kedd, február 3, 2026
spot_img
KezdőlapMost már értékálló befektetés lenne? BMW 320, 1978

Most már értékálló befektetés lenne? BMW 320, 1978

Már harmincas éveinek felén is túl van a próbált, már OT-rendszámmal eladó BMW 320. Hathengeres motorjával a sorozat különleges példánya.




Egy autó jellemzően viszi a pénzt. Amint kihozzuk a szalonból, újkori vételárának jelentős része illan el. Az értékvesztési görbe a kor előrehaladtával aztán jelentősen laposodik, egy idő után meg is fordul, azaz a koros autó egy idő után mind többet ér – igaz, csak megfelelő állapotban, amihez jellemzően sok-sok pénzt kell még ráfordítani. Hogy mikor jön el egy autónál az értékgörbe alja, azt sokszor nehéz megtippelni, de jellemzően a 30 éves kor környékén keresendő, hiszen hivatalosan akkortól lehet minősített oldtimer a járgány – amennyiben megfelelő állapotú. Minél nagyobb szériában készült azonban, annál magasabbra tolódik az említett kor. [BANNER type="1"]



Egy veterán korú autó persze nem csak azért lehet szimpatikus, mert már nem veszít értékéből, hanem mondjuk mert egy fiatalkori álom megvalósítását jelenti. A képeken látható, és kipróbált E21-es BMW 320 pedig egy további ok miatt került mostani, egyben első hazai tulajdonosához. Mert stílusa, arca van, nem egy tucatautó, mégis megfizethető. Nem titok, hogy külföldön vette, már túl a harmincon. Mármint nem csak ő volt túl a harmincon – alaposan, hanem az autó is. Az 1978-as BMW-t 2009-ben vásárolta, olyan példányt keresve (miután itthon nem talált szimpatikusat), amely OT-vizsgát kaphat. Így ugyanis megúszható volt a regisztrációs adó.



Utóbbi bejött, a 320/6 – a név magyarázata később – könnyen átment a vizsgán, persze előtte azért kellett egy komolyabb futóműgenerál, komplett alvázvédelem, nagyszerviz a motoron, új fékek, új gumik, akkumulátor, meg millió apróság (kerékközepek, porvédők, stb.) is. És ez bizony már 5 évvel ezelőtt volt, azóta befigyelt egy komolyabb motorgenerál is. A terv – nem titkoltan – az volt, hogy némi utánajárással, a megfelelő szakik felkeresésével ez az autó ne vigye a pénzt. Keresni nem akart rajta a veteránozásba első ízben belekóstoló tulaj, nem arra számított, hogy nyerhetne az autón. Végül azonban az eredeti terv is megváltozott, bizony sokkal többet költött az autóra, mint ahogy azt eredetileg tervezte. Ha már egyszer elkezdi szépítgetni a kocsiját az ember, akkor az egyik tétel után jön a másik – akárcsak lakásfelújításnál… Persze, aki régóta veteránozik az ismeri ezt a szabályt – mozgó műtárgyakra többet kell költeni, mint a festményekre. Ez az autó is jóval többe van, mint amennyiért most a tulaj kínálja.



Jól járhat a vevő, s nem is nehéz beleszeretni a hármasba. Bordó gyöngyházfényezése egészen szép, alukerekei a gyáriak, azokon újszerűek az abroncsok, s ami a lényeg: a hosszában beépített kétliteres soros hathengeres (pont 1978-ban megjelent) motor nagyon szépen muzsikál. Orgánuma sajátos, ereje (122 lóerő) pont elég ahhoz, hogy jó dinamikával vigye az 1,1 tonnás kétajtóst (az E21-est még a 2002-eshez hasonlóan csakis így gyártották). Álló helyzetből 100 km/órára 10,7 másodperc a gyorsulás, a végsebesség állítólag 181 km/óra lehet. Ezt nem próbáltam. Azt viszont igen, hogy ha gázt adok – a természetesen buszos pedállal – akkor azonnali a gyorsulás, rugalmasságban meglepően jó a koros gép. És közben egyáltalán nem hiányzik, hogy mondjuk nincs komfortindex, hogy nincs holttérszenzor. Ugyanis holttér sincs. 1978-tól már ezekkel a méretes, műanyagházas (itt elektromosan állítható) külső tükrökkel adták a filigrán tetőoszlopai miatt ma már ismeretlenül jó kilátást adó 3-ast. Az sem baj, hogy a fogasléces kormánymű szervótlan, menet közben egyáltalán nem nehéz, s parkolás közben sem nagyon bicepszigényes tekerni. A fék természetesen már kétkörös hidraulikus és rásegítéses, nem is rossz az adagolhatóság, minként a fékhatás sem. Míg az azonos motorblokkot használó, már injektoros és 145 lóerős 323i már alapáron kapott ötfokozatú váltót és hátra is tárcsafékeket, a 320-as az ötös váltót is csak felárért mérte, itt is az alap négysebességes szolgál – nem rosszul, autópályán is jól lehet vele autózni, döbbenetesen hosszúak az áttételek. Klíma nincs, ám a meredek első és hátsó szélvédőnek, valamint a szinte függőleges oldalablakoknak és a bajorok által már a csaknem 40 évvel ezelőtt debütált modellnél is sötétített üvegeknek köszönhetően az utastér sokkal kevésbé hevül, mint a mai autóknál. És van gyári, billenthető és hátratolható tetőablak is – teljesen hibátlanul működő állapotban, így az utastér szellőztethetőségére sem lehet panasz.



