Megfizethető prémium: Hyundai Grand Santa Fe teszt

Megfizethető? Saját magamnál is kiverem a biztosítékot ezzel a címmel, illetve jelzővel egy 15 millió forintos autó esetén, pedig vetélytársaihoz mérten a Grand Santa Fe igenis megfizethető. Sőt, olcsónak is mondható. A távol-keleti, csomag alapú felszereltségpolitika csúcsra járatásával a Grand Santa Fe, a majdnem Audinak mondott Santa Fe alapjaira épülő hétüléses, 22,5 centivel hosszabbított, 10 centivel növelt tengelytávú, fél centivel növelt szélességű és 1 centivel toldott magasságú hétüléses szabadidő-autó egyetlen verzióban létezik. Alapáron bőrkárpittal, a sorozatban elérhető minden felszereltséggel, csúcsdízelként, automata váltóval és összkerékhajtással. Igaz, a sima Santa Fe is kizárólag összkerékhajtással és automata váltóval, valamint gazdag ellátmánnyal kapható itthon. Ugyanis míg a kisebb ix35 esetén népszerűek a csak elöl hajtó, kisebb motoros, szerényebb ellátmányúak is, a nagyobb szabadidő-autóknál már inkább a fullextrásat kérik a kuncsaftok.[BANNER type="1"]



Ez mekkora? Oké, hogy nagyobb, a fenti bekezdésben említett mértékben nagyobb az alapokat adó Santa Fénél a Grand, de vajon hol áll az igazi nagyágyúkhoz, a hétülésesként szintén kapható Audi Q7-hez és BMW X5-höz mérten. 4,85 méteres hosszával a Q7-esnél azért 17,4 centivel rövidebb, viszont az aktuális BMW X5-nél 2,9 centivel hosszabb. Magyarán ha nem is gigászian nagy, de azért a nagyok között játszik. Széltével persze mindkét említett modelltől elmarad, ez azonban nem biztos, hogy baj, város-kompatibilisebb így a Grand Santa Fe.



Hány üléses? Míg számos modellnél, a talán konkurensnek célzott, persze jóval komolyabb autónak számító Q7-nél és BMW X5-nél feláras tétel a harmadik üléssor, a Hyundai – szinte minden máshoz hasonlóan – azt is felármentesen adja. Természetesen nem felnőtteknek és hosszú távú utakra való, de a kompromisszumos megoldások között meglehetősen jó a harmadik sor két független széke. Alap, hogy leghátul a földön kell csücsülni, az viszont kedvező, hogy az ülés sem parányi, a lábtér pedig még a középső üléssor leghátsó helyzetében is egészen elfogadható méretű. A fejtér nagyjából 170 centis magasságig szellős, 180 centiig elviselhető, a válltér két felnőtt számára is elegendő. Ami viszont kompromisszumos, az a középső üléssor középső helye. Pedig a kardánalagút nem túlzottan magas, s a kardánbox sem nyúlik hátra túlzottan. Viszont maga a középső hely csenevész. Az Isofix csatlakozókat is adó szélsők kényelmesek, szabályozható a támladőlés, alapesetben nagy, persze a csomagtér növelésére üléstologatással csorbítható a lábtér.



Prémium? Hogy ne szakadjunk még el a második üléssortól, gyorsan meg kell jegyezni, hogy szélső helyei fűthetők, a Hyundai élen jár ezen extra osztogatásában, a Grand Santa Fe esetén pedig gyakorlatilag minden extra osztogatásában. A hátsó ülések mind a csomagtér felől (is) előrebuktathatók, oldalról is egy-egy karral síkba fektethetők. Így 2 méter hosszú rakteret kapunk, de alapból is igen nagy, 634 literes, több mint 1 méter széles, 1,2 méter hosszú az elektromos mozgatású csomagtérajtón keresztül megközelíthető tér. Az ajtó ráadásul zsebben hordott kulccsal is nyílik, a Grand Santa Fe automatikusan behajló tükreinek kihajtásával köszönti a sofőrt, aki aztán az első ajtók kilincsire tett gombokkal oldhatja az ajtók reteszelését. Ha épp kívánja. Zárni is a gombbal kell, a kulcs nem teljesen automatikus, de talán jobb is ez így. Kívülről a hatalmas – a Santa Fén látható nem szerénynél is gigászibb hűtőmaszk és az ablakkeretek krómozása bőven megadja a prémiumos, de azért hivalkodásmentes megjelenést.



