Régi alapok, új köntös és töltet, már kapható az új Toyota Verso

Új vagy frissített? Rendszeresen elhangzó kérdés a korábbiakkal egyező padlólemezen érkező, leporolt újoncok kapcsán. A dilemmába a Toyota által határozottan újnak hívott Verso kapcsán is belefutunk. Újnak mondják, hiszen a korábbihoz, az első „csupán” Versóhoz képest mintegy 470 alkatrészt módosítottak benne, takarékosabb motorokat kapott, alapdízele szerényebb tömegű (és persze étvágyú, valamint emissziójú), arca pedig a Toyota mai modelljei közé jobban illeszkedő, a korábbinál sokkal markánsabb. Az egész karosszéria távolról, hunyorogva nézve azonban nemigen változott. [BANNER type="1"]



Kár is lenne persze eltérni, hiszen sikert hozó bódéról beszélünk, a 2004-ben bemutatott, már második generációs, de a mostani Verso alakját is meghatározó Corolla Verso 2009-ig 410 236 példányban kelt el, az akkor bemutatkozott Verso pedig 144 638 példányban került értékesítésére. A számokban van ugyan visszaesés, ám tudjuk, hogy a válság óta az egész piacon is, s bár a Verso nem a legnagyobb példányszámban eladott kompakt egyterű, a privát kuncsaftok – legalábbis a hazai piacon – kifejezetten kedvelik. A Toyota által a DataHouse Kft. adatai alapján összeállított prezentáció szerint 2010-ben – a Verso első teljes piaci évében – a magánvásárlók körében harmadik, 2011-ben már az első, tavaly pedig a második legnépszerűbb C-szegmensű egyterű volt, de az összesített (mintegy 80 százalékban céges vásárlásokat tartalmazó) listán is dobogós, harmadik volt.


A hétülésesként egészen helytakarékos, még 4,5 méteres hossz alatti Verso tehát leginkább arcával friss, azzal egyébként teljes mértékben, hiszen jól hozza, illetve folytatja az új Yaris, Auris által képviselt vonalakat. A frissítés, illetve az elöl-hátul új lökhárítók által 2 cm-rel, 4,46 méterre nőtt a karosszéria hosszúsága, az 1,79 méteres szélesség és az 1,62 méteres magasság természetesen nem változott. Az utastérben módosítottak az ülések, a korábbiaknál a gyáriak szerint finomabbak, s valóban kellemesek a kárpitok, a legfeltűnőbb változás pedig a középkonzolon látható, hiszen ott már a második, Active felszereltségi szinttől széria a 6,1 colos érintőképernyős Toyota Touch infotainment rendszer, mely AM/FM rádiót, telefon-kihangosításhoz és audiofájl-átjátszáshoz Bluetooth-kapcsolatot, USB-csatlakozót és tolatókamerát is ad. Opcióként (170 000 forintért) egészíthető ki navigációval, mely által a rendszer már a Toyota Touch & Go nevet veszi fel, s egyéb új funkciókkal is kiegészül. A csatlakoztatott okostelefon internetkapcsolatával Google-keresést, twitterezési lehetőséget is kínál, s a telefonra érkező üzeneteket is kijelezheti.



Változatlan az utastér egyterűs elve: az alapverzió 5 független üléses – ilyen Verso csakis alap benzines vagy dízelmotorral létezik. Az utastér középső sorában mindenképp (19 cm-es úton) tologathatók, szabályozható támladőlésűek és függetlenek az ülések, Isofix-csatlakozók csak a szélsőkhöz járnak. A Verso csomagtere 5 ülés mögött az ötülésesben 484, a hétülésesben 440 liter. Ez nem sok, viszont ha kivesszük a kalaptartót – amit dedikált padlórekeszbe tehetünk (!) – már sokkal nagyobb a tér, az ülések síkba hajtogatásával pedig méretes, 1 köbméteresnek mondott, de nagyobbnak tűnő helyet kapunk. Hét ülés mögött 155 literes a csomagtérmaradvány, ami nem sok, ám kárpótlásként a kalaptartó ugyebár nem onnan foglal helyet.



Gyors próba után elöl kifejezetten jónak tűnnek a Verso ülései, a középső sorral is meg lehet békélni, a leghátsót azonban csak gyerekeknek ajánljuk – ők egyébként nyilván szívesen is fogják elfoglalni az ő privilégiumuknak számító harmadik sort. Piaca egyébként egyértelműen és egyre nagyobb mértékben van az ilyen 5+2 üléses modelleknek. A Toyota adatai szerint 2009-ben még az egyterű-eladások 71 százalékát az ötülésesek tették ki, ám tavaly már csaknem fele-fele (52:48) arányban fogytak az öt- és hétüléses kivitelek.



