Egykor menő volt. Milyen ma? Használtteszten a Maruti 800 DX

    12
    4
    Bár a Maruti már a nyolcvanas években is megjelent a Merkur kínálatában, s volt ott az egyik legdrágább modell, még a kilencvenes évek első felében is menőnek számított az, aki ilyennel járt. Főként a DX kivitel volt trendi, ebben már szerepelt törlő és fűtőszál is a hátsó ablakon, hátsó üléstámlája pedig osztottan dönthető. Egy ilyen kivitelt vásárolt nemrégiben egy volt kolléga családja rövid távú napi ingázásokra. Nem volt kérdés, hogy ki kell próbáljam. Hiszen első autóm olyan volt, amit tíz emberből kilenc Marutinak, a maradék egy pedig Daewoo Ticónak nézett. És bevallom, egyiket sem vezettem soha életemben, de mint igazi japán autót, a Daihatsu Cuorét jobbnak véltem. Most pedig nem kerülhetem el az összevetést, nem kerülhetem el, hogy a Marutit egy kicsit ahhoz az autóhoz hasonlítsam, ami praxisomban a legközelebb áll hozzá, s amivel életem első 85 ezer kilométerét és 4-5 évét autóztam.
    Milyen egy Maruti, milyen egy Maruti a mában? A Használtautó.hu hirdetéseit nézve, vagy akár Használói Véleményeinkbe pillantva is kitűnik, hogy a részint Suzuki-tulajdonú indiai gyár azért nem japán minőségben készítette autóit. Ez persze csak annyit jelent, hogy nem elpusztíthatatlan. Az viszont becsületére legyen mondva, hogy a garázsban tartott példányok egészen korosan is képesek viszonylag rozsdamentesek lenni. Ez a példány is ilyen, ez a példány is egy élete egészében garázsban tartott darab. Mostani gazdája első tulajdonosának hagyatékából vásárolta. Bár a Maruti alapvetően női autó volt, ez a példány egy bácsit szolgált élete zömében. Látszik rajta, hogy nem csak tulajdonosa, gondos gazdája is volt. Meghúzások nincsenek a karosszérián, a csomagtérajtón látható csupán egy nem túl vészes horpadás. Rozsdamentesek a felnik is, rajtuk jó állapotú Pirelli abroncsok feszülnek. És ez az autó így, ebben az állapotában került mostani tulajdonoshoz, aki mindössze egy új akkumulátort kellett bele vegyen.
    Az utastérben utólagos extraként fából eszkábált, kárpitozott kalaptartó, a teljes padlót beborító gumiszőnyeg-garnitúra, valamint a váltókar mögött egy kihúzható, végén lyukas vaslap jelenti az egyedi kiegészítők sorát. Utóbbihoz lehet lakattal rögzíteni a váltókart. Az óvott autónál már-már magától értetődő, hogy az üléseken méretpontos, de azért a támlák ívét nem teljesen követő üléshuzat feszül. Az alapvetően hibátlan utastérben így egykor talán gyári állapotban bújnak majd elő az ülések. A most 20 éves kocsiban a legfőbb kopást a sofőroldali ajtókárpit mutatja. A behúzó széle már töredezett, mögötte a hártyavékony textil már kiszakadhatott, ugyanis annak közepére egy nem túl szépen vágott műbőrdarab került. Kár a fiaskóért. A műanyagok kivétel nélkül mind jelentősen mutatják a kort. Sok az elszíneződött, kifakult részlet. A belső kilincsek, az ablaktekerők, de még a gyújtáskapcsoló körüli kormányoszlop-borítás is erősen fakult az elmúlt két évtized alatt, ám összességében mégiscsak ámulatba ejtő, hogy milyen szép állapotban maradt meg a Maruti belseje. A szép példányban – új akkumulátorral – nem meglepő, hogy a háromhengeres, 796 köbcentiméteres motor könnyen indul. Ahhoz, hogy járásban is maradjon, szívató húzása szükséges. Itt az még nem automata. Hiába 1994-es ez a példány, maga a konstrukció abszolút a nyolcvanas évekből származó, ez a már második generációs verzió 1984-ben jelent meg, az első pedig 1979-ben debütált. A háromhengeres motor úgy jár, ahogyan várjuk: egyenetlenül. A szívató viszont jó játékszer, kézigázként, tempomatként is funkcionálhat. Mivel a Maruti is elképesztően könnyű (650 kg, alig nehezebb a 640 kg-os egykori Cuorémnál), 39 lóereje és 59 newtonmétere elegendő ahhoz, hogy felvegyük és tartsuk a forgalom ritmusát, amennyiben autópályára nem megyünk. A gépkönyvből érdekes infó, hogy bejáratás alatt a 100 km/órás tempót még a legutolsó sebességfokozatban sem szabad túllépni. A negyedik amúgy már 40 km/óránál is nyugodtan kapcsolható, s elvileg abban futható meg a 130 km/órás végsebesség is. Felúszó és érzéketlen kormánnyal, üvöltő motor- és szélzajjal, a biztonságérzet teljes mellőzésével. Ez az autó még az én egykori Daihatsumnál is komolytalanabb, hiszen ott 60-nál tolhattam az ötödiket, a 135 km/órát ott futhattam meg, s a 110-120 km/órás utazótempó sokkal élhetőbben volt autózható. [BANNER type="1"]

