hétfő, február 2, 2026
spot_img
KezdőlapEgyütt 343 ezer km-t futottak - Audi A4 kettős használtteszt

Együtt 343 ezer km-t futottak – Audi A4 kettős használtteszt

Két Audi A4-est néztünk meg közel azonos futással. Egy cégnél, de más-más sofőrnél szolgáltak. Vajon meglátszik rajtuk?


Milliószor elhangzó vélemény, a használtautó-vásárlás alapigazsága, hogy a használat módja határozza meg azt, hogy valóban jó vétel lesz-e egy adott példány. A használat módjába pedig a lehető legritkábban lehet alaposan belelátni, így bizony az is alapigazság, hogy a használtautó-vásárlás rizikó, ezt el kell fogadni. De vajon biztosan így van? Biztosan ennyire meghatározó a használat módja, biztosan el kell fogadni azt, hogy használt autót venni rizikó?
[BANNER type="1"]
Igen is, meg nem is. Példánk, két állatorvosi lovunk remek. Egy-egy Audi A4 2.0 TDI 2008-ból, már a most futó B8-as szériából, egészen pontosan annak elejéről, a népszerű 2.0 CR TDi motorral, 143 lóerővel, követhető, de nem teljesen csavarmentes előélettel. A két A4-es tehát nem csak arra mutat rá, hogy mennyire meghatározó a használat, hanem arról is képet ad, hogy milyen egy 5 éves, amúgy már jóval négymillió forint alatt elérhető prémiumautó, egy olyan autó, amilyet keddi piaci körképünk áhított.



A most (pontosabban fotózásunkkor) 166 571, illetve 176 011 kilométerrel lecserélt Audikat egy-egy vezetőjének azonos kereskedőtől, Németországból, lekérdezett és valós kilométerrel vásárolta 4 évvel ezelőtt az őket azóta alkalmazó vállalat. Kiderült azonban, hogy az autók valójában Spanyolországban szolgáltak bérautóként első évükben, mire hazaértek, 34, illetve 38 ezer kilométer volt bennük, szervizt pedig még nem csináltattak rajtuk, márpedig a gyári intervallum rugalmas ugyan, de legfeljebb 30 ezer kilométeres. Hiába hordták így itthon mindig márkaszervizbe őket, garancia nem volt az autókra. Amivel nem is lett volna probléma, de 105-110 ezer kilométer között mindkettőben kimúlt a gyári kettős tömegű lendkerék. A kinyomócsapággyal együtt cserélték őket, nem olcsón, az egyik példányban egy fővárosi szerviz uszkve 600, a másiknál már egy vidéki „csupán” 450 ezer forintért oldotta meg a problémát (nyilván számos egyéb, apróbb tétellel együttesen).



Itt tehát úgy tűnt, hogy semmi, de semmi köze nincs a használónak az autók életének alakulásához. Hiába alapvetően különböző a két vezető habitusa, vezetési szokása és az autóval való törődése, mindkét autónál szinte azonos futás után jelentkezett a legfőbb hiba. Közös volt az is, hogy mindkét autóban eleresztette a hidraulikus kuplung munkahengere az olajat, az ezüst A4 esetében a lábtérbe, de a másiknál is úgy, hogy az autót trélerrel kellett szervizbe vinni, ugyanis a ki nem nyomott kuplung miatt már a központi elektronika is tiltotta az indítást. Trélerrel a másik A4 is találkozott: egyszer szívósori probléma miatt kellett szervizbe szállítani.



