Hamar elment. Opel Corsa C 1.2 használtteszt

Heti körképünkben ilyesmi, egymillió forintnál olcsóbb és ötajtós, használható csomagterű, klímás, a magyar családok számára jellemzően első, azaz egyetlen járgányt jelentő kisautókat kerestünk. Igaz, ez az éppen nem 100 000 kilométer alatti, hanem azt kemény 18 ezer kilométerrel meghaladó futású példány nem fért volna bele. A jelek szerint azonban a magyar vásárlók épp ilyen jellegű autókat keresnek tömegesen. Az autót meghirdető ismerős ugyanis kiemelések nélkül is csupán néhány órát kellett futtassa ahhoz a Használtautón, hogy tömegesen jelentkezzenek rá.[BANNER type="1"]



Mi kellett ehhez? Nyilán az állapotnak megfelelő ár, egy alap takarítás és mosás, hogy amennyire lehet, a Corsa a legjobb arcát mutassa. Meg persze sanszosan kellett az is, hogy az Opel hazánk legnépszerűbb autója, a márka vezette az idei első félévben is az eladási listákat, s Opel van legnagyobb példányszámban forgalomban hazánkban. A Corsa pedig az az autó, ami a hazai átlagnak számít. Elmúltak már sajnos azok az idők, amikor egy új Astra belefért az átlagcsalád költségvetésébe. Most épp ilyen, nem túlzottan koros (hiszen a 9 éves autó még mindig érezhetően fiatalabb, mint a 13,5 éves átlagkorú autópark), nem túlzottan sokat futott autókat keresnek és áhítanak a vevők, mint amilyen ez is. Pedig kiemelkedő tulajdonságai, jellemzői nincsenek a Corsának, az elvárható alapot viszont jól hozza.



Alap? Igen, olyasmi verzió ez a még 13 colos felnikkel adott Essentia néhány extrával: elektromos első ablakok, távirányítós központi zár, manuális klíma, utólagos CD-rádió. A tükröket már kézzel kell állítani, a hátsó ablakok tekerősek. A méretek pedig valójában ma már talán közelebb állnak a mind nagyobbra növő kategóriák között a mini-, mint a kisautókéhoz. A hossz nem egész 2 centivel több csak, mint 3,8 méter, a szélesség nem egész 1,65 – szűkös garázsban, belvárosban parkolóknál ezek fontos tényezők, elvárt paraméterek lehetnek.



Az utastér viszont a külméretekhez képest egész tágas, az első ülések kényelmére nem lehet panasz, persze kemény, németes tömésűek. Hátul kicsivel korlátozottabb a komfort, de kisautós szinten még a középső ülőhely sem vészesen rossz. Van három darab hárompontos öv és fejtámasz, meg viszonylag magas középső padlómerevítő is, Isofix-csatlakozó viszont még nincs, ami azért egy 9 éves autónál komoly hibapont lehet, persze a legtöbbek számára indifferens kérdés. A kárpitok szinte kopásmentesek, egyedül a sofőroldali ajtón fedezhető fel a használat nyoma, a szakadásra hajlamos kürtgombok sértetlenek a tartósnak mutatkozó plasztik kormányon. Az ugyancsak plasztik váltógomb is jól tartja magát, a bőrözött váltószoknya persze már kezd hámlani – ez teljesen természetes Opel-jellemző. Ajtózsebek elöl-hátul kínálkoznak – formázatlan vályúk félliteres palackoknak elegendő szélességgel.



A csomagtér alapból 260 literes, szabályos formájú, ellenben kissé magas peremén keresztül nem a legjobban pakolható, a bővíthetőség nem rossz: 2/1 osztással hajthatjuk előre a hátsó üléseket, sík raktérpadlót persze ne reméljünk. Így is egészen jól kihasználható a kis Corsa, s ennél az alapnál eggyel jobb, három- helyett négyhengeres, a négyhengeresek közül legtakarékosabb motorja is segíti. Az 1,2 literes Twinport, azaz változó szívószelep-vezérlésű és kipufogógáz-visszavezetéses (e trükkökkel korában 6%-os fogyasztásapasztást hirdető) motor 80 lóerős és 6,0 literes, a valóságban is közelíthető fogyasztási értékével a négyhengeres kínálat legtakarékosabbja volt. Átlagos felhasználáshoz pont elegendő menetdinamikát ad, állásból 100 km/órára 13 másodperc a katalógusérték, 170 km/óra az elvi végsebesség. Azt sem én, sem tulajdonosa nem próbálta, de ő Németországban már 150 km/órával is utazott a kis Corsával. Bírta, de inkább 110-120 között szokott vele menni. Inkább ehhez való az elöl tárcsás, hátul dobokkal dolgozó, de már ABS-es fékkrendszer. Meg kell hagyni, az ellátmány nem volt bőkezű, de szervokormány legalább van, a városi manőverezés könnyű, ez a Corsa még egészen jól átlátható. Használati tárgyként kiváló, élményautót ne keressünk benne.



Az autó használati módját mutatja, hogy kétévesen ötvenvalahány ezer kilométerrel vette mostani gazdája, azóta hét év alatt nem egész hetvenezer kilométert ment vele. Egy ideje téli gumikon, amelyeket háromévente, 25-30 ezer kilométerenként cseréltet. Ő ugyanis azt a nézetet vallja, hogy inkább vállalja a téli gumi magasabb hőmérsékleten adódó kompromisszumát, mint a szezononkénti átszereltetést, télen viszont meredek utcában lakva szüksége van a négyévszakosaknál jobb jellemzőkre. Érthető. Ahogyan az is, hogy a Corsa nem más, mint egy megbecsült használati tárgy. Az alap szervizelést rendszeresen megkapja, legnagyobb hibája, hogy hátsó lökhárítója mögött egyszer „hirtelen kinőtt egy fa”, azóta lopásvédelmi riogatóként szolgál az ottani festéklejövetel. Az, s a tulajnak fel sem tűnő zajosodó vezérlés úgy tűnik, nem tudja elriasztani a vevőket. Ez a 780 000 forintért, a hasonló évjáratú és futású Corsák középárában meghirdetett, hiszen tényleg az átlagot képviselő példány döbbenetesen gyorsan talált gazdát. Reklámszlogenként megjegyezhetnénk, hogy a Használtautó.hu segítségével, de persze hozzá kell tenni, hogy kellő minőségű fotókkal, őszinte hirdetéssel, vonzó márka vonzó autójaként és korrekt árral.