Autót vett használtan? Pihenés előtt figyeljen a következőkre!

Használtautó-vásárlási kisokosunk legutóbbi, IV. részében – ha csak képzeletben is – de hosszas előkészület, modellválasztás, hirdetés- és autókeresés, valamint átvizsgálás után megvásároltuk a vágyott használt autót. Lehet végre pihenni?


Aligha, hiszen a „Gépjármű tulajdonjogában bekövetkezett változást” 15 napon belül be kell jelenteni egy okmányirodánál, magyarán az autót nevünkre kell íratni. Ehhez szükség lesz az autó törzskönyvére, melyet az okmányiroda el is vesz, s újat gyárt az új tulajdonos nevével (nem ingyen, 6000 forintért). Kell továbbá a forgalmi engedély, melyet szintén elvesznek, s a helyszínen újat nyomtatnak (szintén 6000 forintért). Kell továbbá a már a nevünkre szóló kötelező felelősségbiztosítás megkötéséről szóló szerződés, valamint a 60 napnál nem régebbi eredetiségvizsga is.
A bürokrácia ennyivel gyakorlatilag le is tudható, nem érdemes a 15 napos határidőt túllépni, hiszen az eladó pedig 5 napon belül kell jelentse az autó eladását, így aztán még a dátum manipulálásával sem fogjuk tudni magunkat tisztázni, inkább csak még jobban besarazni. Miként legutóbbi cikkünkben is írtuk, a „vagyonszerzés” után jelentős illeték is fizetendő, egy átlagos autó névre vétele gond nélkül lehet 50-100 ezer forintos tétel.



Nem csak erre, néhány alapvető szervizműveletre is érdemes pénzt tartalékolni, pláne akkor, ha nem kapunk teljesen meggyőző, hiteles, számlákkal vagy gyári rendszerrel igazolt szervizmúltat. Szíjas vezérlésű autóknál – ha nem egyértelmű, hogy mikor cserélték a vezérműszíjat, azt és tartozékait érdemes kicseréltetni, komoly, könnyedén gazdasági totálkárt okozó motorhiba előzhető meg általa. Olajat, olajszűrőt, de még levegő- és pollenszűrőt is érdemes cserélni, ha nem tudjuk, mikor volt, ha pedig tudott, általában aktuális is szokott lenni. Egy nem is komoly szervizelés, csupán karbantartás is 100 ezer forintos összegre rúghat, s akkor még nem beszéltünk arról, hogy jó eséllyel friss abroncsokat is érdemes lehet egy használt autóra venni, téliek esetén például Téligumi-tesztünkön láttuk, hogy nagyon gyenge tud lenni a koros abroncs.



Ha casco biztosítást kötünk, akkor az autón lévő esetleges apró sérüléseket (különösképp a lökhárítókon és az egyéb műanyag alkatrészeken) ajánlott megcsináltatni, hogy a szemlén azokat ne „sérültnek” vegyék fel, úgy ugyanis egy esetleges kár esetén utánuk nem, vagy csak jelentősen csökkentett összeget térítenének. Ugyancsak ajánlott az esetleges új védelmi rendszereket a biztosítás megkötése előtt beépíttetni, hogy azok alapján már kedvezményeket adhassanak a biztosítók. Amennyiben az autóban korábbi, távirányítós riasztó volt, érdemes lehet azt átprogramoztatni, hogy másolt távirányítóval semmiképp se működhessen.
[BANNER type="1"]



Ha megvan az átírás, megvan a szervizelés, illetve az aktuális kötelező karbantartás, beépítésre kerültek az új védelmi rendszerek, a casco megkötése előtt érdemes lehet még egy alapos autókozmetikára, polírozásra és kárpittisztításra is költeni. Annak köszönhetően ugyanis a biztosító értékbecslője akár százezrekkel többre értékelheti autónkat, azaz, ha ellopják, akkor jelentősen nagyobb kártérítésre számíthatunk. Persze utóbbira nem csupán az említett vészeset miatt, hanem azért is ajánlott költeni, hogy minél inkább újszerű legyen a frissen vásárolt használt autónk. Ez persze már tényleg csak hab a tortán, ami azonban mindenképp fontos, az az alapszervizelés, ha kell, a szíjak cseréjével, s mindenképp a szűrők és az olaj frissre váltásával. Ha nem tudjuk, hogy mikor cserélték őket, az összes többi üzemi folyadékot, a hűtőrendszer kenéséért is felelős hűtőfolyadékot, valamint a fékolajat is cseréltessük ki. Utóbbiak szinte filléres tételek, legalábbis ahhoz képest, hogy mi minden múlhat rajtuk.



Aki jól választott autót, az a vásárlás utáni alapszervizelést követően jó eséllyel hosszú ideig fogja tudni autóját gondmentesen használni. Főként az, aki a vásárlás, pontosabban még a nézelődés során a kiszemelt modell típushibáit is kiderítette, s azokat autóján kezeltette. Nem kell ugyanis azoktól feltétlenül megijedni, csupán orvosolni kell őket, hogy ne okozzanak nagy galibát, hanem megmaradjanak apróbb probléma szintjén.


Bölcs tanács továbbá, hogy nem olyan autót érdemes keresni, amelyre „egy fillért sem kell költeni” vásárlás után, hanem olyat, amelyre belátható összeget kell fordítani. Utóbbi ugyanis jó eséllyel kisebb csalódást, hosszú távon jó eséllyel szerényebb költségeket fog okozni.