Az semmiképp sem mutat jól a szervizmúltban, hogy a 166, illetve 176 ezer kilométert futott A4-ek kivétel nélkül váltak már mozgásképtelenné. Összerakottságuk, illetve minőségük azonban jónak tűnik, s lehet, hogy meghökkentő, de használóik is szeretik őket, s mivel olcsók voltak, még az őket üzemeltető cég sem mondja azt, hogy rossz vásárt csinált, igaz, az a kettős tömegű lendkerék pont elég volt ahhoz, hogy többet ne vegyenek Audit. Ezen alkatrész 100 ezer kilométer utáni kimúlása ugyanis nem volt emészthető. Pláne úgy, hogy a 3 éves autókba már módosított alkatrészt adott a szerviz, tehát bizonyára nem első körben volt velük probléma, ám a számlán teljes és ugyebár nem is szerény összeg szerepelt. Mivel az autókra semmiféle garancia nem élt az első odázott karbantartás miatt, a márkaszerviz mindenféle jótállási igényt visszautasított. Ahogyan a cég vezetői mondják, ha akkor kapnak némi méltányossági kedvezményt, jó eséllyel Audi-vásárlók maradtak volna, ám most, amikor az autókat 5 évesen, a sok flotta esetében bűvös 160 ezer kilométert túllépve cserélik, átpártoltak egy másik német prémiummárkához, a bajorokhoz.



Az is igaz viszont, hogy valaki, illetve valakik vélhetően a mostani, azaz második tulajdonosoknál is jobban fognak járni az Audikkal, ugyanis nagyjából 50 ezer kilométert futott, már remélhetőleg az eredetieknél tartósabb kettős tömegű lendkerék van bennük, ezek jó eséllyel további 200 ezer kilométert elfuthatnak még, s az autók nem csak ezen, talán legdrágábbnak számító, s előbb-utóbb biztosan cserélendő elem kapcsán, hanem amúgy is egészen rendben vannak. És itt jön be, de itt is csak egy kicsit, hogy melyik milyen állapotban. A többet, 176 ezer kilométert futott grafitszürkének gazdája, a világosabb, kevésbé koszolódó, 166 ezer kilométert megtett kommersz szürkének inkább csak használója van. Míg előbbi félévente kap viaszolást, mosását használója csakis maga végzi kézzel, majd a cseppek letörlésére használt ronggyal még motorterét is áttörli. A másik nincs ilyen becsben tartva, inkább egy használati tárgy, időnként természetesen mosva, takarítva, korrektül karbantartva (a gyári 30 ezres helyett a másiknál is alkalmazott 15 ezer kilométeres olajcserével), de gépházában bizony az elmúlt 5 év és bő 160 ezer kilométer porával. Mindezek ellenére mindkét autó azonos állapotúnak tűnik, a világosabbnak egy elvétett parkolás miatt sérült kisebb mértékben több jobboldali eleme. Lehetett volna egyengetni is őket, de a biztosító cserére írta azokat, így új lemezek kerültek fel. A sötétebbnek csak a jobb hátsó ajtaját váltották, ugyanis valaki enyhén beletolatott, s a biztosító ismét elemcserét írt. Ami sérülés volt az autókon, azokat tehát elemcserével, márkaműhelyben, szépen javították.



És az valóban igaz, hogy a sötétebb szürke, többet futott példány gusztusosabbnak néz ki a világosnál, ám attól szinte csak egy alapos takarítás választja el, bár hangsúlyozzuk, utóbbi sem visszataszító. A bőrök (a kormányon és a váltógombon) egyik példányban sem koptak meg látványosan, egy bőrápolás után valószínűleg akár újszerűnek is hatnának. Kopás a legtöbbet használt sofőrüléseken, illetve a vezetőoldali ajtókárpitokon sincs. Sajnos, illetve más szempontból szerencsére ez a két autó is jól mutatja: kis kozmetikával fele ekkora számot mutató óraállással is hihető lenne az állapotuk. Konklúzió? Nem a használati körülményekről szóló históriákat kell hallgatni, hanem az autókat inkább ajánlott alaposan megnézni, szervizmúltjukat lekérdezni, annak megléte sokkal fontosabb és értékesebb információ, mint bármi egyéb. A meghatározó persze az állapotuk kell, hogy legyen, ami jelen esetben abszolút vonzó, a követhető szervizmúlt pedig nem más, mint a vásárlási rizikó minimalizálása.



