hétfő, február 2, 2026
[uzemanyag_arak]
spot_img
KezdőlapKánikulában kell autót honosítani!

Kánikulában kell autót honosítani!

Pénteken vettük át, tegnap pedig már magyar rendszámát is megkapta az Olaszországban vásárolt Mazda MX-5. Van, hogy gördülékenyen megy az ügyintézés.


Múlt hétvégén nehézségeket leküzdve, de sikerrel teljesítettük az Mazda MX-5 olaszországi vásárlását, fáradtan, de biztonságosan, higgadtan érkeztünk haza, s az már a csaknem 1300 kilométeres út során is egyértelmű volt, hogy sok teendő nem lesz a vásárolt járgánnyal, nem kell azonnal szervizbe vinni, hiszen a papírok, s a nívópálcán látható olaj szerint is új olaj volt benne, szűrői is frissek, a légszűrőt kibontva láttuk, hogy az tényleg teljesen szűz. Az autóhonosítás és a magyar rendszám azonban annak ellenére mumusként lebegett szemünk előtt, hogy tavaly tavasszal egy szintén olasz robogó, ősszel az én Renault Scénickem kapcsán végigcsináltuk. Eddig jó esetben egy, problémásabb ügynél két nap alatt végigküzdhetőnek tűnt a történet, ám a kánikulában kollégánk és az MX-5 rekord időt futott, ha nem vesszük bele a Fővárosi Közlekedési Felügyelet Vas Gereben utcai bázisára bejelentkezést, akkor döbbenetesen gyorsan, 3 óra alatt megvolt a hazai plakett. [BANNER type="1"]



A bejelentkezés mondjuk nem volt egyszerű, telefonos érdeklődésünkre kaptuk a választ, hogy hétfőn akár este 7-ig is mehetünk. Mentünk is munka után, ott aztán kiderült, hogy külföldről származó autóval csak akkor tudnak fogadni, ha a „főnök is ott van, mert ő tudja eldönteni, hogy milyen vizsgára kell küldeni. Mehettünk tehát vissza másnap délelőtt is, a főnöktől megtudtuk, hogy az amúgy érvényes külföldi vizsga csak akkor lenne honosítható, ha az eredeti rendszám lenne az autón. Azzal pedig csak akkor hozhattuk volna haza az autót, ha a másik országban állandó lakcímmel rendelkezve lett volna nevünkön a kocsi. Ez nem lehet túl gyakori eset, ezért aztán csaknem általánosnak tekinthető, hogy a külföldről származó autókat itthon mindenképp le kell vizsgáztatni. Nem olcsón, hiszen az M1-es kategóriájú jármű vizsgálati díja 16 290 forint, s ehhez jön még a 22 800 forintos egyedi forgalomba helyezési engedély, összesen tehát 39 090 forintot kellett a Vas Gereben utcában hagyni. Ellenben kedden délelőtt kedden délután 14 órára kaptunk időpontot, a vizsgasoron egy percet sem kellett várni, a teljes etap az összes papírral 1 óra alatt teljesíthető volt, a soron pedig mindenki elalélt az autótól, hogy mennyire egyben van, hogy minden értéke gyári – ezek szerint ilyen egy 53 ezer kilométert Olaszországban futott MX-5. Persze ne általánosítsunk, maradjunk annyiban, hogy kollégánknak piszok nagy mázlija volt.



A Közlekedési Felügyelet után pedig útba is esett számára a NAV Száva utcai kirendeltsége, ami – a megszokottól jelentősen eltérően – kongott az ürességtől, ott tehát fél óra alatt végzett a szükséges VPID szám igénylésével és az 1,8 literes motor, a 7 éves kor és az Euro4-es emissziós norma miatt kellően alacsony, 160 200 forintos regisztrációs díj befizetésével, valamint az igazolások leadásával, átvételével. Következhetett tehát az okmányiroda, melyből a központi szinte irodánk mellett van, s este 8-ig nyitva. Ott is mindössze egyetlen ember volt előtte, miként az összes többi helyen, a korrekt hozzáállást korrekttel viszonozta az ügyintéző, s 16:30-ra, 3 órával azután, hogy kollégánk az irodából elindult a vizsgára, már megvolt a magyar rendszám, amelyhez már csak keretet kellett venni, s szerelhettük is fel. A pénteken kissé keservesen, de végül elhozott MX-5 tehát kedd estére már magyar rendszámmal futhatott, közben persze kapott egy alapos hazai takarítást, karosszéria- és lámpapolírozást is, így már tényleg egészen jól mutat. Következő hónapban jöhetnek majd rá az új gumik, ugyanis hiába nincsenek elkopva a gyáriak, a kor azért már picit érződik rajtuk, nem úgy mint az MX-5-ön, ami 7 évesen is tényleg egészen újszerű autónak tűnik.