    Fontosabb, hogy városi használatban hihetőnek tűnik az, hogy a Maruti 50 km/órás tempónál 4 literes fogyasztásra képes. Ugyanis a valós átlag sem rosszabb 5,5 liternél. 70 km/órával a Hungária körúton már úgy tűnik, hogy száguldunk, érezni a tempót. Parkolni ezzel az autóval gyerekjáték, 8,8 méter ármérőjű körön megfordulhatunk a könnyű kormánnyal, 3,3 méteres hosszával temérdek olyan helyre betehető, ahová semmilyen más autó nem fér be. Bár ötajtós, 1 cm-rel rövidebb, mint az én Daihatsum volt, 2,5 cm-rel keskenyebb is, ami utasterében is feltűnik. Ülései kényelmetlenebbnek, parányibbnak tűnnek, amihez persze hozzá kell tenni az én terebélyesedési és öregedési faktoromat is. Be kell valljam, elkényelmesedtem, ma már egy rövid próbán túl nem szívesen ülök egy ilyen autóban, még kerékpáron is nagyobb biztonságban érzem magamat, s családomat sem szívesen ültetném ebbe bele. Pedig el kell ismerni, a Marutinak van létjogosultsága. Négy felnőtt is beleférhet, számukra is „esőkabát”, városi tempóhoz, pláne kisebb városokba, falura teljesen megfelelő autó. Fogyasztása nevetséges, alkatrészárai filléresek.

    Tartóssága mondjuk nem Suzuki-szintű, precízen vezetett szerviztörténete szerint ez a 91 ezer kilométert futott példány is átesett már szinte az összes Maruti-betegségen. Termosztátját tízéves korában, 30 000 kilométernél cserélték először, első fékbetétjei 60 000 kilométert (és 13 évet) bírtak, ám a Maruti-hibának számító váltójavítás már 18 000 kilométer és 8 év után szükségessé vált, a nyelestengely csapágya adta meg magát. A kipufogórendszer és a katalizátor betétje 16 évet és 75 ezer kilométert bírt, 3 évvel ezelőtt pedig vis maior adódott, a motor megfőhetett, melyet a hűtő, a termosztát, a hőfokjeladó, a vezérműszíj, az ékszíj és a feszítőgörgők, a hengerfejtömítés, a főtengely- és a vezérműtengely-szimering, valamint a hűtőmaszk cseréje és a hengerfejsíkolás mutat a szervizfüzetben. Érvágásnak tűnik, ám egy békebeli szerelőnél mindez egy Maruti esetén nem vészesebb, mint egy autóváltás bürokratikus terhe.
    Érdemes hát óvni egy ilyen Marutit is, mert bár 12 colos kerekeivel és laprugós hátsó felfüggesztésével annyira sem autó, mint egy régi esztergomi Swift, akár egy ilyen példány is megcsíphető lehet 200 000 forintért. Ez annyiba került, annyit meg is ér. A legolcsóbb, erősen viharvert, de talán már éppen használható példányok 50 000 forintról startolnak a Használtautó.hu kínálatában. Mint minden esetben, itt is igaz, hogy inkább jót, mint olcsót kell venni, azzal a kiegészítéssel természetesen, hogy a drágább példányok sem feltétlenül jók. Hibalehetőség nincs sok, a rozsdásodó példányokat jobb kerülni, a lemezek ugyanis vékonyak, hamar elfogynak. Javítani természetesen mindent lehet, ám úgy már nem lesz rentábilis a minimálautó, ami hiába volt egykor a legtrendibb női autó, ma még nem tud olyan szerelmet ébreszteni, mint a Kispolszki, azaz pont az az autó, amiből a legtöbben ebbe ültek át. Vajon 10 év múlva már a Maruti is hobbiautó lesz?
    Előző cikkVideón a Subaru Man-szigeti rekordja
    Következő cikkHova tűnt Kimi Räikkönen?
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    12 HOZZÁSZÓLÁS

