hétfő, február 2, 2026
spot_img
Kezdőlap267 km/órával sem lehetett utolérni az öreg Opel Astrát

267 km/órával sem lehetett utolérni az öreg Opel Astrát

Hihetetlen videó egy olyan Astráról, ami hivatalosan sosem készült, mégis létezik.




Az első, 1991-ben (az Év Autójának választott Kadett E után) bemutatkozott Opel Astrából még nem létezett OPC kivitel, az európai piacon 150 lóerős, 2,0 literes GSi verziója volt a csúcs. Készült azonban ennél is erősebb. Nem máshol, mint a rugalmassága miatt kis szériák, például magyar rendőrautók gyártására is alkalmas szentgotthárdi üzemben. Míg azonban a rendőrautók csupán 1,6-os benzinmotort kaptak, a dél-afrikai piacra szánt 200t S verziókba a Calibra, illetve a Vectra 4×4, 2,0 literes, 200 lóerős turbómotorja került, 6 fokozatú, abban az időben még az ilyen teljesítményhez is különlegességnek számító kézi váltóval. [BANNER type="1"]

Minden bizonnyal egy ilyen, amúgy négyajtós Astrából átemelt blokkal teperő GSi szereplését láthatjuk a fenti, fedélzeti kamerával, hol máshol, mint Ukrajnában rögzített videón. Egy motoros épp hőbörög, hogy 100 km/óra alá kell lassítson az Astra mögött, az viszont nem hagyja magát leelőzni. A kétkerekűvel végül 267 km/óra sem elég az utoléréséhez. Szép eredmény, komoly utólagos tuninggal, 1,6 bar töltőnyomású turbóval, és állítólag 445 lóerővel. Ehhez képest még a gyáriak közül 280 lóerős teljesítményével és 250 km/órás végsebességével a legerősebb és leggyorsabb, Astra J alapú, szintén 2,0 literes, turbós Astra OPC is piskóta. A 200t S amúgy gyárilag 234 km/órás tempót tudott, de már megjelenésekor sem volt titok, hogy kis módosítással a 200 lóerő akár 250 km/órát is tudhatott, s a negyedmérföldes gyorsulásokon a BMW M3-asokkal is tartotta az iramot. Erre bizonyára nem gondolt a kamerás motoros.

Katona Mátyás
Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

14 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Nem mai videó, régebben is felkapott volt, akkor is kamunak lett kikiáltva. A GSi-sek szeretik hangoztatni, hogy milyen jól megy az Astra, mivel csak 1000 kg, és 300 lóra komolyabb módosítás nélkül fel lehet húzni. Na most ez annyiban érdekes, hogy amíg a GSi-s barátom ( akinek szintén C20LET van a mocitető alatt ) mesélte, hogy pályán rá bír ragadni a Porsche Cayenne-ra, de azt elismerte, hogy a szélárnyék nélkül nem biztos, hogy ugyanolyan gyorsulást tudott volna produkálni.
    Amúgy tiszta matek az egész : az Astra legalább 4-5x olyan nehéz, mint a motoros, és csak 2, max 3x erősebb. Lehet akármilyen váltóáttétel, nem hinném, hogy ekkora súly/lóerőbeli fölényt képes lenne behozni 🙂

  2. Nem az én szemészemmel van a baj!!!! 22sec-nél valóban a motor órája mutat 170-et, de az autó jelenetősen távolodik!!! Sőt ha nagyon szörszálhasogató akarok lenni, akkor még amikor a motor 31sec-nél 260Kmh-val megy, akkor is még igencsak nő a távolság köztük! Azt pedig, már az előttem rosszul látó is megjegyezte, hogy a 110-120-al menő autókat milyen lassan hagyják el, miközben 267Kmh-val mennek??? De persze mindenki azt hisz el amit akar, vagy amit a szemorvosa engedi!?

  3. Valami nem stimmel! 17sec-nél még 100-al megy, kb. 22sec-nél, meg már „állítólag” 270-el!!! Ez már nem semmi, csak szerintem nem igaz!
    Utána néztem egy „ótvar Ferrari 599 GTB Fiorano” 100-ról 260-ra 15,4sec alatt gyorsul!!!!!
    Na ennyit az Opelről!!????

Videók

- Hirdetés -spot_img

Friss hírek