz ez, hogy megérje mostani felárát. De persze az is lehet, hogy igen. Végezetül egy általános tanács: rizikós befektetésbe vagyonunk szerény százalékát szabad csak ölni, annyit, amennyit nem nagyon fáj elveszíteni.