Belülről? A metálfényezésen túl egyetlen extra rendelhető: „prémium bőr kárpitozás barna színben”. Ugye mondani sem kell, hogy a tesztautóban benne volt. És a perforált bőr az első ülések halk szellőztethetőségével (meg persze fűthetőségével) valóban igen prémiumossá teszi a belteret. Eltalált, hogy az ajtókárpitok épp az üléskárpit mogyoróbarna árnyalatát idéző cérnával varrottak, jót tesz a hangulatnak az óriási méretű, első szekciójával nyitható panorámatető is, s nem rontja azt vészesen az ülések nívójától talán elmaradó, de azért eléggé színvonalas, puha és textúrázott plasztikkal burkolt műszerfal. Mivel pont jó helyen van, nem zavaró, hogy szabályozhatatlan pozíciójú a méretes flokkolt rekeszt rejtő könyöklő. Előtte kettős pohár/félliteres palacktartó, az elektromos, automatikusan nem behúzó, de oldó rögzítőfék, az első-hátsó parkolóradar, a parkolóasszisztens és az auto hold funkció, meg az ülésfűtés/-hűtés kapcsolója sorakozik. Utóbbiak hatásosak, a parkolóasszisztens még csak párhuzamos parkolásra, illetve az ahhoz szükséges hely felmérésére képes fajta, ám amit ígér, azt ügyesen kivitelezi. Tekeri az amúgy igen indirekt kormányt, utasításokat ad a pedálok kezeléséhez – ha valakinek nem lenne elegendően egyértelmű.



Menni is tud? Igen, a Grand Santa Fe le is tudja magát parkolni, de ennél fontosabb, hogy 2,2 literes, csak egyetlen, de változó geometriájú turbóval töltött, 197 lóerős, már 1800 1/perc fordulattól 436 Nm nyomatékú dízelmotorjával annak ellenére egészen tisztességesen tud mozogni, hogy saját tömege csaknem 2 tonna. Padlógázas gyorsításra jók megindul, finoman, érzésre kissé komótosan kapcsolgat felfelé a hatfokozatú automata, álló helyzetből 10,3 másodperc a 100 km/órára gyorsulás. Nem próbáltuk, de elvileg akár 200 km/óráig fokozható a tempó. Ami fontosabb, hogy országúton szinte néma, s a 130 km/órás autópályás tempónál is egész csendes a futás, 8 l/100 km körüli, pontosabban inkább alatti fogyasztást ad az engedélyezett tempónál 2200 1/perc körül forgó motor.



Városban is takarékos? Sajnos nem, városban nemhogy 10, de 11 l/100 km érték alá sem igen lehet vinni a Grand Santa Fe étvágyát. Ez van, nagy tömeget kell lendületbe hozni, városban sokszor egymás után. Sok a teher az autóban, ott van például az alapesetben csak az első kerekeket forgató, lamellás kuplunggal szükség esetén a hátsókat is meghajtó, de fixre is zárható összkerékhajtás, ami a 16,7 fokos első és 20,2 fokos terepszögekkel legfeljebb a hétüléses szabadidő-autók között ad jó terepképességeket. A sofőr segítésére van lejtmenetvezérlő, kúszni pedig felfelé felező nélkül is egészen jól tud az automataváltós Grand Santa Fe.



Mi a terepe? A Grand Santa Fe terepe leginkább az autópálya. Egy kellemes utazóautó, jó egyenesfutással, hatásos zajszigeteléssel. Városban és országúton kanyarogva billegős (elöl MacPherson, hátul multilink) futóműve, indirekt kormánya mondja azt, hogy nem az igazi, de kényelmes csillapításával természetesen ott sem kellemetlen. Árával és nagyon gazdag felszerelésével, sok egyéb mellett háromzónás, a leghátsó sorban is külön szabályozható klímájával, bőrkárpitozásával, panorámatetejével akkor is nagyon jó ajánlat 15 millió forintért, ha néhány fontos mai extra nem kapható meg hozzá.



Mi hiányzik, mi van? Nagyjából minden fontos kényelmi extra megvan, az utasokat 7 légzsák óvja, van sávelhagyásra figyelmeztető rendszer is. Viszont nincs távolságtartós tempomat, holttérfigyelő, táblafelismerő, hogy csak néhány mai tételt említsünk. Az abszolút élvonalbeli motorhoz egy frissebb automata váltó is jól jönne, de igazából csomagként, áráért egyáltalán nem rossz ajánlat a Grand Santa Fe. Ötéves, kilométerkorlátozás nélküli garanciájával különösen jó lehet annak, aki alapvetően sokat autózik, azt kényelmesen tenné, időnként akár 6-7 személlyel és akár kiépítetlen utakon, mostohább körülmények között is jár. A Grand Santa Fe még ilyen sokrétű felhasználás esetén is jó partner lehet.