A kívülről kifejezetten szép – 320-asként természetesen kétszer kétlámpás – példány utastere egy kisebb ajtókárpit-sérüléstől eltekintve kvázi hibátlan. Nem gyári a váltógomb, de a csere is BMW-hez gyártott fa-gomb. Bár a fotózáskor egy mai Pioneer (MP3-CD-ket is olvasó) fejegység volt a stílusosan a sofőr felé döntött középkonzolban, megvan hozzá a gyári Bavaria rádió is. Az ülések egészen kényelmesek, alig kopottak. Négy felnőttnek nem csak elegendő helyet, automata biztonsági övet is ad az 1978-as hármas, az ötödik utas csípőövvel utazhat. Sok utazást mondjuk az elmúlt években nem élt meg ez az autó. A garázs nincs közvetlen a lakhely mellett, így minden „élménykocsikázás” csak külön programként tudott működni – nem túl gyakran.



Kilométer tehát alig ment bele az elmúlt 5 évben, már OT-s, műszakija még csaknem két évig megvan, mostani gazdája már költött rá szemmel is jól látható összegeket, eltenni pedig még érdemes lehet, mert a hármas sorozat első generációjából már egyre kevesebb jó állapotú példány lelhető fel. A soros hathengeres 320-as az E21-es BMW különlegesebb variánsa, nemesebb a négyhengereseknél, stílusos, és vezetni is jó. Nem vitás, hogy hobbiautónak való, annak, aki szereti a cápákat, hiszen a sorozat beceneve kiscápa.

Katona Mátyás
Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

6 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Nem akarok okoskodni,de nekem még most is megvan egy 1979-es zöld (Turmalin grüne) világos zöld belsővel és gyári normál öt sebességes váltóval. Ugyanis kétféle ötös váltóval készült, normál és a sport.
    A sport különlegessége a fordított fokozatkiosztás,vagyis az egyest balra hátra kellet kapcsolni és rövidebbek voltak az áttételek.
    Az enyém normál öt sebességes amelyben az első négy fokozat megegyezik a négysebességessel és egy hosszú ötödikkel van megtoldva.
    Az exralista tartalmazott még Recaro sport üléseket és három küllős sportkormányt is.Ha jól tudom ezek csak a 323i-hez voltak elérhetők. Sőt szervokormány és légkondi is rendelhető volt. Nekem megvan a gyári könyve is az autónak.

  2. Barátomnak volt egy ilyen, ’79-es gyártású, homokszín (Shara Beige) világoszöld belsővel. Nagyon jó kiállású autó, a váltó szó szerint kézreesik (kéz le a kormányról már a váltó gombján van), élmény volt vezetni.
    Érdekességek: ehhez az autóhoz lehetett extraként ötsebességes váltót rendelni, ahol az első fokozat volt „kettéosztva”, a többinek olyan volt az áttetele, mint a sima négysebességesnek; a csomagtérvilágítás pedig egy átlátszó plexi lap a hátsó lámpa csomagtér felőli oldalán, ha a helyzetjelző fel volt kapcsolva, máris működött az is. 🙂

  3. Én nem vagyok valami nagy BMW fan (az E30 volt az utolsó hármas ami kéne) de rendesen összefutott a nyál a számban ettől az autótól. Az E21-nek arca van karaktere van és egy annyira jó kiállású autó főleg ezzel a dupla fényszórós fronntal de sajnos nincs rá 1,8M forintom :/

Videók

- Hirdetés -spot_img

Friss hírek