16 lóerő plusz, 0,1 másodperc mínusz – itt a Nissan 370Z Nismo

    0
    4
    Nem egész három hete tudósítottunk arról, hogy a Juke Nismo kiadása után a 370Z Coupé is elkészül Nismóként. Már akkor tudtuk, hogy az „alapból 328 lóerős 3,7 literes V6-osból a Nismo esetében 16 többlet-, összesen 344 lóerőt hoznak ki a japánok, akik a nyomatékot 363-ról 371 Newtonméterre növelték. Arról azonban akkor még nem volt információ, hogy jelent-e a menetdinamikában is kimutatható többletet ez a teljesítményfokozás. Hogy érezhető lesz-e, azt továbbra sem tudjuk, de az biztos, hogy papíron van különbség, a legfrissebb információk szerint a csakis kézi váltóval és Coupé karosszériával készülő Nismo 5,2 másodperc alatt ér 100 km/órára, míg a megfelelő 370Z vonatkozó adata 5,3 mp.[BANNER type="1"]

    Miként azt korábban is írtuk, a Nismo nem csupán motortuningot és teljesítményfokozást jelent, a fejlesztők áthangolták a futóművét, padlóburkolatokkal, módosított első lökhárítóval és hátsó légterelővel finomították az aerodinamikáját. Az eredmény közúton és pályán is kezesebb viselkedést, jobb irányíthatóságot ígér, miközben a 19 colos kovácsolt könnyűfém felnik mögött piros féknyergek harapják a tárcsákat.
    A piros egyébként visszatérő elem a 370Z Nismo esetében (is): az alcantara/bőr bevonatú kormánykeréken az autósportból átvett piros középállásjelző kapott helyet, ahogy a Juke Nismóban is. Az egyediséget és a luxust fokozza, hogy a sportülések teljesen elektromos mozgatásúak, a kárpitok varrása piros, és sorszámozott Nismo tábla is jár mindegyik példány utasterébe.
    Az Európában nagyközönség előtt először a márciusi Genfi Autószalonon mutatkozó 370Z az év második felében fog csak piacra lépni az öreg kontinensen, a hátsókerékhajtású, kézi váltós, Nismo kivitelével fokozottan a sportosságról szóló széria ára még az említett csúcsváltozattal is 15 millió forint alatt maradhat, ami a konkurensek körében igencsak jutányosnak nevezhető.
    Előző cikkNem terepjáró, de divatos: VW Cross up!
    Következő cikkA Mercedes nem katasztrofális
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.