Hogyan fotózzuk jól autónkat egy hirdetéshez?

    3
    4
    Hogyan adhatjuk el gyorsan autónkat? – tettük fel a kérdést a múlt hét elején megjelent cikkünkben, s a tanácsok, illetve a fortélyok alapjaként említettük a jó fotót, ahogyan azt is, hogy a jó fotó elsősorban nem a kép készítéséhez használt fényképezőgépen múlik. Példaként elárultuk, hogy bizony előfordul, hogy egy-egy cikkhez mi magunk sem profi, hanem zsebfényképezőt használunk (azt pedig már csak nagyon halkan jegyezzük meg, hogy akad olyan cikkünk is, melynek illusztrációját kizárólag okostelefonnal készítettük). Egyébként ma már a legnépszerűbb fényképezőgépnek az iPhone, a legnagyobb fotó „könyvtárnak pedig a Facebook számít. Kanyarodjunk azonban vissza eredeti témánkhoz, azaz az autófotózáshoz.
    Ugye az egyértelmű, hogy ha lakásunkat meg akarjuk mutatni valakinek, akkor legalább kitakarítjuk, lemossuk az ablakait, de a csaptelepeiről is leszedjük a vízkövet. Nos, tegyünk hasonlóan autónkkal is. Számos használtteszt-autó kapcsán tapasztaljuk, hogy az elsőre akár szerencsétlen romhalmaznak tűnő csotrogány is egészen szívderítő tud lenni egy alapos mosás után. Sokszor csodát tesz az autókkal – akár mindössze egyetlen óra alatt – mosópartnerünk, az EZWash – ahol egyébként olvasóink számára is kisorsoltunk 60 mosást az elmúlt félévben. Persze miként profi fényképező sem kell a jó képekhez, a mosást és a takarítást is lehet „kontárként végezni, a kiindulóhelyzetnél mindenképp jobb lesz a végeredmény.
    Ha tehát az autó már tiszta, jöhet a fotózás, tényleg akár egy kompakt géppel is. Ezen cikkünkhöz, a céges profi géppel lőttek mellé a tegnapi használttesztünkben szereplő Mitsubishi Galantról egy 6-7 éves kompakt géppel is lőttünk néhány képet. Ész nélkül, a mosóhoz érkezésekor a parkolóban, árnyékokra és fényekre nem figyelve, majd úgy, ahogyan azt a tapasztalat és az egykori egyetemi kurzus elmélete diktálja.
    Az eredmény igencsak meggyőző. Cikkünk fotóit ezért két oszlopban szerepeltetjük. Balra a rossz, jobbra a jobb képek ugyanazon autóról, csak egy amúgy tényleg egyórás, alapos – fantázianéven prémium – mosás-takarítás és a fények különbségével.
    Mire is kell tehát figyelni? Autófotózáskor az első és talán legfontosabb lépés a megfelelő helyszín, azaz a jó háttér kiválasztása. Jó háttér, ami semleges és az autó színétől eltérő, hogy a kép kellően kontrasztos legyen; akár egy épület oldala vagy egy kerítés melletti terület is lehet. Az autót úgy érdemes beállítani, hogy azt minél távolabbról tudjuk fényképezni, természetesen úgy, hogy a fényképezőgép zoom funkciójával az autóra közelítünk. (Így arányosabb lesz a kép, nem torzulnak a karosszéria vonásai úgy, mintha közelről fotóznánk, továbbá jobban tudjuk az autónak egyszerre két oldalát mutatni). Az autó beállításánál továbbá arra is figyelni kell, hogy a fotózandó oldalak nagyjából azonos mértékben kapjanak fényt, ne legyenek rajta árnyék- és fényfoltok. Amennyiben csak 2-3 kép készül az autó külsejéről, akkor érdemes átlós irányból fotózni, hogy egy-egy képen az orra és az oldala vagy a hátulja és lehetőleg a másik oldala egyszerre látszódjon. [BANNER type="1"] Ha a fényképezőgépet nem teljesen automata módban használjuk, akkor a külső fotókhoz lehetőleg minél alacsonyabb érzékenységre kell beállítani (pl ISO 80, 100). Ha árnyékban vagy kevés fénynél áll az autó, a bemozdulás nélküli képekért lehet feljebb menni az érzékenységgel (mondjuk ISO 200-ig), de ilyenkor, főként a kisebb, kompakt fényképezőgépeknél számítani kell a kép zajosodására, azaz szemcséssé válására. Amennyiben az ISO kapcsán legfeljebb a minőségbiztosítás jut eszünkbe, bízzuk magunkat a tejesen automata programra. Ezen cikkünk fotóihoz mi sem tettünk másként, azzal is lehet tökéletes „reklámfotókat készíteni.

