kedd, február 3, 2026
spot_img
KezdőlapSpórol a drága! Peugeot 208 1.6 e-HDi teszt

Spórol a drága! Peugeot 208 1.6 e-HDi teszt

Ha nem is legnagyobb teljesítményű, de legnagyobb nyomatékú, és egyben igen takarékos 1.6 e-HDi motorjával járt nálunk az elődjénél kisebbre szabott Peugeot 208.



Alaposan fel van adva a lecke az idén érkezett Peugeot 208-nak, azaz a Peugeot legújabb kisautójának, hiszen a 206+ néven a mai napig kapható, ám csak idén őszig gyártott 206-osból már jócskán 7 millió példány fölött jár a számláló, s jó eséllyel a 8 milliós határt is át fogja lépni a lényegében az 1998-ban megjelent eredetin alapuló modell. Annak egyébként a 2006-ban jött 207 sem tudott a közelébe férkőzni, bár népszerűtlennek utóbbit sem mondhatjuk, hiszen az SW kombiként és CC keménytetős kabrióként még jövő tavaszig gyártásban maradó szériából szintén több mint 2 millió talált gazdára már eddig is.



A mai elvárások alapján azonban másként született a 208, mint elődje, a 207. Míg utóbbi a régebben jól bevált recept szerint nagyobb lett a 206-osnál, s ez által a 4 méteres határt is átlépte, most visszavettek a tervezők. A karosszéria hosszából 7 centimétert, ami soknak tűnik, de valójában teljesen jól jött. A tengelytáv ugyanis változatlan (2538 mm) maradt, s leginkább a parkoláskor zavaró első túlnyúlás csökkent 6 centiméterrel, a maradék egyet pedig a hátsóból csípték le a tervezők. Kevéssé, de azért észlelhető, hogy a szélesség is csökkent 2 centiméterrel, városban könnyű manőverezni, szűk helyeken is elférni a 208-assal. A méreteknél maradva említendő, hogy a magasság is apadt 1 centimétert, ez utóbbi nemigen észrevehető, sokkal feltűnőbb az, hogy a teljesen új utastér a korábbinál is nagyobb. A hátsó lábtér például 5 centimétert nőtt, s így az már az alsó-középkategóriás modellekével vetekedő méretű.




És itt már el is érkeztünk ahhoz, amivel a 208 – a szubjektív megítélésű és ráadásul megosztónak is mondható formáján túl – be tudja magát lopni az emberek szívébe: miként említettük, nem egész 4 méter hosszú, könnyedén leparkolható, de ha az élet úgy hozza, akár négy felnőtt beleülhet, és bátran elindulhat vele hosszabb utakra is. A hátsó sorba ültetett felnőttek között akár egy gyerek is jól elfér még – utóbbi képletet rontja mondjuk, hogy Isofix gyerekülés-rögzítők (szokás szerint) csak a szélső helyekre kerültek, de a 208 valóban egész tágas kisautó, a szupermini kategóriát kiválóan megtestesítő modell.


Az ajnározásba hajló dicsérethez persze nyilván hozzájárul, hogy a csúcs, Allure kivitel járt nálunk extrákkal alaposan megpakolva, és – kapaszkodjanak meg – nemhogy az ötmillió forintot elérő, de csaknem a hatot karcoló árral. Így sem mondhatjuk rá azonban, hogy túlzottan drága lenne, ugyanis az alapverzióhoz is járó 6 légzsákon, ESP-n túl itt már sok egyéb mellett LED-csomag, elöl-hátul automata (egy érintésre végigfutó) ablakmozgatás, fényre sötétedő visszapillantó tükör, kétzónás automata klíma, tempomat, Bluetooth-kihangosítós, kormányról vezérelhető, USB-csatlakozós rádió és 16 colos alufelni is jár. Tesztautónk ellátmányához pedig – az említett árért – érintőképernyős navigáció, panorámatető, fűthető ülés, tolatóradar, metálfényezés és Urban Vintage (alcantara-műbőr üléshuzat és számos dekorelem) is csapódott.[BANNER type="1"]




Megjelenésével, utasterének kialakításával és kényelmével a fullextrás tesztautó nem csupán a kisautókon túlmutatónak, hanem már-már prémiumosnak is mondható. Az összképen nem ront az 1,6-os e-HDi, azaz önindító helyett generátorral, a szokásosnál gyorsabban és finomabban induló turbódízelmotor „bekapcsolása”. Alapjárata kevéssé érezhető, hangjával is benzinmotoros finomságú. Sokszor persze nem tapasztalható, az e-HDi ugyanis (hacsak nincs szükség hűtésére vagy fűtésére), gurulás közben már 20 km/órás alatt kikapcsol. A kormány, illetve a fék szervorásegítése természetesen megmarad közben, s még a klíma is egészen sokáig hűvöset fúj, így a dízel, ha nem is hűsölhetett, de még a nyári kánikulában is viszonylag sokat pihenhetett.




Felhúzott ablakokkal a 208 menet közben (még autópályán is) csendes, ha azonban leengedjük az oldalüvegeket, nem csupán érezhető, hogy alacsony fordulaton nyomatékszegény a 115 lóerős (a 3 lóerővel elvileg gyengébb Citroën C4-ben harmonikusabbnak mutatkozó) e-HDi, csörgéséből is érezhető, hogy kínlódik. Pedig a 208 nem nehéz, miként kisebb, úgy (átlagosan mintegy 150 kilogrammal) könnyebb is lett a 207-esnél. Még az 1,6-os csúcsdízel is csupán 1090 kilogrammos saját tömeggel startol, s menet közben érezhető is, hogy könnyű a „nyolcasok körében eddigi legkisebb Peugeot. A tömegcsökkentés pedig nem csupán közvetlen irányíthatóságot, kedvező fogyasztást is eredményez. A gyár 3,8 l/100 km vegyes értéket ígér – ami 99 g/km szén-dioxid emisszióval párosul -, nálunk szinte folyamatos légkondicionálással, mintegy 100 kilométer autópályás, szabályos 130 km/órás hajtással, közel ennyi városi használattal és még mintegy 250 kilométer országúti autózással 4,4 l/100 km tesztfogyasztás adódott, ami igencsak kellemes élmény a benzinkúton.






A 208 tehát nem csak finom, takarékos autó is. Aki megveszi, élvezni fogja. Főként tőlünk nyugatabbra, ugyanis (elöl természetesen MacPherson, hátul csatolt lengőkaros) futóműve alapvetően kényelmes, lágy hangolású, a nálunk nem ritka komolyabb úthibákat azonban nem tompítja eléggé, azok a kelleténél jobban érezhetők az utastérben. Sorozatos úthibákon pedig már-már irányíthatatlannak tűnik a jó úton amúgy kezes kisautó. Ez persze nem elsősorban az autó, sokkal inkább a hazai útminőség hibája, s aki nem kívánja gyakorta kihasználni az 1.6 e-HDi amúgy igen dinamikus menetteljesítményeit (100 km/órára gyorsulás: 9,7 s, végsebesség: 190 km/óra), az nem is igen fogja utóbbit tapasztalni, hanem sokkal inkább a csinos, öblös utas- és csomagterű, fényűzően felszerelhető kisautót fogja a Peugeot 208-ban látni.

Katona Mátyás
Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

2 HOZZÁSZÓLÁS

Videók

- Hirdetés -spot_img

Friss hírek