Kicsi optikai tuning a korszak stílusában. A dekorcsík akkoriban nagyon menőnek számított, a felnik meg csak 14 colosak
A BMW pályaversenyeken elért sikerei és az addigra már megfelelő tapasztalatot felhalmozó M részleg 1980-ra látta elérkezettnek az időt egy versenysportos elemekkel feljavított szedán megalkotásához. Az autó az 1972 óta futó E12 szériás 5-ös BMW, annak is a ráncfelvarrás utáni kivitele, az utolsó évjáratokra jellemző műanyag tükörházzal. Az M535i mélyre lógó első kötényeiről és a fekete gumi légterelőjéről ismerhető fel. Motorja 3430 köbcentiméteres, az M30 szériából 218 lóerővel, a motorblokk ugyanaz, mint amit még a kettő generációval későbbi 535i-ben is használtak.[BANNER type="1"]
A gyorsulás százig 7,5 másodperc, a végsebesség 222 km/h. Mindehhez 25 százalékos önzáró differenciálmű és ötfokozatú sportváltó kellett, fordított kiosztással, azaz az egyessel balra lent. Az elegáns szedán és a sportkocsi ötvözete bejött a vevőknek, hosszútávú siker lett a már M5 néven megjelenő utód, az E28 gyári sportváltozata is. Maga az M535i alig két évig készült, 1980-tól 1981-ig, és csak 1400 körüli példányszámban. Azóta sok sima hathengerest építettek át M535i replikává, ami csak azt jelzi, hogy régi autós körökben mekkora a respektje a típusnak.
Sorhat, ahogy kell. Recaro üléses luxus-sport beltér abból az időből, amikor a 38 centi átmérőjű kormány még kicsinek számított
