hétfő, február 2, 2026
spot_img
KezdőlapNagynak tűnik, keveset fogyaszt - Opel Mokka 1.7 CDTI 4x4 teszt

Nagynak tűnik, keveset fogyaszt – Opel Mokka 1.7 CDTI 4×4 teszt

Szabadidő-autó, crossover – divatos és olyan kategóriák, amelyekben ma már kötelező indulni, s amelyek között elenyésző a választóvonal. Ilyet vagy olyat, leginkább kompakt méretben minden valamire való gyártó kínál. Persze a kompaktság legalább olyan tág tartományt jelent, mint a szabadidő-autók világa. Hallhattuk, sőt írtuk is már a Mokkáról, hogy kompakt, most viszont azt olvassuk az […]




Szabadidő-autó, crossover – divatos és olyan kategóriák, amelyekben ma már kötelező indulni, s amelyek között elenyésző a választóvonal. Ilyet vagy olyat, leginkább kompakt méretben minden valamire való gyártó kínál. Persze a kompaktság legalább olyan tág tartományt jelent, mint a szabadidő-autók világa. Hallhattuk, sőt írtuk is már a Mokkáról, hogy kompakt, most viszont azt olvassuk az Opel weboldalán, hogy ez egy „Small SUV”, azaz kisméretű szabadidő-autó. És utóbbi az, amivel mi is egyet tudunk érteni, hiszen a Mokka hosszúsága nem egész 4,3 méter, csaknem 15 centiméterrel szerényebb, mint az Astráé. Szélessége kívülről 1,78 méter, ami nem csekély, és egészen emberes az 1,66 méteres magassága is. A 157 mm-es hasmagasság azonban egy SUV esetén kissé megmosolyogtató, pláne úgy, hogy az első lökhárítónál még annál is mélyebbre nyúlik a lökhárító alatti gumi koptatóbetét. Utóbbi akár egy járdaszegélyen is könnyedén leérhet, ami mérettől függetlenül megkérdőjelezi a SUV-besorolást.[BANNER type="1"]



Pedig a Mokka egyértelműen SUV szeretne lenni, s ahhoz hűen (szemben friss crossover konkurenseivel) kapható is összkerékhajtással, automatikus, mindenféle kapcsolási lehetőséget nélkülöző lamellás központi osztóművel. Az AWD-rendszer felára 370 ezer forint, aki hegyen, olyan helyen lakik, ahol télen sokszor nem takarítják az utat, az nyilván szívesen áldoz rá, az pedig grátisz vevőcsalogató, hogy az ESP lejtmenetvezérlős. Utóbbiakra azonban ritkán van szükség mokkázás közben.



Amit az átlagfelhasználó azonnal tapasztal, az a szokványosnál magasabb, sokak számára kellemes, mások által nem kedvelt üléspozíció. Utóbbi csoportnak talán sosem fog tetszeni a Mokka, akinek viszont bejön a kényelmes ki-beszállás és a forgalom jó átláthatósága, az bizony hamar megszereti. Pláne a 100 ezer forintos opcióként elérhető, állítható laphosszúságú, jó oldaltartású üléseit, amelyekben többórás utazások is gond nélkül tudhatók le.



A Mokka komfortja egyébként sajnos átverős, ahogyan kicsit az egész autó is az. De legalább ügyesen ilyen. Futóműve (ami elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros) a Cosmo csúcsfelszereltség 215/55 R18 abroncsaival meglehetősen feszes. Hogy minek, azt nem nagyon értjük, mert a magas építésű autó nem az, amivel jelentős tempóval esnénk be a kanyarokba. Ha mégis, akkor egyébként stabil, szerintünk mondjuk jobb lenne, ha lágyabb lenne a rugózás. Ez van, és a trükk az, hogy a kényelmes üléseknek köszönhetően ez nem is olyan fájó.



Átverés azonban az is, hogy a nem is szerény külső méretekhez képest az utastér keskenynek, kisautósan keskenynek bizonyul. Közben pedig mégis úgy tűnik, hogy egy egész nagy autóban ülünk, csak egy kissé passzentosan, s aztán amikor épp be kell állni egy kapun, akkor rádöbbenünk, hogy a Mokka nem is olyan kicsi. Pláne nem az a fordulóköre, de ez vélhetően ugyanúgy a 18 colos kerekeknek köszönhető, mint a feszes rugózás. Az alapverzióhoz szimpatikus 16 colos acélfelnire húzott 205/70-es abroncsok járnak, s azok a középső Enjoy szint 17 colos alukerekei helyett is kérhetők a vételárat 45 ezer forinttal csökkentve. És rögtön el is érkeztünk a Mokka legnagyobb csáberejéhez: konfigurálhatóságához.



