Milyen egy dízel Fiat Punto 236 ezer kilométerrel? Használtteszt

Hűséges olvasóinknak ismerős lehet cikkünk főszereplője, a 2008-as Fiat Grande Punto 1.3 JTD Multijet GP, amelyet 2,5 évesen, 161 ezer kilométerrel, mint cégünk egyik üzletkötői autóját, már bemutattunk. Akkor hibátlan, a kötelező szervizeléseken túl semmi egyebet nem igénylő, de kellemetlen karakterisztikájú motorú, gyatra váltójú és zajos, ugyanakkor jó állapotú, korrektül karbantartott és megbecsült autóként írta le a kolléga. Ráadásul úgy, hogy ezt az autót körülbelül 170 ezer kilométeres futásáig egyetlen üzletkötő hajtotta, az az ember, aki valaha vadonatúj autóként átvette. Később pedig jöttek újabb kollégák a Punto életébe, akik már használt autóként találkoztak vele, s nem feltétlenül úgy hajtották és ápolták, mint első használója. Ugyanakkor az eleinte elképesztően sokat futott Punto eddigi élete második felében már „csak” fele annyit ment, mint addig, második 2,5 évében 161 ezer kilométer helyett 80 ezret sem tett meg, persze így is jóval az átlag felett futott.[BANNER type="1"]



Milyen ma, ötévesen, órájában 236 ezer kilométerrel, ami sokak szerint elválhatatlanul sok? Talán jobb, mint valaha. Tévedés ne essék, abszolútértékben nem lett jobb, nyilván ma is ugyanolyan zajos, mint 80 ezer kilométerrel korábban, nyilván ma is pont legalább olyan lötyögős a váltója, s motorkarakterisztikája sem lett más. Viszont ma nem 2,1-2,2 millió forintot ér, hanem annak pont a felét, s a vevőknek annyiért sem kell. Így cikkünk írásakor már 899 ezer forintra akcióztuk le az árát, mert azt magunk is tudjuk, hogy a huzamos parkolás árt a legjobban az autónak, s látjuk, hogy a piac, a vásárlók zöme sajnos nagyon fél a magas, de valós és korrekt szervizeléssel együtt járó óraállástól.



A korrekt szervizelésről tegnapi cikkünk mindent elmond: csak az elmúlt 2 évben több mint 650 ezer forintot költöttünk az autó karbantartására, de ha hozzáadjuk a kerekein lévő, mos is jó állapotú Pirelli abroncsokat, már 750 ezer forint környékén járunk. Komoly problémák nem adódtak vele, de az már rég nem mondható el, hogy csak a kötelező szervizelésekre kellett költeni. 195 ezer kilométernél kellett cserélni a kuplungot, 216 ezernél az egyik hátsó ablakemelőt, 220 ezer kilométernél jött a turbójavítás, 224 500-nál az akkumulátor és az első stabilizátorrudak cseréje. Majd már 231 ezer kilométernél a féltengelyházak és -csillagok, valamint ugyanekkor a nyomatékhatároló és a váltótartó bak cseréje, utolsó eseményként a most 236 700 kilométerrel eladó autóban 233 500 kilométernél az EGR-szelepet is újra kellett váltani. Az alkatrészárak viszonylag kedvezőek, csak egy kicsit sok kellett belőlük az utóbbi 20-40 ezer kilométeren. Sanszos persze, hogy most huzamos ideig hibátlan lesz az autó, hiszen tényleg elég sok új alkatrész került bele, s a kocsit vezetve sincs olyan érzésünk, hogy bármi gond lenne vele.



Az alapos kárpittisztításon átesett, idén már csakis kézi mosóban tisztított autó állapota akár egy 150 ezer kilométeres autóénak is megfelelne. Ami mondjuk feltűnő a bő két évvel ezelőtti képekhez képest, hogy a jobb első sárvédőn van egy friss, apró sérülés, s a kormánykerék már korábban is kifényesedett hártyavékony bőrhuzata mára hámlani kezdett. Ennek igényes javítása persze a megfelelő szakinál nem több 15 ezer forintnál. A kilencszázezres autó pedig ma is pont úgy üzemel, mint korábban: városban is 5,5-6, városon kívül 5-5,5 liter között fogyaszt és ezért az árért már nem is tűnik zajosnak, nem is rossz a váltója, az pedig szinte grátisz, hogy hibátlan, nem is büdös levegőt fújó klíma van benne. Nagy szó, hogy ülései kopás- és szakadásmentesek, nem kiültek, s az újkorában sérülékenynek vélt kemény utastéri plasztikok sem meggyötörtek – így 236 ezer kilométer után sem.



Ha az óra 150-160 ezer kilométert írna, bizony még magunk is elhinnénk, a valós állást látva és a vezetett szervizkönyvvel is alátámasztott szervizmúltat ismerve pedig az eseménytelennek nem mondható utolsó néhány tízezer kilométer ellenére is azt mondjuk, hogy nem rossz autó a Grande Punto. Hiszen elöl egészen tágas, hátul elegendő helykínálatú, természetesen Isofix gyerekülés-rögzítőket is adó (nem utolsósorban 5 Euro NCAP csillagos törésteszt-eredményű), s motorját forgatva kellően dinamikus is. Azt persze ezen példány is mutatja, hogy hibalehetőségek vannak benne, nem feltétlenül a tartósság mintaképe, ám egy ehhez hasonlóan karbantartott példány jó vásár lehet belőle. Hiszen cserélt alkatrészeivel vélhetően sokáig nem lesz gond, a mi 236 ezer kilométerünk alatt például nem adódtak ismételt hibák, s megbízhatóság szempontjából sem lehet rossz szavunk az olcsó autónak számító Grande Puntóra.