kedd, február 3, 2026
spot_img
KezdőlapNorbi majd segít. Opel Astra 1.6 Turbo teszt

Norbi majd segít. Opel Astra 1.6 Turbo teszt

Hű, mekkora kerekek! OPC meg Turbo felirat. Akkor ez most zorall sportkocsi? Nem. Inkább kényelmes, kvázi luxusautó. Igen, egy Opel Astra.




A kismillió többi astrás imádta. Nézték, bámulták az F-ek, a G-k, a H-k és bizony a J-k volánjai mögül is, mert ilyen menő darabot ritkán látni úgy a korábbi szériákból, mint a lassan (vélhetően jövőre) kifutó aktuális generációból. Ennél gyárilag csak a néhány háromajtós GTC és a csúcs OPC a még menőbb. Ez a helyzet, eljutottunk oda, hogy egy Opel Astra (mint az Insignia is) a szépségével, a dizájnjával hódít, s nem feltétlen az ár/értékével.



[BANNER type="1"]





Jó-jó, a piacvezető Opel húzómodellje, a legnépszerűbb kompakt méretosztály egyik üdvöskéje általában közepesen felszerelve és mindenféle árcsökkentő praktikákkal azért a megfizethető kategóriát erősíti, csak hát tesztünk főhőse már majdnem 9 milliós példány. Nem elírás. De csalás és ámítás a szimpatikus, a szerethető és a nem büntetendő fajtából. Az ámítás netovábbja az, ahogy a normál ötajtós ferdehátú eladja magát holmi adrenalinbombának, miközben vezetni másért jó, nem a dinamikájáért. Az ámítási eszközei a következők: Power Red szín briliáns fényezéssel, OPC Line csomag (módosított lökhárítók, hátsó spoiler, küszöb, cápauszony antenna, felirat), a kerékjáratokat böcsülettel kitöltő 19 colos, sokküllős titan gloss gigakerék 235/40-es abroncsokkal, ovális kipufogóvég áldiffúzorból kandikálva és elég hangosan morgolódva. Ó, és napfénytető. Meg LED-es nappali menetfény. És a B-oszloptól sötétített üvegezés.





Bent Perforált Mondial Jet Black bőrkárpitba burkolt, elöl fűthető, elektromos állítású, comb- és gerinctámaszos sportülés várja, hogy eltespedjék benne az ember. Vöröses hangulatvilágítás is akad, hurrá. A kormány nem apró, cserébe egy csomó gomb van rajta, ahogy egy csomó gomb csoportosul a középkonzolon is – ez még a régi Opel-iskola. Én személy szerint jobban kedvelem ezt, mint az újat, a frissített Insigniában bevezetett „letisztultabbat” a bénácska egérpadjával, de tény, hogy a csilivili vetített műszerfalak és a középkonzolon is lehetőleg óriási monitorok korában ez az Astra-szint egyeseknek már avíttasnak tűnhet.





Szerintem nem vészes tanulással könnyen kezelhető az egész IntelliLink panel, a navigáció, a kihangosító, a hifi, a miegyéb állítása is. Apropó, hifi: ezért a prémiumnak mondott feláras Infinity rendszerért egy fillért nem adnék, nemhogy 173 ezret. Remélhetőleg a modellváltással nyugdíjazzák ezt a jóindulattal is csak közepesnek minősíthető cuccot, méltatlan, na. Ellenben a holttérfigyelő kitűnően működik és roppant hasznos, van sávelhagyásra és ráfutásra figyelmeztetés, adaptív tempomat is akár, a parkradarok mellett tolatókamera, parkolási asszisztens is segít nem lezúzni a csinos lökhárítót, a tükrök villanyosan behajthatók, s a távirányítóról minden ablakot egyszerre nyitás/zárás is értékelendő. A kormányfűtést elnézést, de nem próbáltam, amit viszont hiányoltam, az a kulcs nélküli nyitás/indítás. Na majd a K Astra érkeztével ebben sem lesz hiány. És – nyilván felárért – vetített műszerfalban, érintőképernyőben (és hátsó légbeömlőben) se, ide a bökőt.





A minőségérzet jó. Az kevésbé, hogy az A-oszlop rendkívül vaskos, alul az a kis ablakocska sovány vigasz. Hátra-oldalra egész jól kilátni, a könyöklő csúsztatható, az USB-csatlakozó nem hibáztatható azért, hogy a beledugott pendrive-ról gyatra hanggal jön a zene. A kormány és az ülés széles tartományban állítható. Helykínálat? Ezerszer leírtuk már, de tessék egy egyszerűsített boros verzió: elöl tisztán, hátul szódával. Szóval ahhoz képest, hogy mekkora (4,42 méter hosszú) az Astra, hátul elég szűkös. A csomagtér tisztességes méretű, 370 literes, könnyen bővíthető, a padló két szinten rögzíthető, a nyílás nagy, a perem nem magas.





