A legjobb dízel? Honda Civic 1.6 i-DTEC teszt

Új dízelmotorja van Hondáéknak. Mindösszesen másodjára, jó 10 évvel azt követően, hogy a 2.2-es i-CTDi-vel megmutatták: a pörgős és szívó benzinmotorokon túl ők is tudnak ám turbódízelt gyártani, ha bizonyos – teljesen el nem hanyagolható – piacok, lásd az európaiak – másra, mármint dízelre ácsingóznak. Ráadásul műfajában és kategóriájában egészen kiválót alkottak. Viszont „most” a kisebb lökettérfogatú és valamivel szerényebb teljesítményű gázolajosok a trendik, a CO₂-csökkentés irányából egy orkán erejével fúj a kényszerű leméretezés szele, kvázi muszáj volt 1.6-os dízelt hozni. És íme az 1.6 i-DTEC blokk, amit korábban próbáltunk már a CR-V szabadidő-autóban, hogy aztán az ötajtós Civic orrában vizsgáljuk: valóban étvágytalan-e?



[BANNER type="1"]





De az ám! És nem pusztán papíron. Emlékszem, a nemzetközi CR-V 1.6 i-DTEC-premierre két autóval utazott ki a magyar sajtós delegáció, s az egyik kocsi épp ez a zöld Civic volt. Kapott rendesen tempóból és más jellegű terhelésből is, átlagfogyasztása mégis 6 l/100 km alatt maradt. És most a tesztünkön 4, azaz négy literrel ketyegett el úgy, hogy semmi trükköt nem vetettünk be, hajtottuk városban, országúton, autópályán is, nem spóroltunk a gázadással, mégis alig gurított le valamennyi gázolajat a torkán. És majdnem hozta a gyári 3,6-os (puccosabb felszereltséggel 3,7-es) ígéretet. Parádé.





Hogyan csinálta a Honda? Miként lehet ennyire takarékos a Civic 1.6 i-DTEC? Amellett, hogy a zömében alumínium motor teljesítménye 120 LE, nyomatéka percenkénti 2000-es fordulaton tekintélyes 300 Nm, viszi a 200-at, 100-ra meg alig több mint 10 mp alatt gyorsít. Úgy, hogy tökéletes a 6 fokozatú váltó áttételezése (amúgy a kar megvezetése is remek, már-már élmény vele a kapcsolgatás), a gyors és finom stop-start rendszer városban spórol, és viszonylag alacsonyan tudták tartani a tömeget azzal, hogy a 2.2-eshez képest minden fontos alkatrész kisebb, könnyebb és modernebb, 2003-mal összevetve fejlettebb technológiával készített. A töltőnyomás 1,5 bar, a befecskendezés 1800 baron jár csúcsra, a sűrítési arány 16:1, turbólyuk szinte nincs. Kis- és nagynyomású EGR van, lineáris és harmonikus működés, szuper indulási hajlam, a leszabályzás közelében sem kelletlenkedés – első osztályú ez a csomag.





További érvek a Civic „kis” dízele mellett, hogy kulturált járású, halk, alig hallani felőle – hidegen – némi csörömpölést. Túlzott orrnehézséggel sem vádolható az autó, a kormány is a közvetlenebbek közül való – a fordulóköre mondjuk lehetne kisebb a Civicnek. Csomagtartója bezzeg hatalmas, ülései kényelmesek, helykínálata túlmutat a kompakt kategórián. Aki a kilencedik, aktuális Civic-generációt részletesebben is megismerné, ebből a tesztünkből mindent megtud róla. Amennyiben a szedán vonzza, arról itt olvashat szintén 1.8-as benzinesként.





Néhány észrevétel még az 1.6-os dízelként – a fenti képen látható – hetyke légterelővel gazdagodott ferdehátú és angliai gyártású Civickel kapcsolatban: a hátsó szélvédő kereszttartója csöppet zavaró, de nem takar ki többet, mint a vaskos A-oszlop… Az elöl MacPherson rugóstagos, hátul „csak” csatolt lengőkaros futómű a 225/45 R17-es kerekekkel sem betonkemény. Japán autótól még manapság is szokatlan, hogy mind a négy ablakemelő le-fel automata. A műszerfal és a középkonzol kaotikusnak tűnhet, ám hamar szokható és könnyen kezelhető. Az anyagok és az összeszerelés minőségét nem érheti kritika. Ha valamibe beleköthetünk, az a tudásban és grafikában is szegényes fedélzeti számítógép.





És naná, hogy mindezt drágán adja a Honda. Az 1.6 i-DTEC alapára 6,2 millió forint, s erre az árra az sem mentség, hogy nagyon jó az autó, az sem, hogy ez idő tájt új autóval olcsón spórolni lehetetlen. Az sem, hogy a felszereltség rendben van: széria (Comfort) többek között a digitklíma, a tempomat, az alufelni (16), visszagurulás-gátlós ESP, a stop-start rendszer, a LED-es nappali menetfény. A Sport lépcső 400 ezres felárért kétzónás klímát, 17-os kereket, tolatókamerát, fény- és esőszenzort, telefonkihangosítót, bőrözött kormányt és váltókart, alupedálokat, jobb hifit is ad.





Fájó, hogy az 1.6-os dízel csak 300 ezer forinttal olcsóbb a 2.2-esnél, és hát azonos felszereltség esetén durva 1 millió forinttal drágább az 1.8-as benzinesnél. Na mindegy, ez van, akkor is az 1.6 i-DTEC lesz a legnépszerűbb Honda Civic a kontinensen, efelől ne legyen kétségünk. Talán még automata váltót kéne hozzá kínálni, úgy még kerekebb volna a történet.