Talán utóbbinál érhető leginkább tetten, hogy az Opel elment egy kicsit a prémiumvilág felé. Olyan extrákat kínál a Mokka is, amiket nemhogy más tucatmodellnél, de szinte sehol máshol nem kaphatunk meg: fűthető kormánykerék (az első ülések fűtésével együtt 60 ezer forintért), a hátsó lökhárítóból kihúzható kettős kerékpárszállító (250 ezerért), táblafelismerő és követési távolságra, valamint sávelhagyásra figyelmeztető Opel Eye rendszer (150 ezer Ft), adaptív, kanyarkövető fényszóró (tolatókamerával és navigációval együtt 400 ezer Ft) – csak néhány példa. Az pedig már-már magától értetődő, hogy a Mokka alapáron is egészen jól felszerelt, 6 légzsák, ESP, tempomat, távirányítós hifi mindegyik verzióhoz jár, az alap kivételével profi és könnyen kezelhető kihangosító is van. Tesztautónkban az említett extrák mind megvoltak, s bizony a leginkább hétköznapi szaladgálásra szánt autónak tűnő Mokkából egészen komoly utazóautót is varázsoltak, leginkább hajtásláncával és a már említett, eltalált üléseivel.



A régi ismerős és sajnos mai szinten már eléggé nyers járású 1.7 CDTI (természetesen közös nyomócsöves, nagynyomású befecskendezésű) turbódízelhez iszonyatosan hosszúra áttételezett váltót tettek, ami autópályán persze remek: a 130 km/órás tempó kereken 2000 1/perc fordulattal, 5,4 l/100 km átlagfogyasztással futható. És itt épp (300 newtonméteres) nyomatékcsúcs-tartományának kezdetén van, azaz visszakapcsolás nélkül is jól húz, könnyedén gyorsít. Ereje tehát megvan és egészen takarékos is: nagyjából 500 kilométer tempomatos autópályázás után további 250-et mentünk még városban is a Mokkával, így lett a tesztátlag 5,5 liter, ami egyáltalán nem rossz, már-már a gyári vegyes érték. Az viszont megszokást igénylő, hogy a reggeli hidegindítások után nem csak a motor csörömpölésére, hanem arra is számítani kell, hogy a motor még egy kissé gyenge, és ez a hosszú váltóval könnyedén azt eredményezi, hogy a kettest a már javában guruló autóval sem bírja el a motor. Szerencse, hogy a stop-start rendszer egészen gyors, és ilyenkor is újraindítja a motort. Azt a motort, aminek a zaja mindig, városban, országúton és autópályán is egy kissé több a kelleténél, de azért nem bántó, megszokható.



A Mokka pedig nem csak megszokható, megszerethető autó is, annak, aki magas üléspozícióra vágyik, terepképességekre nem, de összkerékhajtásra igen, s ugyanakkor egy szinte mindenre használható mindenest keres a kompaktnál is kompaktabb méretben és gazdag ellátmánnyal. Aki ügyesen alkuszik és/vagy nagy flottában vásárolja, bizonyára komoly ármérséklést is el tud érni hozzá, amire szüksége is van, hiszen szegmense legjobban felszerelhető tagjaként annak legdrágább autója a Mokka – az 1.7 CDTI AWD Cosmo a kínálat csúcsaként 6,85 millió forintba kerül, a tesztautó ára pedig már a 8 millió forintot súrolta. Ez nyilván sok, ám a már felsorolt erényein túl jellegzetesen opeles, sokak számára tetsző formájával és persze orrán hordozott villámemblémájával még sikeres is lehet a kisebbik Opel SUV.

Katona Mátyás
Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.
RELATED ARTICLES

1 hozzászólás

  1. Fél éve van szerencsém egy 1.7 CDTI 4×4-et használni. A fenti cikkben végre nem lehúzták a Mokkát, mert ezidáig eléggé változatos véleményeket volt szerencsém olvasni. Ami egy kicsit meglepő, hogy a fékje viszont elég halványra sikeredett, pedig a 18-as kerekek mögött bőven elfértek volna nagyobb tárcsák is. A Stop/Start rendszert meg kell szokni, mert szinte minden megállásnál kikapcsolja a motort, még szerencse, hogy ki lehet kapcsolni. Összességében nagyon jó kis autó, szerintem felülmúlja az Antarát mégha kisebb is.

Videók

- Hirdetés -spot_img

Most Popular