És akkor az új hajtásláncról, a mutatotthoz, az ígérthez viszonyítva csalódást keltő dinamikáról: a szentgotthárdi Flex üzemben szerelt közvetlen befecskendezéses 1.6 SIDI benzinmotor ugye az „ős” 180 lovast váltva 6000-es fordulaton 170 (a GTC-ben meg még 200) lóerős, a nyomaték 260 Nm percenkénti 1650-től 3200-as fordulatig. Nem hangzik rosszul, de. De az Astra dögnehéz (a tesztautó üres súlya 1428 kg), a 6 fokozatú automata váltó klasszikus, a menetteljesítményen és a fogyasztáson is rontó. Százra 9,2 mp alatt sprintel, a végsebesség 212 km/óra, a vegyes fogyasztás 6,8 l/100 km. A manuális váltós és stop-startos testvér adatai hasonló sorrendben 8,7/220/5,9…





De félre a számokkal, íme a tapasztaltak: a turbómotor konstans kipugofó-búgással aláfestve szuszog-izzad, erőlködik, s csak heveny tiprásra éled fel. Alacsony fordulaton nem érződik sem 170 lóerősnek, sem 260 Nm nyomatékúnak. Én 120/200-ra saccoltam. A bolygóműves automata váltó lassú, késlekedős, csúszós, rángatós. Kézzel is kapcsolgatható, azonban nem jelent élményt. Akkor sem, ha a Sport gombot megnyomtuk, s a gázreakciót, illetve a kormányzást is befolyásolni képes FlexRide futómű folyamatosan szabályozott lengéscsillapításának a közvetlenebb beállítása elméletileg a vezetés örömét hivatott szolgálni. A műszerfal közben pirosas háttérvilágítással jelzi, hogy épp sietünk, de ne tegyük. Alulkormányzott, a szűk fordulókban nagyon orrtolós a kocsi, különben meg a malomkerekek zajosak és a rugózási komfortnak is rútul keresztbe tesznek.





Ez van. Számos konkurens élvezetesebb egy kisebb/szerényebb motorral is. Igen, például a VW Golf/Skoda Octavia/SEAT León trió a 140 lóerős 1.4 TSI-vel. DSG-vel vagy nélküle. Egy széllel szemben vizelő, szívómotoros Mazda3 is inkább kéne. Megint más aspektus: az Opel 1.4 Turbóját is jobbnak gondolom 120/140 lóval. Automata kéne? A 140-eshez is van, sőt, a 115 lóerős szívóhoz szintén. Aha, de ez az 1.6 SIDI biztos hatékonyabb, spórolósabb, nem? Öö, nem. Nálam legalábbis úgy evett 10 litert a tesztautó, hogy néhány sietős(nek szánt) km után kb. hozzá nem értem a gázpedálhoz. Mondjuk sokat mentem városban, hát nézzük a városi fogyasztását: 9,2 l/100 km, hm.





Nem kertelek, mert minek: az Astrának (és az Insigniának) rengeteget kell fogynia (Norbi majd segít), s egy takarékosabb-ügyesebb automata váltó sem ártana, ha műszaki téren tartani akarja a lépést a konkurenciával. Mert pillanatnyilag komoly hátrányban van. Kárpótlásként vonzó a dizájn, vonzó, hogy majdnem minden modern felszereltségi elem rendelhető, de ennyi. Még a méret/helykínálat versenyszámban is volna mit javítani. Ami a 170 LE/automata váltó mellett szól, az az, hogy nagyjából semmivel sem drágább az 1.4-es 140-esnél. Mert az árlistából kiolvasható 40 ezer forint ebben az alapból 5,77-6 milliós magasságban már semmi. Az automata váltó felára amúgy 270 ezer forint.

István
nem aktív

7 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Igen ez a „sokkal szebb és jobb” nekem is kicsit sántít. Hogy formailag kinek mi tetszik, hát az egyéni izlés kérdése. Szerintem az Astra teljesen friss, mégha 5 éve fut is az utakon. A többiek újítása többnyire a digitális műszerfalban merül ki, gondolom az Opel is lépni fog ahogy az Insigniában már megtette.
    A alap 2év gari tényleg kevés, de ez némi pénzért hosszabbítható. Ezt a többiek beépítik az árba az Opel nem. A lomhaságát nem automata váltóval kellene nézni, a Ceed GT 204 lóval 7,7 alatt van százon az Astra 200 lóval 7,9. Akkor miről is beszélünk? Azonos kategóriát kell összehasonlítani.

  2. Ez egy nagyon szerethető autó, csak az ár-felszereltség-dinamika vonalon ebben a felállásban egy tök szerencsétlen összeállítás. A 9 millióra felvert árat teljesen felesleges tételek adják ki: kerekek, zene, tetőablak, OPC design csomag. Aki dinamikára vágyik nyugodtan lemondhat az automata váltóról, valamit valamiért. Ez magában vagy 150 kilót dob az autóra, a váltó miatt meg érzésre még többet. Persze majd a modellfrissítéssel majd lesz még jobb is, de nem véletlen hogy a típus maga jól fogy.

Videók

- Hirdetés -spot_img

Friss hírek