kedd, február 3, 2026
spot_img
KezdőlapParkolóradar olcsón, sőt, akár ingyen is

Parkolóradar olcsón, sőt, akár ingyen is

Próbára tettük a piac egyik legolcsóbb, az autó orrát és farát is mutató parkolóradarját. Tudjuk ajánlani, sőt, egy példányt ki is sorsolunk belőle.




Parkolni tudni kell, az autó végeit érezni kell – mondják sokszor, sokan, pedig ma már messze nincs így. Akár az autó is leparkolhat helyettünk, ehhez azonban gyári rendszerekre, szenzorokból, komolyabb vezérlőelektronikából és elektromos szervokormányból összeépülő rendszerre van szükség. Az autó végeit, nem csak farát, hanem orrát is érző radarrendszer azonban a boltban kapható, s viszonylag egyszerűen beépíthető minden autóba. Mi az egyik legolcsóbb első-hátsó, 8 szenzoros rendszert, a Conrad web-, vagy valódi áruházából egyaránt elérhető, egy combosabb teletankolás áráért, 22 900 forintért kapható, nem túl hangzatos, ám annál célratörőbb nevű „Tolatóradar 8 érzékelővel, LCD kijelzővel parkolássegédet tettük próbára.


[urlap]


Döbbenetesen kicsiny, konkrétan bonbonos méretű dobozból csomagolható ki a kétszer 4 szenzor, a hozzájuk tartozó kábelköteg, a vezérlőelektronika, illetve a színes kijelző. Jó pont, hogy részletes magyar nyelvű leírás már az interneten, a termék adatlapján is található, előre fel lehet készülni a szerelésre, ami nem túlzottan bonyolult. Akár saját kezűleg is kivitelezhető, de még biztosabb a végeredmény szerelővel, nekünk a Balogh és Fia Suzuki szerelő műhely segített. Még a vásárlás előtt érdemes előre tanulmányozni az internetről is elérhető leírást, ugyanis a szenzorok előírt pozíciója miatt egy-egy speciális lökhárítójú autó kieshet az alkalmazható modellek köréből. [BANNER type="1"]

A szenzorokat a földtől 50-80, egymástól 30-40 centiméternyire kell elhelyezni, további megkötés, hogy azok függőlegesen és a hossztengelyre merőlegesen kell, hogy álljanak, különben fals jeleket adhatnának. A beépítés első konkrét teendője tehát a szenzorhelyek pontos kimérése és jelölése. Utána következhet a fúrás, melyhez saját (fúró)készülékre, illetve a szetthez adott lyukfúróra lesz szükség. Természetesen utóbbi felállás csakis a műanyag lökhárítós autókhoz megfelelő, ha valaki netán egy régebbi, még fém ütközőkkel szereltre, például Ladára szeretné felszerelni, egyedi tartókonzolok gyártásra lesz kárhoztatva. Fúrás előtt a lökhárítókat nem kell feltétlenül leszerelni, azt viszont feltétlenül ellenőrizni szükséges, hogy nehogy legyen valamilyen berendezés a műanyag alatt, ami gátolná a beépítést, esetleg a fúrás során megsérülhetne.


Lyukfúrás és a lyukak sorjázása után a szenzorokat gyakorlatilag csak a helyükre kell pattintani, természetesen arra figyelve, hogy az A-tól H-ig betűzött szenzorok a megfelelő helyre kerüljenek, s következhet a kábelezés. Első és fontos lépés a központi elektronikának utastéri, nedvességtől mentes helyet találni. Ennél bonyolultabb a kábelkivezetési, pontosabban -bevezetési pontokat megtalálni. Szerencsénk van, ha vannak egyéb „berendezések”, leginkább lámpák is a lökhárítókban, ez esetben lesz kábelkivezetés is, melyen csak keresztül kell fűzni az új vezetékeket. Ha a szenzorkábelek ki-, illetve bevezetése megtörtént, azokat betűjelüknek megfelelően kell bekötni a központi egységbe, s következhet annak az autó áramrendszerébe csatlakoztatása. Kétszeresen is kell tápot kapjon, egyet közvetlenül a gyújtás ráadásakor, egyet pedig a hátramenet kapcsolásakor, leginkább a tolatólámpától. Az első szenzorok ugyanis automatikusan élednek, és folyamatosan figyelnek – automata váltós autó esetén köthetők a féklámpára is, hiszen parkoláskor azoknál finoman folyamatosan nyomjuk a fékpedált. A többi autónál azonban az első szenzorok mindig éberek, s amennyiben akadályt észlelnek, azonnal bekapcsolják a parkolássegéd kijelzőjét is. Amikor azonban a rendszer a tolatólámpától is áramot kap, az első szenzorok lekapcsolódnak, s csupán a hátsók figyelnek, a rendszer csakis miattuk fog csipogni.



Utólagos rendszer lévén a csipogás csakis egy helyről, a központi elektronikából jöhet, az akadály távolsága szerint változó színű – szabad (elöl 100, hátul 100-200 cm) út esetén zöld, közepes tartományban (elöl 100-70, hátul 90-70 cm) borostyánsárga, közeli (egységesen 60-40 cm) tartománynál pedig már piros – kijelzőn azonban az akadályok – négy sarok szerinti – helye is látható. A távolságokat az egyre kisebb megszakításokkal jelzett hang is jelzi, 30 cm-ről már folyamatos a sípolás, de a precíz manőverezést segíti, hogy a távolságok deciméteres (tizedméteres) pontossággal leolvashatók a kijelzőről. A nem csak feliratát, hanem színét is variáló kijelző akkor is segít, ha parkolás közben (nagyon helyesen) nem a monitort, hanem a tükröket, netán az ablakokon keresztül az akadályokat nézzük. A tolatóradar-ellenzőknek végső érvként pedig még felhozható, hogy a kijelző oldalára tett kapcsolóval a sípolás, pittyegés bármikor kikapcsolható, így ha például elaludt a gyerek a hátsó ülésen, a radar nem fogja felébreszteni.




Megéri-e árát a Conrad-féle első-hátsó parkolóradar? Szerintünk bőven, egyetlen horzsolást megúszva is bőven megtérülő befektetésről van szó, jelzései pedig precízek, megbízhatók, a kijelzőn az akadály iránya is jól látható. Még filléres autóhoz is érdemes megvenni, ha sajátunk nem is nagyon érdekel, legalább nem kell majd a betétlapokat osztani, ha netán elnéznénk valamit. Egyetlen dologra kell csak figyelni, parkolni lassan érdemes, a radar működése is csak akkor precíz, illetve akkor marad időnk korrigálni.
A teszt- és a nyereménykészüléket egyaránt a Conrad Szaküzlet biztosította.

Katona Mátyás
Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

Videók

- Hirdetés -spot_img

Friss hírek