kedd, február 3, 2026
spot_img
KezdőlapA japánok S Mercije lehetne: Infiniti Q80

A japánok S Mercije lehetne: Infiniti Q80

Az Infiniti a luxuslimuzin méretű és jellegű, ám igencsak futurisztikus formájú Q80 Inspiration tanulmánnyal készült a Párizsi Autószalonra.




Igazi luxuslimuzinnal, nemcsak a Mercedes-Benz S, Audi A8 és a BMW 7-es, hanem a Lexus LS ellenében sem rendelkezik – egyelőre – az Infiniti, ám most a Párizsi Autószalonon már megmutatta, hogy miként képzelné el csúcsmodelljét. Futurisztikusan, ugyanis a Q80 Inspiration középső tetőoszlop nélküli, szemben nyíló ajtós karosszériájával, tanulmányautósan négy független üléses, üvegtetővel fedett utasterével minden, csak nem konzervatív limuzin. Hosszúsága 5,06, míg magassága mindössze 1,34 méter.




A hajtáslánc 3,0 literes V6-os biturbó benzinmotorból és – vélhetően az első kerekeket hajtó – villanymotorból 550 lóerőt hoz ki. Alapesetben a hátsó kerekek kapják a hajtást, de igény, illetve szükség esetén megy előre is. Egyelőre nincs arról hír, hogy milyen akkumulátort kap(na) a Q80, hogy konnektorból is tölthető lenne-e, valamint hogy milyen emissziómentes hatótávra lenne képes. Arról bezzeg van, hogy a hátsó utasokat érintőképernyő, magyarán tablet szórakoztatja az internet minden gyönyörével, az elöl ülők pedig egy-egy vetített kijelzőn (head-up display) követhetik nyomon az autózáshoz kötődő információkat. Ha pedig a sofőr is pihenne egy kicsit, a kormánykerék megfelelő gombjával a kamerák, radarok és lézeres szenzorok általi robotpilótának adhatja át a vezetés élményét. Városi araszolófunkció és autópályás program egyaránt van (elviekben), de a komolyabb manőverekhez, például az előzésekhez a sofőr engedélye szükséges.
[BANNER type="1"]



Mindez persze még csak koncepció, de ha belegondolunk abba, hogy tavaly ilyenkor Q30 néven kompakt koncepciót mutatott az Infiniti, jövőre pedig abból állítólag már valóság lesz, két év múlva akár jöhet is az Infiniti első valódi luxuslimuzinja, autonóm/önvezető autója.

Katona Mátyás
Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

5 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Akkor gondolom ,nekik már csak erre áll fel.Én szoktam motorozni,de már ott sem érdekel hogy mennyit menjen a motor,ez már csak nagyzolás amit csinálnak ,én azt mondom az a lényeg, hogy a pontból b be kényelmesen biztonságosan jusson el az ember.

  2. Hagyjuk már,mostanában megjelenő cikkekben sokmilliós több száz lóerős autóknál azt kérdezgetik mennyit eszik legkisebbet százon,ez már égő.Aki ilyet vesz az nem nézi akinek meg nincs rá pénze leszarja.Ez akkor eszik ennyit százon,ha tolják.

  3. „A japánok S Mercije lehetne”. Inkább a 7es BMWje, merthogy a Japánok 89ben olyan S mercit kanyarítottak ki hogy a stuttgartiak inkább még visszamentek reszelgetni az akkor aktuális új csúcsmodellen és mégsem mutatták be a tervezett időben.

    Egyébként ott volt az Infiniti essence, tökéletes dizájnnal, ütős műszaki alappal (Nissan GTR), mégsem lett belőle semmi. Szerintem ebből se lesz…

Videók

- Hirdetés -spot_img

Friss hírek