Focus, Astra vigyázat! Majdnem tökéletes a kombi Hyundai i30

    3
    4
    Ideális világban egy alsó-középkategóriás kombi az átlagcsalád autója kellene legyen. Felénk, pláne egy gazdagon felszerelt puttonyos kompakt már-már prémiumnak számít. Leginkább a jól dolgozó munkásember kap ilyet flottaautóként, elsősorban céges használatra, sok-sok kilométer megtételére, időnként a család cipelésére, az éves szabadság felhőtlen eltöltésére. Aki kiemelkedően jól teljesít, az prémiumként gazdag, prémium ellátmánnyal is kiérdemelheti. Tesztautónk a sztahanovisták példánya lehet, minden szükséges jó belekerült ugyanis, így aztán méltó kihívója a kategória népszerű etalonjainak, a Ford Focus vagy az Opel Astra, de még a Skoda Octavia vagy a Volkswagen Golf kombijának is. Nem csak ár/érték arányával, már formájával is eladja magát, hátulról – főként lámpáival – kissé a Ford Focusra hajaz, szemből egyeseket a Mazda3-asra emlékeztet – talán bánják is már a mazdások, hogy a Zoom-Zoom fanatikusokat ők nem csábítják kombival.

    Az i30 ugyanis mindent bevet, hogy bármely tömegmárkától, Fordtól, Mazdától, Opeltől szipkázzon vevőket. Formás, európai formatervű és valóban a közízlés számára tetszetős karosszériája az átlagnál rövidebb, 4,5 méter alatti, azaz méretei alapján az i30 kombija könnyedén leparkolható. Beltere ugyanakkor kellően tágas, a Focusénál, Astráénál például nem csak érzetre, saját mért értékeink szerint is nagyobb. Elöl kifejezetten kényelmesek az ülések is, de panaszra a hátsó szélső helyeken sincs ok, a térdhely egy kategóriával feljebb is megállná a helyét. Négy felnőtt számára tökéletes utazóautónak ígérkezik i30 kombija, ötödiket azonban hosszú útra nincs értelme beszuszakolni, úgy már hátul szűkös lesz a pad. Legyünk csak négyen, úgy hátul is élvezhető a dupla pohártartós könyöklő. Csomagjainknak is sok hely jut, az alaphelyzetben is 528 literes, hagyományos elvű (az előrebillenthető ülőlap helyére billenthető támlás) üléshajtással 1642 literig bővíthető poggyásztér szabályos alakú, pöccintésre előrefutó fedőrolóval szerelt, aljában padlórekeszeket is kínáló.
    Az utazóautó jelleghez kiválóan passzol az i30 nagyobbik, 1,6 literes dízelmotorja, mely tesztautónkba ugyan csak szerényebb, 110 lóerős teljesítményével került, ám így is kellően meggyőzőnek bizonyult. Nagy előny a Hyundai-nál, hogy az i30 összes verziójához 6 fokozatú váltó jár. Opcióként az 1,6-osoknál lehet automata (ötajtósként azzal próbáltuk a dízelt), de ezzel, az átlagos kapcsolhatóságú kézivel sincs gond. Egyedül a karjával, illetve azon a gombbal, mely nem elég feszes, ezért csavarodik. Ez persze egy megfelelő alátéttel, pontosabban eltartást adó toldattal hamar orvosolható. Utána pedig az i30 ellen már csak egyetlen igazi hátrányt fogunk tudni felhozni. [BANNER type="1"]
    Motorja ugyanis csendes, finom járású, alapjáratával sem bántó. Alacsonyról érkező, 1900 1/percnél már csúcsát adó, s azt 2750 1/percig megtartó nyomatékával a CRDi jól vezethető, kellően dinamikus. Közvetlen, a volán végállásai között 2,85 fordulatot író, gombnyomással változtatható elektromos rásegítésű szervokormányával jól terelhető, elöl MacPherson, hátul multilink felfüggesztésével pedig egyszerre kényelmes és egyszerre biztonságos útfogású, négy tárcsafékével jól lassítható. Csak a gördülési zaj ne lenne! Már a városban is helyenként adódó 70-80 km/órás tempónál is hangosan ömlik az utastérbe a felnik, illetve a 205/55 R16 méretű Hankook abroncsok gördülési hangja.

    Kár az utóbbi hibáért, mert ezt leszámítva ideális utazóautó az i30 kombija. Sőt, még ezzel együtt sem túlzottan zajos, a motor, illetve a szél zaja ugyanis alig jut be az utastérbe, érzetre azonban mégis nagy a lárma. A képlet egyszerű: az i30 alapvetően nagyon halk, csak a gördülése nem, így az kifejezetten zajosnak érződik. Autópályán a 130 km/órás tempó sétának tűnik, még az is 2400 1/perc fordulattal, szerény fogyasztással futható. Tesztátlagunk sok autópályázással és némi városi rohangászással együtt 5,3 l/100 km-esnek adódott. Nem a gyári 4,2 l/100 km érték ugyan, mégis kedvező, pláne egy csaknem 1,4 tonnás, temérdek kényeztetést adó kombitól.
    Az i30 kombija ugyanis már alaphelyzetben is igencsak jól felszerelt, a 3,8 milliós alapváltozat mondjuk még légkondit sem ad, ellenben 6 légzsákot, ESP-t igen. A csúcsnak tekinthető Business szint (1,2 milliós felárral) már térdlégzsákot, gyári riasztót, tetősínt, fűtött, elektromosan állítható és behajtható külső tükröket, elektrokróm középső visszapillantót, első ülésfűtést, kormánykerékről vezérelhető, USB-, AUX- és bluetooth-kapcsolatos gyári hifit, kétzónás automata légkondicionálót, távirányítós központi zárat, automata fényszórókapcsolást, elektromos ablakokat és esőszenzort is ad. Az extrák viszonylag olcsók hozzá, az automata váltó például 350, a kulcs nélküli nyitás, indítás 175, a tolatókamerás navigáció 275 ezer forint. Manuális váltós, de a többi említett tételt sorakoztató tesztautónk ára a középső dízelmotor 800 ezer forintos felárával így már 6 554 000 forint lenne, amivel az azonosan felszerelt konkurenseinél még az alapverziónál is jelentősebb mértékben olcsóbb – továbbá 5 év kilométerkorlát nélküli gyári garanciával, út menti segélyszolgálattal és évenkénti ingyenes átvizsgálással adják. Reszkess kompaktosztály, az i30 kombiként nagyot üthet!
    Előző cikkVideón debütál a Honda kicsi, olcsó szedánja, a Brio 4-ajtósa
    Következő cikkHerbie visszatér
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    3 HOZZÁSZÓLÁS