Jó kezekben elég kemény a Peugeot 208 GTi

Megérkezett Magyarországra is az új Peugeot hot hatch, a 208 GTi, tehát igen, visszatért, újra van GTi, és ez jó. Nem is értjük, miért vártak eddig a számos (rali, tereprali, Pikes Peak) sportsiker által és magától is kiváló, igazi kis vadóc 205 GTi legendájának feltámasztásával, de mindegy, a 207-ből 208, az RC-ből GTi lett. Az autó remek, s már vezethettük is a Tököli Repülőtér gumigyilkos aszfaltján, bóják között, fémpedálját a padlóhoz szegezve. Van ára, felszereltségről és extralistáról is beszámolhatunk, sőt, avatott szakember véleményét szintén tolmácsolni tudjuk a vezethetőségével kapcsolatban.

[BANNER type="1"]

Kezdjük is utóbbival, közelítsünk a GTi-ség felől. „Kompakt, agilis, gokartosan kormányozható, jól fékezhető, ügyesen fordul, elég erős, sportos, nagyon kellemes kis kocsi – mondja róla Janika, azaz ifj. Tóth János hétszeres abszolút magyar bajnok ralipilóta. Értő kezei közt valóban nem tűnik se puhának, se puhánynak a 208: rettenet rövid féktávokon is stabil, a szűk visszafordítókban alig tolja az orrát, billegése nem zavaró mértékű. A rögtönzött pálya egyik végében „vissza egynél mondjuk lekoppan a bal hátulja, de ennyi belefér, már süvítünk is tovább, hogy aztán az erőltetés végén szépen hagyjuk hűlni a technikát.


Ifj. Tóth amúgy előfut a hétvégén a Miskolc-ralin, igen, épp ezzel a 208 GTi-vel. Az aktív versenyzéshez tervei szerint jövőre kanyarodik vissza, amikor is egy R5-ös 208-assal vehet majd majd részt a hazai bajnokságban. A T16-nak is hívott R5 a Super2000-es technikát váltja, motorja ugyanúgy 1.6-os turbó, mint az utcai változaté. Ami tehát Janikának tetszik – hiába próbálok kicsalni belőle valami kritikát (na jó, a váltókar szerinte is mozoghatna rövidebb utakon). Mert nekem egy csöppet lágynak, a nemrég próbált Fiesta ST-nél kevésbé utősnek látszott a gép. Ha valamilyen sietős összevetésre merészkednék: a Ford az élvezetesebb (játékosság, hang), a Peugeot meg a kényelmesebb (halk, ülése pompás a rivális satuszűk Recarójához képest).



Illetve a 208 GTi az erősebb is (200 kontra 182 LE), továbbá végsebessége (230 vs 220 km/ó) is nagyobb, gyorsulása is jobb (6,8 vs 6,9 mp), ha minimálisan is. De ha már itt tartunk, lőjük el a Peugeot árazási puskaporát is, hiszen míg a szintén friss ST 6,1 millióról indul, a GTi alapból 5,88 millióért hazagurítható. A konszerntestvér Citroën DS3 Racing pillanatnyilag árazás alatt pihen, az Opel corsa OPC 6,02 millió, egy Mini nem fapadosan jóval drágább, az új, már csak automata váltóval elérhető Renault Clio RS alapára pedig 6,4 millió forint.

Szóval a 208 GTi – tudásához mérten – viszonylag olcsónak számít. Olcsónak úgy, hogy széria hozzá a 17 colos alufelni, az ESP meg a többi hárombetűs, a 6 légzsák, a LED-es nappali menetfény, a tempomat, a kétzónás automata klíma, a perforált bőrbevonatú kormány, a fény- és az esőszenzor, az elektrokróm belső tükör, a tolatóradar (!), a telefonkihangosító, egyebek mellett. Amiért pluszban fizethet a kedves ügyfél, az például díszvarrás, panorámatető, parkolóautomatika, navigáció, JBL hifi, dekormatricák, stb. Csupa olyasmi, ami nélkül élet az élet, s GTi a GTi.




A csicsákon túl persze múltidéző színek és utalások is találhatók úgy a karosszérián, mint az elöl komfortos, hátul passzentos utastérben, de a pepita-króm hűtőmaszknál, a vörös Peugeot-feliratnál, a vörös vagy fehér díszlécnél, a vörös féknyergeknél, a króm tükörháznál, a trapéz alakú dupla kipufogóvégnél, a szolid tetőspoilernél és a köténynél, a spéci fényszóróknál vagy a zászlós matricákkal testreszabásnál (talán) fontosabb, hogy a 208-as bázis nyomtávját elöl 10, hátul 20 mm-rel megnyújtották, és ötajtós nincs, csak háromajtós kasztni.


A motor a jól ismert 1.6 THP 200 lóerővel és 275 Nm nyomatékkal, s akár 6 liter alatti fogyasztással ugye… Könnyűfém a hengerfej, alu a motorblokk is, folyamatosan változó a vezérlés szívó- és kipufogóoldalon, változó a szívószelep-emelés, közvetlen a befecskendezés, változó geometriájú a turbófelöltöltő max 1,9 bar nyomással, a leszabályzás percenkénti 6500-as fordulaton ébreszti rá a sofőrt, hogy nincs tovább. A váltó 6 fokozatú, a felfüggesztés elöl MacPherson rugóstagos, hátul deformálódó stabilizátoros (azaz nem független, hanem csatolt lengőkaros), nem egy bonyolult, de a pályanapok kivételével minden helyzetre megfelelő lehet a megerősített bölcsőjével, a növelt stabilizátorokkal, a feszesebbre hangolt rugózással és lengéscsillapítással, a merevített hátsó kereszttartóval. A kormány „természetesen változó rásegítésű elektromos szervós, maga a picike volán 4 irányban állítható, végállásai között 2,9-et forgó, az ESP pedig kiiktatható.






Összegzésképp: ha valakinek volt szerencséje a 205 GTi-hez és ahhoz méri a 208-at, csalódni fog. Ne tegye. Ma már olyan világban élünk, ahol egy olyan lélekvesztőt már nem lehetne forgalomba helyezni, ugyanakkor egy hot hatch csak annyira hot, hogy halk is legyen utazáshoz, komfortos a mindennapokhoz, étvágytalan és így papíron CO₂-szegény, hogy – szódával – környezetvédőnek is elmenjen. És fel lehet matricázni, saját ízlés szerint díszíteni, minden hájjal megkenni – márpedig a jelen és a jövő erről szól egy-egy emlékeztetőn, egy-egy egész finom emlékeztetőn keresztül, mint amilyen a 208 GTi. Neki nem a csúcstámadás a dolga, azaz nem neki a dolga a csúcstámadás. Az a Pikes Peak bestiáé.