2,8 l/100 km Ford Mondeóval és speciális abronccsal

    8
    4
    Nyilvánvalóan kemény harc folyik az autómárkák között, hogy ki tudja a legjobb sofőrökkel, tökéletes trükkökkel a legalacsonyabb fogyasztást elérni. Tavaly szenzáció volt a méretes Ford Mondeo 3,2 l/100 km értéke, de idén az Egyesült Államokban 2,8 l/100 km értéket is el tudott érni a Taylor házaspár egy Volkswagen Passattal. Mindkét modellt 1,6 literes dízelmotor hajtotta természetesen fogyasztásra optimalizált változatban, azaz a Ford esetében EcoNetic, a Volkswagennél BlueMotion kivitelben.
    Most ismét fordult a kocka, a Ford visszavehette a kategóriában elért legkedvezőbb fogyasztás címet a Volkswagentől, ugyanis a május 12-én Helsinkiből indult és május 14-én Norvégiában célba ért, a 46 órás utazás két végpontja között 2536,4 km-t megtett Mondeo és két sofőrje új európai rekordot állított fel a középkategóriások körében: a tankjába eredetileg töltött 70,93 liter üzemanyagból átlagosan 2,79648 liter fogyott el 100 kilométerenként. A Mondeo gyári fogyasztáscsökkentői (speciálisan hosszúra áttételezett 6 fokozatú váltó, csökkentett hasmagasságot adó futómű, légellenállást javító padlóburkolat és egyéb aerodinamikai elemek, alacsony viszkozitású motorolaj) mellé különleges, 2,8 barra fújt Continental ContiEcoContact™ 5 abroncsok is besegítettek.[BANNER type="1"]

    A Mondeót hajtó Knut Wilthil két jó tanáccsal szolgál azoknak, akik a lehető legspórolósabban kívánnak vezetni. „A legfontosabb, hogy szánjunk elég időt az utazásra, és tartsunk jókora követési távolságot az előttünk haladó autótól. Ha késésben vagyunk, többször kell visszaváltanunk, magasabb fordulaton pörgetjük a motort és gyakrabban fékezünk. Ezekkel pedig egyáltalán nem teszünk jót a fogyasztásnak. A második tanácsommal azt a tévhitet szeretném eloszlatni, hogy üzemanyagot takaríthatunk meg azzal, ha lejtőn lefelé a kuplungot benyomva hagyjuk szabadon gurulni az autót. Ez egyszerűen nem igaz. Alapjáraton ugyanis a motor fogyaszt némi üzemanyagot, míg motorféküzemben gurulva semennyi üzemanyag nem jut az égéstérbe, csupán a hajtáslánc alkatrészeinek tehetetlensége miatt jár a motor” – mondja Whilthil.
    A sofőröknek az autó vezetési tulajdonságainak megítélésében a takarékos vezetés során szerzett tapasztalatuk is segít. „Ahogy elkezdtem megismerkedni az autóval, feltűnt, hogy a gumiabroncsok roppant könnyedén futnak, és a tapadásuk is kiváló. Munkából hazafelé menet van egy pont az úton, ahol általában leveszem a lábam a gázról, és hagyom, hogy az autó magától leguruljon az utolsó lejtőn egy körforgalomig. A ContiEcoContact 5 abroncsokat vezetve azt vettem észre, hogy jóval hamarabb levehetem a lában a gázról, mint ahogy szoktam” – nyilatkozta Knut Wilthil, akinek kétsége sincs afelől, hogy az autó és az abroncsok párosítása fontos volt a rekord sikeres végrehajtásához.
    Előző cikkNyári forgalomkorlátozások Budapesten
    Következő cikkKicsit várnunk kell még rájuk – Dacia Dokker és Dokker Van
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    8 HOZZÁSZÓLÁS

    1. javítás:

      Lehet, hogy valahol jobb a motorfék, de amerre én jártam eddig, az olyan esetek száma sokkal kevsebb, ahol motorfékezéssel értékelhető távot lehetne vitorlázni.

