Selejtezésre ítélt autókból lesznek a legkülönlegesebbek

    0
    6

    Már reggel, a Budaörsi úton az iroda, azaz Pest felé araszolva különös jelenségnek lehettem tanúja, különféle jelmezekbe öltöztetett holland autók sora jött szembe, majd irodavezetőnk is önkívületi állapotban fogadott: „nem tudjuk mi lehet az a futam, melynek keretében csupa különös, holland rendszámos autóval futott össze tegnap a 2-es úton, Balassagyarmat-Rétság-Vác között, majd ma az M0-on? – szögezte a kérdést.

    Némi keresgélés és íme, a verseny, amire minden autószerelmesnek szüksége lenne, a verseny, amit azok számára hoztak létre az őrült hollandok, akik szívesen részt vennének a Gumball Rally-n, csak épp nem tudnak az ott kívántakkal, Ferrarikkal, Aston Martinokkal nevezni. Hogy ez a túra semmiképp se csapjon át az egymásra autóvásárlással licitálásba, a verseny előírása, hogy abban csakis legfeljebb 500 euróért vásárolt autókkal lehet részt venni. Versengés természetesen van, az is előírás ugyanis, hogy egyedi maskarát kell az autókra húzni, s így már meg is születnek a kellően egyedi járgányok, melyekkel ezúttal 5 nap alatt 3000 kilométert tesznek meg a résztvevők. [BANNER type="1"]

    Idén már negyedik alkalommal startolt el, s a 2009-ben még mindössze 64 autót számláló mezőny ez évre közel 500 csapatosra bővült, ami mintegy 1500 főt jelent. A július 9-én a hollandiai Hardenberg városából indult futam résztvevői idén Drezda, Krakkó, Budapest és Rijeka érintésével jutnak majd Salzburgba, a tervek szerint már holnap, azaz július 13-án este.
    Az ötnapos futamon – szabad szellemiségéből is adódóan – semmi sem kötelező, csupán a szervezett napi célok elérése, út közben pedig szabadon lehet kalandozni. Vannak persze előre szervezett programpontok is, amelyek feledhetetlenül blőd szituációkba hozhatják a nem kevésbé egyedi autókkal kalandozókat. Díjazás egyébként nincs, a szervezők sem a pontszámok összesítésével foglalják el magukat, hanem élvezik a mindenki számára fődíjnak számító utazást, melyhez nyilván ügyesen kell 500 eurós autót választani, de mint az a mezőnyből is látható – nyugaton – ez nem kunszt. Számunkra álomautónak számító Volvo 850-esek, első generációs C-osztályos Mercik, Renault Espace-ok, Opel Zafirák egyaránt megtalálhatók a mezőnyben. Széteső állapotú hevederrel összetákolt motorterű és fotóval bizonyítottan 5 litert fogyasztó spórolós példányok egyaránt haladnak a konvojjal. Ügye, hogy mennyivel érdekesebb, mint a százmilliós autók futama?
    Fotók forrása: facebook.com, The Carbage Run[/url]
    Előző cikkDuplájára nőhet az autógáz jövedéki adója
    Következő cikkÖt új villanytöltőfejjel bővült hazánk e-kútjainak száma
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.