Grátisz, hogy a 3,68, illetve 3,7 millió forintért kínált autók nem csak igazolt és korrekt, az első, odázott karbantartás után a 15 ezer kilométeres olajcserék miatt az előírtnál is lelkiismeretesebb szervizmúlttal rendelkeznek, ami jóval többet ér, mint mondjuk egy polírozás. Többlet továbbá az is, hogy jó állapotú és minőségű 225/55 R16 téli (Continental) és nyári (Michelin) abroncsok is járnak hozzájuk, s amúgy gyári ellátmányuk sem szerény. Egyebek mellett 6 légzsák, ESP, Bluetooth kihangosító, MP3- és SD-kártya olvasós HIFI, alufelni, visszagurulás-gátlós elektromos kézifék, elektromos tükör, (mindenhol automata) ablak van, dönthető hátsó ülés nincs. A csomagtér 480 literes, több nem lehet. Mindez egy 4,7 méter hosszú autónál. Hát hol itt a praktikum?



Máshol – kapjuk a választ a használóktól, akik így, bő 160 ezer kilométeresen is szeretik a csendes, jól szigetelt (autópályán 130 km/óránál hatodik fokozatban alig több mint 2100 1/percet forgó), nyomatékos, 100 km/órára 9,4 másodperc alatt gyorsító, akár 215 km/órás végsebességet adó, s sofőrtől függetlenül télen-nyáron 6,3 l/100 km fogyasztást hozó motort, az ötkaros első és a független hátsó futómű nyújtotta kényelmet és stabil futást, valamint a szintén komfortos üléseket. És persze azt is, hogy ezekkel az autókkal így, ötödik évükben is meg lehet jelenni, az pedig már a következő tulajdonos(ok) öröme lesz, hogy 3,7 millió forintos árukkal állapotukhoz, szervizeltségükhöz mérten igencsak jó ajánlatnak számítanak, fenntartásuk vélhetően nem lesz az átlagosnál drágább, futásuk pedig biztosan nem az.

Katona Mátyás
Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

31 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Én nem vagyok különösebben Audi párti ,igaz Audi ellenes sem vagyok. A cikkben leírtak azért elég érdekesek.Spanyolországban 1 évig bérautóként futottak az autók , de csak 34 és 38 ezer volt bennük és szervizt nem csináltattak rajtuk.Aki ezt tényként fogadja el az még mindig hisz a mesékben ! Az lehet,hogy amikor egy évesen megvásárolták ennyit mutatott a számlálójuk. De az biztos ,hogy nem ennyit futottak!
    A kettőstömegű lendkerék pedig ,ahogy mások is utaltak rá szinte minden más típusú autóban is megtalálható. Mindegy , hogy német,francia,olasz,japán stb. Az is biztos , hogy egy kettőstömegű lendkerék nem lesz örök életű egyetlen autóban sem. Mindegyikben cserélni kell előbb-utóbb. Méghozzá kuplungtárcsával,kuplungszerkezettel és kinyomócsapággyal együtt. Ezen alkatrészek cseréje pedig komoly anyagi kiadással jár . Ezt sajnos tudomásul kell venni! Természetesen a használati körülmények is befolyásolják az alkatrészek élettartamát.

  2. Nem tudom te merre közlekedsz, de én Budapesten szerencsére nem ezt látom.

    Engem az irritál az ilyen cikkekben, hogy az egyértelmű és szánalmas hibák ellenére agyon vannak ajnározva ezek a „prémium” modellek. Ha ezt valaki megjegyzi az nem azt jelenti, hogy az adott modell egy rakás …

    Azt pedig kár feltételezni, hogy a kritikával élőknek csak „szar” autójuk lehet.

  3. Már bocsánat, de itt szinte minden sokat futott használtautó teszt után, jönnek az állandó kritikával élő megjegyzések. Hogy az éppen aktuális cikkben szereplő modell mekkora egy rakás …..
    Mintha Magyarország autóparkjának állapota mintául szolgálhatna egész Európának.
    Elég csak ránézni egy pillanatra a forgalomban lévő járművek jelentős részére.
    Mit is látunk. Rozsdásodó, le nem fényezett, utángyártott karosszériaelemek, feldrótozott kipufogók, törött lámpatestek, visító ékszíjak, kelepelő hidrotőkés, friss olajat csak új korukban látott motorok, stb.