Katona Mátyás
Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

14 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Elnézést a késői válaszért. A biztosítás megkötése egyszerűbb és olcsóbb is volt itthonról. Interneten keresztül egyébként akár kintről is intézhető lett volna. A rendszám pedig nem csak az olasz határig érvényes, nemzetközi.

  2. Példát vehetnének róla az ország többi részén.

    Szombathelyen a KPM-nél MÁSFÉL HÓNAPRA KAPSZ IDŐPONTOT első forgalomba helyezéshez….
    Utánna a szombathelyi Okmányirodában (Kormányablakban) újabb másfél hónapra kapsz időpontot.

    Ez a vicc kategóriája nem? Mindenkit ki kellene mindkét helyről rúgni, főnöktől ügyintézőn át a takarítónőig, akkor talán rend lenne….

  3. Sziasztok!

    Azt írtátok, hogy a kinti papír rendszámhoz nem járt biztosítás, azt előzőleg itthon kellet kötnötök. Kint drágább lenne, vagy idő- és nyelismeret hiánya miatt döntöttetek így? Másik kérdésem: ismerősöktöl azt az információt kaptam; ez a papírrendszám csak az olasz határig érvényes. Bár ez furcs lenne, de mint tudjuk az olaszoknál minden előfordulhat, ezért kérném segítségeteket. Köszönöm

  4. Sziasztok !

    Kérnék egy kis segítséget. Szeretnék én is lábon behozni autót Olaszországból. Az olasz ideiglenes rendszám és a hozzá tartozó biztosítás megkötése érdekelne. Hogy és hol történik ? Mi szükséges hozzá és kb. mennyibe kerül ? Köszi.

  5. Volt időszak, amikor hobbiként, meg státuszként tekintettem az autóra. Nem egyszer volt 3 is egyszerre. Ma már nem hódolok az ilyennek, minden csoda 3 napig tart, és utána végeszakad az álomnak. A megváltozott közlekedési körülmények is kiábrándítóak. Ettől függetlenül műszaki és gazdasági szempontból érdekelnek.

  6. Nem a ruhat eszi az embert, ezt mind tudjuk. 🙂 Én például az autómra igényesebb vagyok, mint az öltözködésemre. Nem járok szakadt cuccokban, de nem igazán szokott meghatni, hogy a zoknim színe nem megy a nacimhoz.
    Vidi500: Meglepően aktív tag vagy, ahhoz képest, hogy csupán használati tárgyként tekintesz az autókra. Nálam lassan odáig fajul a dolog, hogy elsősorban hobbi, másodsorban eszköz. Emiatt meg kell fontolnom, hogy a mostani autóm hobbiautó státuszba taszítsam, és vegyek mellé egy eszközt. Ki is szúrtam magammal, egész nyáron bringával járok, mert az autó mindig éppen készül. 🙂 Ebből látszik, hogy valójában számomra nem is létszükséglet, hiszen lassan 3 hónapja boldogulok nélküle, ez alatt kb. két hetet tudtam használni, akkor is csak egy találkozóra mentem el vele.

  7. Megjegyzem, hogy nem az autó tulajdonosa látható a képen, hanem én. Amúgy napközben egy – a többihez passzoló – hosszú nadrág volt rajtam, majd a parkolóban szereléshez lecseréltem azt egy táskába gyűrt rövidnadrágra.

  8. MX 5 jó Ízlésre vall, balesetmentes kilométereket kívánok. De….. Mindenféleképpen meg kell jegyezzem az új tulaj öltözködési stílusát. Barna cipő, barna zokni ( nem boka) kék kockás halásznadrág, és zárásként csíkos ing. Zseniális. Legalább autók terén jó az ízlése !!!!!!

Videók

- Hirdetés -spot_img

Friss hírek