A Verso esetében – felszereltségpolitikája miatt – talán még jelentősebb lesz a hétülésesek aránya, amúgy ez a modell nem csomagterének litereivel vagy utasterének okosságával fog vevőket fogni. Ezek a szegmensben kötelező mutatványok is pozitívumként említhetők, ám egyterűként létezik jobb is a Versónál. Ami itt a vevőket megfoghatja és az eladások szerint meg is fogja, az a módosítások által javított futóműhangolás, a kényelmes csillapítás és a mégis stabil útfekvés, valamint a szegmensben kifejezetten élvezetesnek számító vezethetőség lesz, meg persze az, hogy a motorpalettán nincs kompromisszumos bázisverzió.



Az alap 1,6-os is 132 lóerős 6 fokozatú váltóval, elöl-hátul tárcsafékekkel, meg persze ESP-vel és visszagurulás-gátlóval szerelt, és teljesen vállalható! A kínálat másik benzinese az 1,8-as, 147 lóerős – szintén változó szelepvezérlésű és –kiemelésű Valvematic csakugyan kellemes gép, opcióként fokozatmentes automatával is elérhető. Dízelből már az alap (amúgy a korábbihoz mérten azonos mérete ellenére is új, apasztott tömegű) 2,0 literes is „túlerős”, 124 lóerejéhez 310 Newtonméter, 1600-2400 1/perc között konstans nyomaték társul. A bemutatón utóbbit vezetve a nagyobb, 2,2 literes, 150, illetve 177 lóerővel (340, ill. 400 Nm nyomatékkal) elérhető dízeleknek egyetlen létjogosultságát látjuk csak: opcióként automata váltóval is elérhetők. A fokozott zajszigetelés viszont mindegyik verzióhoz jár, s ez tetten is érhető. A Verso menet közben csendesnek tűnik, az érzés alátámasztására pedig még azt is megtudtuk, hogy az elődmodellhez képest nőtt az utastérben tapasztalható „beszédérthetőségi” index.




Ha valaki utóbbi hallatán azonnal Toyota-szalont venne célba, az ötüléses, alapból is kielégítő (7 légzsák, ESP, aktív fejtámaszok, menet közben automatán reteszelő, távirányítós központi zár, elektromos első ablakok, légkondicionáló) ellátmányú Versót 4 990 000 forintért kaphat. A többi verziót már csakis hétülésesként, legkevesebb 890 000 forinttal drágábban érheti el. Az Active már tolatókamerás Toyota Touch rendszerrel és alufelnivel szerelt, van tempomatja, kétzónás automata klímája, kormányát és váltógombját bőr borítja, ablakai elöl-hátul elektromosak (és mellesleg automaták), sőt, ködfényszórója is van. A Limited széria első ülésfűtést, parkolóradart, xenon fényszórót is ad, ám az opciós – az Active esetén 220 ezer forintos – panorámatető hozzá nem elérhető. Ha valaki ülésfűtéses, xenon fényszórós, LED-menetfényes, eső- és lámpaszenzoros, bőrrel szegélyezett üléses Versót szeretne a Skyview panorámatető rendelhetőségével, akkor a csúcs Lounge verziót kell kérnie – mely a Limitedhez hasonlóan alapmotorral már nem is érhető el.



Miként a Verso nem a legokosabb egyterű, de autóként mégis remek, ára sem a legjobb, TCO-ja, azaz teljes birtoklási és használati költsége mégis teljesen versenyképes. Hiszen megbízható és ezért jó ártartó. Dízelt venni nem kötelező belőle, már az alapbenzines is egészen takarékos. Mai üzemanyagárak szerint a belépő gázolajos csak 140 ezer kilométer megtétele alatt termeli ki a felárát, aki többet megy, annak persze a 2.0 D-4D az ajánlott, a többi motor pedig már egyértelműen luxus. Aminek persze van helye és értelme is, hiszen a futómű és a kormányzás sem veszi el az autózás élményét, miközben a Versót nem csak vezetni lehet jó, hanem a hurcolt család is komfortosan érezheti benne magát, s a nagyszülők is beleférhetnek. Ezen jellemzők miatt gondolja úgy a Toyota, hogy a friss verzió a tavalyi számokat 25 százalékkal fogja megfejelni – erre szerintünk is van esélye.