      Általában akkor jobb a motorfék, ha az ember lassítani is akar, nem pedig a földrajzi viszonyokat kihasználva kb állandó sebességgel vitorlázni! Például városban…

    2. Hát nekem nincs computerem, csak ami a gyújtást vezérli.

      Akkor sem lehet kategorikusan kijelenteni, hogy „márpedig aki gurul, az hülye, mert bibbííí motorfékkel nincs befecskendezés”

      Tatabánya-SZékesfehérvár között 55 km-ert autózom minden nap. Nos, ott vannak olyan részek, például Zámoly előtt, hogy kiveszem üresbe, gurulok fél kilométert [b]változatlan sebességgel[/b] és utána tudok motorfékezni majdnem egy egész kilométert a lámpáig, elég durva lejtőn.

      Namármost, gurulás helyett vagy nyomok egy kis gázt, hogy tartsam a sebességet, és utána motorfékezek, vagy azonnal motorfékezek, viszont kb harmadannyi utat megtéve.

      Hihetetlen, de [u]SOKKAL[/u] takarékosabb gurulni, és utána motorfékezni, mint nyomni a gázt, és utána harmadannyit motorfékezni.

      Hiába nem fogyaszt az autó motorfékezés közben, ha harmadannyit tudsz csak megtenni ezzel a módszerrel, plusz a maradék távon gázt kell nyomni.

      [b]Lakott területen kívül[/b] a gurulás+motorfék kombó a legjobb, [b][u]szituációtól függően[/u][/b]

    3. Egy régebbi benzinesnél lehet hogy komolyabb a motorfék, az új technikáknál lejtőn lefelé szinte nem is lassul a kocsi, ha leveszed a gázról a lábad. Vagy ha direkt lassítani akarsz egyenes úton, de nem hirtelen, akkor is tökéletes üzemi fék helyett. (mondjuk lakott terület felé közeledsz országúton)
      És mindez azért, mert hihetelen módon a pillanatyni fogyira a computer 0,0-t ír.

    4. „A második tanácsommal azt a tévhitet szeretném eloszlatni, hogy üzemanyagot takaríthatunk meg azzal, ha lejtőn lefelé a kuplungot benyomva hagyjuk szabadon gurulni az autót. Ez egyszerűen nem igaz.”

      Természetesen a morofékezést és a gurítást kombinálva érhet el a legjobb eredmény. Azonban a kuplungot csak akkor kelll használni, ha muszáj (ki kell venni üresbe). Aki a kuplungot benyomva hagyja gurulni az autót, az egy barom, de legalább is hosszú távon nem spórol egy Ft-ot sem, mivel tönkreb*ssza a kuplungot. A takarékos vezetést ésszel kell csinálni!

    5. Kipróbáltam, tavaly tavasztól őszig jártam 2,8-ra fújt gumikkal (205/55R16, kb 15000 km-t mentem így). Az eredmény az lett, hogy a gumi közepén 0-ra kopott a mintázat, a szélén 4-5 mm maradt. Esőben úgy csúszkált az autó, mintha jégen mentem volna. Lehet, hogy spóroltam 2 dl-t 100-on, de veszélyes volt és vehettem 4 új gumit is. Ez a spórolási technika nem hoz megtakarítást.

    6. „A második tanácsommal azt a tévhitet szeretném eloszlatni, hogy üzemanyagot takaríthatunk meg azzal, ha lejtőn lefelé a kuplungot benyomva hagyjuk szabadon gurulni az autót. Ez egyszerűen nem igaz.”

      Imádom az általánosítást. Egyébként az a 4 perces összes gurulás tényleg sok ám, főleg, hogy óránkánt 0,5 litert fogyaszt alapjáraton az autó 🙂

      Lejtők általában:

      Gurulva sebbességveszteség nélkül leérsz az aljára
      Motorfékezel és leérsz az aljára, de csak 75 km/h-ával

      Szerintem a motorfék városba való, vagy max durva lejtőkre, különben lelassulsz, és másokat is idegesítesz, vagy pedig a lejtő feléig motorfékezel onnantól gázt adsz lejtőn lefelé, ergo lószart sem spórolsz.

      Ez a Knut Wilthil nagyon okos, egyszerűen annyit kellett volna mondania, hogy a szituáció dönti el, hogy motorfékezzünk, vagy guruljunk. Ennyi a történet.