    Persze

  4. Seat Altea 2.0 pdtdi 5éves 180e km-rel 1db balelső izzó csere történt. (nem kéne rugdosni pl zöldlámpánál a kuplungot!…fogadni mernék, hogy a spanyoloknál rúgták szét őket 30e km alatt simán kettőt is szét lehet rúgni -pláne egy bérautóban!)
    A nagyokosok meg nem gondolták, hogy ha egy 1éves prémium autóra nem adnak garanciát annak megvan a nyomós oka?????? (Aztán jön a szokásos duma, hogy ilyet márkát nem veszünk többet??? LOL!)

  5. Az lehet, hogy a jobban felszerelt autókban, több minden romolhat el, de a cikkben, nem olvastam semmi olyan hibáról, ami, az extra felszereltséggel lett volna, összefüggésben. A kettős tömegű lendkerék, nem felszereltség függő, hanem, a fapadosban is van.

  6. Mi VW Caddy 1.9 SDI-ket hasznaltunk a „vallalatnal”. Az egyiket csak en vezettem, a masikat beugros soforok (5-6 kulonbozo vezetesi stilus, testalkat), azaz mindig mas. 2 ev, es 300000 km futasteljesitmeny utan erezheto volt a kulonbseg a ket auto kozott. Igaslo volt mind a ketto, szalonbol volt kihozva 0 km-esen. Az altalam hasznalt megkapta mindig idoben a szukseges olajcsereket, karbantartasokat, a masiknal adodtak csuszasok. En minden szombaton kitakaritottam az utas, es a rakteret is, a masikon latszott, hogy nincs igazi gazdaja. A „kozos lonak” mar nem volt olyan preciz a valtoja, jobban ki volt ulve az ulese, erotlenebb volt a motorja, jobban le volt lakva a beltere. Sajat magam tapasztaltam, hogy mennyit szamit ki hogyan hasznal egy autot.

  7. „Jó megjelenés, presztizs autó, és csak 1-szer volt tréleren” Én nem engedhetek meg magamnak ilyen paraméterekkel rendelkező „jó megjelenésű” autót, nekem „csak” 9 évvel ezelőtt 3.200.000 Ft-ba kerülő Opel Astra G Sedan jutott. 9 év 312000 megtett kilométer 1 kerékcsapágy, 1 hűtő 2 db hátsó lengéscsillapító cserével (kb. 200.000 ft). Ja és nem voltam vele tréleren. Eddig minden hova elvitt (remélem még fog is) igaz nincs „presztizs megjelenése” és nincs tele elromolható elektronikával, de bízom benne!

  8. Mielőtt én is kifejteném itt a véleményem, jelzem nem az Audi felfogadott védőügyvédje vagyok.

    Először is az itt leírt hibák alapján rosszmájúan tenyerüket dörzsölőknek gondolom nem telik ilyen autóra, csak egy lepukkant, tetőcsomagtartós, kínai piacos dísztárcsás fehér suzuki swiftre, amihez képest még egy 35 éves 1600 – as Lada is luxusautó. Vagy éppen „gizda”, tinikorú, otthon barkácsolt spoileres hondájuk van.

    Azért azt is figyelembe kell venni, mielőtt igazságtalankodnánk, hogy ezekben az autókban jóval több elektronikai cucc van, mint mondjuk egy akár 10 évvel ezelőtti tucatautóban. Az örök igazság pedig ahogy mindenki tudja: ami nincs benne, az nem is romolhat el !

  9. Gondolom az eszedbe sem jut, hogy vannak autók amire nem kell különösebben odafigyelni?
    Figyelgetheted te a kettős tömegű lendkereket meg a kuplung munkahengert attól még tönkre mehet. 🙂
    43000km után komoly következtetéseket lehet levonni. 🙂
    Egyébként nem rossz autó az Audi, csak az árához viszonyítva az. 😀

  10. Na azért álljunk meg egy szóra! Nem lehet levonni a tapasztalatokat két kocsi után!! Haverom apja vett 2012 szeptemberében egy ilyen B8-as A4-est, ugyanezzel a 143 lovas motorral. 165 ezer km-rel vette, most van benne 208 ezer km. Mióta nála van tankoláson és olajcserén kívül nem költött rá. Az autó legfőbb hibája, hogy 1 hete kiégett a bal tompított fényszóró és ennyi. (Vannak emberek akik odafigyelnek az autóikra, nem csak hajtják őket.)