    Már kívülről is minél több részletét mutassuk meg az autónak, érdemes lefotózni például az abroncsokat (a profilmélységet egy 100 forintos érmével szemléltetve), az összes esetleges külső sérülést és a kiegészítőket (pl. tetősín, alufelnik, vonóhorog, téli gumiabroncsok) is. Utóbbiak kedvet csinálhatnak az eladáshoz, előbbiek pedig – ahogyan múltkori cikkünkben is írtuk – az alkulehetőségeket és a csalódottság-érzést csökkentik.
    A beltér fotózásakor lehetőség szerint egy teljesen árnyékos területet kell választani, egy épület oldala rendszerint a legjobb helyszín, fa alá állva ugyanis legtöbbször foltosan, de beszűrődik a fény és általában az árnyékok is mélyebbek, mint egy fal tövében. Amennyiben nincs mód fal tövébe vinni az autót, akár egy minta nélküli, világos, lehetőleg fehér színű leplet (lepedőt) az ablakokra terítve is semleges és egyenletes fény varázsolható az autóba – ez a mozgásképtelen járgányok fotózásához lehet hasznos tanács.
    A belső képekhez a fényképezőgép érzékenységét érdemes a külsőknél alkalmazottnál magasabbra (ISO 400 értékre) állítani. Műszerfal fotózásához legjobb szemből ráállni a falra, és a hátsó ülésről készíteni a képet. Érdemes vakuval és vaku nélkül is képet készíteni, de a legjobb az, ha a vaku fényerejét alacsonyra, úgynevezett derítő funkcióra tudjuk állítani. A vaku nélküli képeken egységesebbek a fények, de sanszos a kép bemozdulása, a vakusak árnyékosabbak lesznek és egyes felületek beégése is előfordulhat. A fényképezőgép fénymérőjét úgy érdemes irányítani (mondjuk a középkonzolra), hogy a műszerfal fölső pultja se égjen be, de az alsóbb részei se legyenek túl sötétek a képen. Nem csak hátulról, az ajtók felőli oldalról, szemmagasságból is érdemes lefotózni a műszerfalat, ilyenkor az átellenes ajtót ajánlott zárva tartani és ismét érdemes játszani a fénymérővel, illetve az expozícióval (a kompakt gépeknél ez nem jelent mást, mint a gép mozgatását és az exponálógomb félig nyomását). Miként kívül, belül is javallott az említendő felszereléseket (pl. hifi, ülésfűtés, elektromos ülésállítás, navigáció, tetőablak, kihangosító, tempomat) külön is lefotózni, továbbá szinte kötelező a kilométeróra állását fotón is megmutatni. A műszerfalon túl az ülésekről, azaz a beltér állapotáról is érdemes egy-egy fotót készíteni. Ilyenkor már nem szemből, hanem oldalról érdemes a fal mellé tenni az autót (vagy a lepellel borítani kívülről az autó oldalát) és az átellenes oldalról, kinyitott ajtón és lehúzott ablakokon keresztül az utastérbe fotózni. Az utastér mellett még az autó csomagterét is érdemes megmutatni (ez is legyen kipakolva, kitakarítva), a teret alapmérete mellett bővített állapotában és akár szőnyegét felhajtva, pótkerekével, padló alatti rekeszeivel is érdemes lefotózni. Ezen fotónál leginkább csak arra kell figyelni, hogy a tér egységes fényt kapjon, erre leginkább csak árnyékban van lehetőség.
    Utolsó, de egyáltalán nem elhanyagolható részletként még a motortér érdemel egy képet. Itt különösebb mosást, takarítást egyáltalán nem ajánlott végezni, de azért a faleveleket és az egyéb szemeteket érdemes kipakolni, így akár egy „egészségesen poros” motortér is bizalomgerjesztő lehet. Gépházat vagy tökéletes árnyékban vagy a nap által teljesen megvilágítva is lehet fotózni, ha az autóval a nappal szembe állunk, egységes fényt fog kapni és a részletek is jól láthatók lesznek.
    Aki ezen tanácsokat betartja az autófotózáshoz, bizonyára könnyebben és minden bizonnyal jobb áron fogja tudni eladni autóját, mintha rossz képeken mutatná azt. Önök nem adnának többet a „jobboldali autóért?
    Előző cikkMercedes S-osztály, vízre
    Következő cikk911-es Porsche 6 literes fogyasztással?
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    3 HOZZÁSZÓLÁS