Mazda MX-5 Olaszországból? Rizikós, de olcsónak ígérkezik

Nyílt titok, hogy az élet császára az autós újságíró, hiszen temérdek autóba beleülhet, a legjobbakat is vezetheti. Igen, valóban remek dolog, de azért időnként a sok éjszakába nyúló munka tud fárasztó lenni. De ez a kenyér ilyen, ha napközben autókáztunk, netán a naplementében fotóztunk (autót, mi mást?), akkor bizony éjjel kell gyártani a karaktereket. Azért vita ne essék, jó dolog ez! Bizonyára jó dolog egy autós szájt, nevezetesen az Autónavigátor.hu informatikai hátteréért felelni, hiszen fejlesztési vezetőnk is elcsenhet időnként egy-egy tesztautót. Sok nem érdekli, de ha Mazda MX-5 jár nálunk, akkor bizony nincs kegyelem, ő is beül a tesztjárgányba, és természetesen fülig érő vigyorral száll ki. A Mazda ráadásul mindent meg is tesz azért, hogy ne múljon el nyár MX-5 nélkül, járt nálunk 2009-ben, 2010-ben, 2011-ben, 2012-ben is, és hamarosan érkezik az idei teszt is. Imádjuk, hiszen ritka őszinte, közvetlen autó, ám azt azért bevalljuk, hogy ügyvezetőink – akik még nem próbálták a szűkös kétülésest – kissé már háborognak az ismételt próbák miatt, de azért még igyekszünk érveket találni a roadster sokadszori vallatása mellett.[BANNER type="1"]



Azonban veszély közeleg, hamarosan kifut a harmadik generációs, MX-5 rajongók számára „NC széria, jön az Alfával közösen fejlesztett negyedik nemzedék, s egyébként a 30-hoz közelítő kollégánk számára is ütött az óra, egyszer nála is bizonyára eljön a családalapítás, s amúgy már egészen tűrhető áron lehet kapni az aktuális sorozat első példányait. Itt az ideje venni egyet – érezte, és osztotta meg velünk a nyár elején, mi pedig meg sem próbáltuk lebeszélni. Mert az MX-5 az az autó, ami mindig mosolyt vigyort csal a mi arcunkra is. Könnyű, igazi roadster, hosszmotoros, hátsókerékhajtású és mindennél jobban vezethető. Nem túlzottan, de kellően erős már 1,8 literes, 126 lóerős alapmotorjával is. Gyerek, család, nagybevásárlás természetesen nem fér bele. De ez nem probléma.



Kollégánk tehát bújni kezdte a hirdetéseket, az általa fejlesztett Használtautó.hu oldalain és külföldi szájtokon is. Itthon nem talált ínyére valót, igaz, elvárásai között az is szerepelt, hogy az autónak színe legyen, s szemében a fehér vagy a szürke, illetve az ezüstmetál nem az. Voltaképp érthető, még akkor is, ha használt autónál a szín az utolsó szempont kellene legyen. Végül Olaszországban talált egy pirosat, 1,8 literest, 53 ezer kilométerrel – az órájában. A vételár kedvező, az alvázszám alapján lekérdezett szervizmúlt szerint pedig utoljára, s amúgy egyetlen alkalommal 1,5 évesen járt márkaszervizben 13 ezer kilométerrel. Tehát akár igaz is lehet a műszer szerinti futás, de az autó azért alapvetően igazi zsákbamacska. Sokszori levélváltás szerint az autót hirdető, egyébként több japán márkát is forgalmazó, de nem mazdás márkakereskedés egyik kollégájáé az autó. Törve nem volt, csak apróbb karcolások voltak rajta, az első lökhárítóját azok miatt fényezték. A járgányról mutatott fotók természetesen nem mutatják kellően alaposan a belteret, kívülről azonban jónak tűnik a verda. A biztonság kedvéért egy olasz ismerőssel is felhívattuk az eladót – gyönyörű, gesztikulációt természetesen bőven tartalmazó színjáték volt a félórás beszélgetés. Pontosabban erősen bízunk benne, hogy nem színjáték volt az, hanem közvetlen és őszinte csevej olasz és olasz között.



Kell is a remény, hiszen az MX-5 messzi van, több mint 1200 kilométernyire, Róma mellett. Drága az autópálya is odáig, de megyünk, megnézzük. Felmerült, hogy Horvátországon keresztül, majd onnan komppal lenne érdemes eljutni Itália partjáig, ám az nagyjából nyolcszor annyiba kerülne, mint amennyit az autópályákon fogunk hagyni. Ha az MX-5 nem lesz jó, akkor nagyjából 100 ezer forintot – az útiköltséget – és két napunkat fogjuk elbukni. Nem szerény összeg, ha viszont jó lesz, ennek az ötszörösét nyerhetjük egy hasonló állapotú hazai példány árához mérten. Nem az év üzlete, de nem is nyerésre megyünk, hanem egy jónak tűnő, kollégánknak tetsző autóért. Töltetet ad, hogy amúgy épp átvettük az idei, legfrissebb MX-5 tesztautót, de nem azzal megyünk. Majdnem egy másik vakon megvett autóval, saját Renault Scénicemmel indultunk útnak, amit egyébként pont az említett kollégával vettünk, illetve hoztunk haza. Végül azonban a Renault Hungária rugalmasságának köszönhetően a későbbre egyeztetett, idén megújult, már 1.6 dCi motoros Grand Scénic visz majd minket. Bizonyára remek utaztató lesz, fogadunk, hogy az MX-5-öst vásárló kollégánk is szeretni fogja. És őt idézve, MX-5-öst addig kell venni, amíg nem lesz egy hétüléses dízelre szüksége az embernek. Igaza van! Viszlát Olaszországból! A hét második felében kiderül, hogy sírunk-e a Scénicre roskadva, vagy vigyorgunk az MX-5-ben.