  11. „ajtózsebben pedig jól látszik, hogy ott literes palack is elfér”
    Ha valakinek sikerült odavarázsolni a literes palackot, az egy bűvész… vagy csak szeret füllenteni. B8-asom van nekem is, de az is nehézségeket okoz, ha 1/2 literest kell betenni az ajtózsebbe – azt is inkább a kesztyűtartóba teszem.

  12. azért vegyük tudomásul hogy ezen kategóriás autók azoknak való akik ki tudnak perkálni 2 millát 4 év alatt a javíttatásukra…Nem azoknak akik 15 év hitelre 0% kezdővel vágnak bele autóvásárlásba…
    Kicsit olyan szaga van a dolognak hogy egyszer mindenkit át lehet verni..mármint Audi részről..megveszed a kocsit mert van rá pénzed, aztán nyomod bele a kilométereket, és nem is oly soká a milliós szervizköltségeket…eladod szopjon vele más, mert a pénzt te sem loptad hogy kiszórd az ablakon..de addigra hoztál tetemes hasznot a gyártónak, az alkatrészgyártónak,az alkatrészkerskedőnek, és a szerviznek…..sokan megélnek ebből az üzletpolitikából, és minden ágazatban megtalálható a minőséget hirdetők, majd addig sem bírja a cucc míg egy kínai „szutyok”..igaz amig jó addig kényelmes, jó, meg minden..de hát nem azért vesz az ember például egy Nike cipőt 30 ezerért hogy 1 évet bírjon ki a lábán, pont mint egy 3 ezer forintos kínai hamisítvány Adios :)))

  13. Nem lepődtem meg, az Audi pont olyan, mint a fosvágen.
    A cégvezetőknek üzenem, hogy megérdemlik a cumit, ilyen autókat garancia nélkül megvenni…csúcs döntés. Persze ocsóér kell ajudi a parasztnak. Nem baj, biztos megérte alapból 1 misit rájuk locsolni 100e km után, meg aztán a franc tudja még mennyit menet közben.
    Meg sem lepődöm, hogy trélert is láttak, csak azon, hogy a szuper tdi motor miatt csak az egyik. Majd a következő elmebeteg, aki ezekért fizet egy fillért is.
    „valakik vélhetően a mostani, azaz második tulajdonosoknál is jobban fognak járni az Audikkal” – na persze. Ennél már csak akkor lenne jobb egy ilyen trágya megvétele, ha multitronic lenne. Az lenne az igazi vétel, nem?
    Megint egy vicces ingyenreklám balekoknak.

  14. Az egy dolog hogy az ember mit várna el. A PD-DTI-s audik esetében pl csendességet biztos ne várjon az ember. Cserébe ez új CR TDI-ket jobban hagszereleik, az új 3 literek hangja pl zseniális,

    A prémiumautók megbízhatósa alaptalan tévhit, ami jobban van felszerelve abban több dolog fog elromolni.

  15. Én azért egy prémium kategóriás autótól elvárnám a hosszabb tartósságot is, nem csak a csendes motort, kényelmet! Tizenegy néhány évesen, (kitudja hanyadik kettős tömegű lendkerékkel a háta mögött, 600e ft), nem valami csábitó lesz a megvásárlása. Persze, ez csak az én véleményem, lehet, mások boldogan fognak kiadni 150e kilométerenként több mint fél milliót, nem beszélve az egyéb „apróságokról” !

  16. Köszönöm szépen, az említett tesztet olvastam már korábban. Bőven 200e km felett jár az említett GP így érdekesebb lenne a használt teszt. Szerintem jó pár olvasót érdekelne, mert egy ilyen autó jelenleg Magyarországon a racionális családi autó szerepét töltik be Magyarországon.

Videók

- Hirdetés -spot_img

Friss hírek