    1. Hello!
      A szívótorokban van egy PCV-szelep. Vákuummal működik, nekem hasonló galibát okozott. Kb. 800-1200 Ft bolttól függően az ára. Először húzd ki a gumicsövét a 3 ágú elosztóból (kartergáz-cső) és fogd be az ujjaddal. Ha kisimul a járása és van alapjárat akkor nyertél! 🙂

    2. m20b25 – Szintén 8 liter autópályán, szintén öreg autóval de a tipus nem ilyen méretű és a sebesség egy kicsit más. meg a távolság is; Budapest – Genova heti háromszor, 170 km/h utazó folyamatosan 3000ccm 6hengeres soros szívódízellel ( W124 merci, 1989-es évjárat )

    3. Es mire leertunk a Maru hengerfejes lett,a Trabinak eltort a hattyunyaka(meg vagy 3X kifogyott a kevereke)
      nekem meg osszerogyott a tetocsomagtarto,mert valaki felment sorert…
      Es a kempingbe a sorok mellet megcsinaltuk oket,de szep is volt.
      Sokkal elvezetesebb volt mint mostani autokkal…

    4. Mikor Pokom volt es mentunk Balatonra haveromnak ilyenje volt.
      1hetre mentunk 12en en a Pokomma,a Marutival,es egy Trabi ami huzott egy Camptourist.
      (a Maru csak egy kis futot huzott,kicsit sok alkatreszt vittunk le,
      nekem a teto csomagtartomra 6rekesz sor fert fel,satrak…)
      Az egyik leggjob kempingezeunk volt…
      Johetnenek meg ilyen nosztalgikus cikkek.

    5. A háromhengeres Fabiánál lehet, hogy egyenletesebben jár, abszolút értékben viszont a Maruti is egyenetlenül jár. Csak neki könnyebben megbocsátjuk, mint egy modernebb autónak. A gázreakciója valóban azonnali.

    6. Nekem a fősuli alatt volt egy Marutim. Nagyon-nagyon szerettem a mai napig a legkedvesebb autóm.
      Mondjuk ha mesélni tudna 🙂 Neki szerintem nem én vagyok a legkedvesebb.
      Egyébként nem igaz, hogy egyenetlenül jár, pont ma van nálam egy bérelt új HTP Fabia és merem fogadni, hogy a Maruti háromhengerese simábban járt. A gázreakcióról pedig ne is beszéljünk.
      A Maruti fogyasztása városban 5 lityi, országút 5-6, autópálya tartós 120 kb. 8 liter.
      Örültem ennek a cikknek 🙂

    7. Nekem a fősuli alatt volt egy Marutim. Nagyon-nagyon szerettem a mai napig a legkedvesebb autóm.
      Mondjuk ha mesélni tudna 🙂 Neki szerintem nem én vagyok a legkedvesebb.
      Egyébként nem igaz, hogy egyenetlenül jár, pont ma van nálam egy bérelt új HTP Fabia és merem fogadni, hogy a Maruti háromhengerese simábban járt. A gázreakcióról pedig ne is beszéljünk.
      A Maruti fogyasztása városban 5 lityi, országút 5-6, autópálya tartós 120 kb. 8 liter.
      Örültem ennek a cikknek 🙂