Általában mindenkinek tetszik. Csajos? Nálunk főleg idősebbek veszik
Képmutató világban élünk. Mindenki többnek, jobbnak és másnak akar látszani, mint ami. Ez a frázis megállja a helyét akkor is, ha a csúcsfelszerelt, dízel és automata Opel Mokkát használjuk illusztrációnak. Lépjenek közelebb, nézzék meg a hatalmas és sérülékeny kerekein feszülő alacsony oldalmagasságú gumikat. Meg a mögöttük lapuló apró kis féktárcsákat, meg az azok mögött tátongó likakat, amiken át nemcsak a szerény futóművet, hanem az aszfaltot is látni. Mint valami régi alvázas pickupnál. Nem, ez nem terepjáró, nem is összkerekes, a hasmagassága meg csak 15,7 centiméter.[BANNER type="1"]
Hátulnézete nem különösebben előnyös, de ez az oldalvonal még ma is jól mutat
Nem terepre való. De ki akarna buckák között lekoppintani egy ilyen csinos orrot? Ez az autó nem erről szól. A Mokka nem más, mint egy megemelt Corsa, és mint ilyen, a kicsi SUV-ok kategóriájába tartozik, mint a a Peugeot 2008, a Renault Captur, a Nissan Juke, sőt, a Mini Countryman is. Ha az autó által sugallt képet nézzük, akkor a 2008-as áll hozzá a legközelebb. Mert mit mond egy Mokka, ha ránézünk? Hogy egy szép, új(szerű) modern autó, ami szakít a hagyományos kategóriákkal. bizonyos értelemben a mai kor F Astrája. Ki veszi meg? Az akinek 20 éve F Astrája volt, ma viszont nem akar már egy olyasmi földszintes autóban ülni, hanem inkább egy biztonságérzetet adóan magasban. Vagy aki F Astrában nőtt fel, de a mai kor szavát értve és követve egy ilyen tulajdonképpen praktikus autót választ.
Két barna, egy bézs, elsőre sok, de megszokható, ahogy a nem érintőképernyős, középkonzoli gomberdő is. Van aki visszasírja, itt minden funkció stabil helyen van
Jó a magasban, ha valaki szereti. Mert vannak ám előnyei ennek a crossover divatnak. Nézzék meg a Mokkát! Szinte függőleges az oldala, de legalábbis az ablakai. Fejtér van benne bőven, még a tolótető alatt is. Az üléshelyzet nagyon messze van az épp kifutó Corsáétól, a válltér az egyetlen, ahol érezni, hogy ez még nem kompakt, csak eggyel kisebb crossover. Ez látszik a csenevész kis szimpla karfán, ami a vezető ülésének oldalából hajtható le. Amiben viszont nem szerény, az a szélessége és a hossza. 4278 milliméter hosszú és 2038 milliméter a jókora tükreivel. Egy majd’ két éve piacon lévő autó külsejéről nem könnyű újat mondani, azt viszont meg lehet említeni, hogy elölről tipikusan opeles, felismerhető. Nagyobb testvérétől, az Antarától viszont – főként szemből – nem könnyű megkülönböztetni.
A sajnos nem alapáras AGR tanúsítványos Opel ülések itt is remekek, bár az anyós túl magasan ül. Hátul is elférni, jobban, mint egy sima kisautóban
Csinosan néz ki. Nem úgy mint szegény rokona, a nemrég Európából kivonult Chevrolet Trax. Nála – bár ez ízlés dolga – szerintem sokkal kellemesebb jelenség kívül, és pláne belül. És ha már bent vagyunk, mostanában többektől, szakmabeliektől is hallottam, hogy visszasírják ezt a többgombos nagyon sok gombos középkonzolt. Pedig a műszerfal tetején kialakított külön fészektől lejjebb, a gombtenger helyére ültetett és nagyobb képátlójú érintőkijelző jobb a ráncfelvarrott Insigniában, mert jobban kézre esik. Igaz, hogy ez a régebbi változat is könnyen megszokható, de az újabb pont ezzel élhetőbb – kevesebb megszokást igényel, közelebb van a konkurensek megoldásaihoz.
