iCar néven jöhetnek a villanyautók, az Apple megveheti a Teslát

    1
    6
    Zárt körű megbeszélést tartott Elon Musk, a Tesla és Adrian Peric, az Apple elnöke – dobta fel az infót a San Francisco Chronicle, s máris felrebbentek a legmerészebb találgatások. A két cég talán most köt hatalmas fúziót, az elmúlt években mintegy 160 milliárd (!) dollárnyi, eddig zömében bankbetétekben pihentetett vagyont felhalmozó Apple talán a Tesla segítségével, megvásárlásával szeretne a már csaknem kész önjáró autóval rendelkező Google után rohanni, hogy megvalósítsa a néhai cégalapító, Steve Jobs álmát, az iCart. Lehet, hiszen a napjaink nagy durranásának számító Model S-t gyártó Teslának jól jönne a tőke, az Apple pedig nyilván szívesen fényezné nevét a jövőbe mutató autóval.[BANNER type="1"]
    Ugyanakkor az is lehet, hogy csupán a Model S, illetve a követőinek óriási érintő-középkonzolján megjelenő szoftverről beszélgettek, netán az Apple érdeklődött a Tesla akkumulátor-rendszerei iránt. Számos kapcsolódási pont adódhat a két cég között, nem feltétlen egymás megvásárlásáról, bekebelezéséről lehetett szó, de kétség kívül lehetett az is téma. Jöhet akár az iCar, amit USB-ről biztosan nem fogunk tudni tölteni.
    Előző cikkElektromos quattro Audi készül, lesz benne benzinmotor is
    Következő cikkSchumacher-baleset: nem derült ki semmi
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    1 hozzászólás