Autószállítás függőlegesen – még roncsoknál sem szokásos, ám a General Motors a hetvenes években új, ehhez speciálisan kialakított autókkal is gyakorolta
Noha 7 év alatt, 1971 és 1977 között több mint 2 millió példányban készült és 1971-ben az amerikai Motor Trend magazin Év Autójának is választotta, nem egy túlzottan ismert vagy emlékezetes modell a Chevrolet Vega. Pedig egyvalamiben mégiscsak egyedi volt. Árát minden apró csellel igyekeztek leszorítani, s ez viszonylag sikerült is: megjelenésekor 2090 dollárért kínálták. Akkoriban persze még a dollár is jóval többet ért, mint manapság. Már a gyártásciklus végére több mint duplájára, 3249 dollárra kúszott a Vega bázisára. Az a bázisára, amit egy azóta sem alkalmazott csellel is alacsonyan kívántak tartani: függőleges szállításra készítették fel.[BANNER type="1"]
[kepallobal=313281]A rámpákon rögzített autókat speciális emelőgépekkel állították függőlegesbe[/kepallobal]
Utóbbi már a fejlesztési fázisban elkezdődött, ugyanis úgy alakították ki az autó motorját és összes folyadéktartályát, hogy bírják az orral lefelé lógatást. Az akkumulátor pedig a csomagtérbe került, hogy az egyébként szivárgástól védett telepek esetleges kipárolgása nehogy reakcióba lépjen a motorból kicsöpögő (gyűjtőhellyel várt) olajjal. Speciális kialakítású volt még a karburátor úszója is, hogy az se akadjon fel, s a szélvédőmosó tartálya is 45 fokos szögben állt, hogy bírja az orral lefelé lógatva szállítást.
A hetvenes években a legtöbb autót vasúton szállították a kereskedésekhez, s míg egy hagyományos háromszintes autószállító vagon 18 autót fogadott be, a General Motors és a Southern Pacific vasútikocsi-gyár által közösen tervezett „Vert-a-Pac kocsija oldalanként 15, azaz összesen 30 példányt bírt el a Vegából. A legyártott, teljesen „feltöltött, azaz átadásra kész autókkal egy-egy rámpára álltak fel, azokon rögzítették őket, majd azokat egy speciális emelővel állították függőleges helyzetbe.
A Vegák alján egy dedikált csatlakozó volt a biztonságos tartáshoz, s például a motorokat is kiékelték néhány eltávolítható elemmel, hogy a tartóbakok ne kapjanak extrém, amúgy nem jelentkező terhelést. A fejlesztés és a tesztelés közben arra is ügyeltek, hogy apróbb koccanást, ami a vasúti kocsik elvétett összecsatolásakor is könnyedén előfordulhat, kibírjanak az autók. Nem is lett katasztrófa a Vega speciális szállításából, megbízhatatlansága miatt azonban nem lett sikerszéria, inkább elfelejtődött. Lehet, hogy nem a lehető legalacsonyabb vételárra és a speciális szállítási módra kellett volna elsődlegesen figyelni a fejlesztésénél.
A hátsó oldal már teljesen bepakolva, az elülsőre még parkolnak, s a rögzített példányokat már emelik is a képen
Matekzseni 🙂 Ha 71ben kezdték gyártani és 77ben jött le az utolsó a gyártósorról az bizony 7! (71-2-3-4-5-6-7) számold csak meg!
A másik feladatmegoldásod=helyes!
Matek 1-es
„7 év alatt, 1971 és 1977 között” … 1977-1971 =6 év 🙂
” megjelenésekor 2090 dollárért kínálták…Már a gyártásciklus végére több mint duplájára, 3249 dollárra kúszott a Vega bázisára”
2090*2=4180 🙂