A kellemes részletek közül a műszerfal alap, de a többi mind feláras. A szimpla karfa elég béna, de az első utasnak kényelmes
Még egy 8 milliós Opel. Árban viszont nagyon hasonlóan alakul a kategóriatársaihoz, és szerencsére az Opel jó áron ad pár nagyon fontos extrát. Van aki nem szereti, de a Mokkában 100 ezer forintos felárat jelentő, állítható laphosszúságú első sportülések miatt én választanám a Mokkát. Mármint akkor, ha az adaptív első fényszórók is járnának mellé. Ajjaj, még egy 400 ezres tétel (csokorban a tolatókamerával és a navigációval), ami az alapárat növeli. Az alapárat, ami még épp az ötmilliós határ alatt van, ezért viszont semmi különlegest nem nyújt. A közepes Enjoy szinten már ott a 18 colos könnyűfémfelni, de a használható, valódi értéket jelentő tételek felárasak. A Cosmo szinthez jár már 230 voltos csatlakozóaljzat a középkonzolban, és innen még 90 ezer a Bose hangrendszer, 127 ezer a Deep espresso barna metálfényezés és 150 ezer forint a vezetéssegédeket tömörítő Opel Eye csomag. Ebben van ráfutásos ütközésre figyelmeztetés, sávelhagyásjelző, táblafelismerő rendszer, viszont nincs holttérfigyelő. Az automata dízel 6,5 millióba kerül, ez a jól felszerelt tesztautó meg már 8,3 millióba.
Jó formájú, de nem túl nagy, a bővítése meg nem megy egyetlen mozdulattal
Mi hajtja? Ez nagyon sok pénz, ha azt vesszük, hogy mennyire kerreg ez az ősi 1.7-es dízelmotor a mai Euro 5-ös, turbósan 130 lóerős változatában. Lehúzott ablakkal bántóan hangos, de a zajmérés szerint egyébként is kicsivel az elvárható felett van a kabin zajszintje. Aztán ott az automata váltó, ami egy hatfokozatú, sima hidrodinamikus egység. Messze van más márkák nyolcgangosaitól, nem beszélve a duplakuplungos szerkezetekről. Én szeretem a hagyományosan lassú automataváltókat, hiszen egy ilyenen szocializálódtam, de mégsem voltam vele megelégedve. Nem sikerült úgymond lábbal elváltani, mindig magasabb fordulaton tartotta az autót, mint ahogy szerettem volna, még véletlenül sem a nyomatékcsúcson. Kapcsolt viszont motorféket visszaváltással, de azt sem úgy, ahogy elvártam volna, nem mindig jött össze neki. Autópályatempónál olyan 2500-as fordulat körül forog a motor, 90-nél 1750-et.
Az öreg mumus, az Isuzu eredetű 1686 köbcentiméteres blokk. 57 lóerővel indult az E Kadettben, 130 lóerőnél tart, és az Euro 6 talán végre száműzi. Nyugodjék békében!
Mitől lesz kellemes? Úgy alakult, hogy a már-már tartós-teszti hosszúságúra nyúlt tesztidőszak alatt 880 kilométert mentem az autóval. És nem azért mert muszáj volt, hanem mert más kocsi helyett a Mokkát választottam kényelme okán. Nekem nagyon bejönnek ezek a sajnos nem alapáron adott ülések. Több mint elégedett vagyok az Opel szintén sellig point-nak számító xenon lámpáival. A váltó meg… Legalább nem kell kapcsolgatni, és ott a tolótető, továbbá a Bose hangrendszer, amikkel már nagyon kellemes a városi araszolás, de a Balaton-parti este meg főleg. A tesztautó leadása után láttam a forgalomban egy alapfehér, alapdísztárcsás Mokkát, és szomorúan gondoltam vissza a tesztautóra. Kellemes a csomag, de minden jó elem súlyosan fizetős, és ebből a végösszegből egy tucat jobb autót lehetne nála venni. Legalábbis listaáron, de ne tessék aggódni, bőven tud adni „flottakedvezményt az Opel. Akinek tetszik, az nyugodtan alkudjon rá!
Nem rossz kocsi, de térjünk vissza a Mokkára az új, szentgotthárdi 1.6-os dízellel és egy modernebb automata váltóval. Szerintem a frissítés után lehet majd tökéletes
