Megverhetné a Mondeót! Hyundai i40 1.7 CRDi teszt

Tavaly nyáron – elsőként kombi változatával – azzal a nem titkolt céllal érkezett a Hyundai i-betűs, azaz intelligens és innovatív középkategóriás modellje, hogy szegmense legnépszerűbbjeit szorongassa meg. Természetesen nem azért, hogy nekik rossz legyen, hanem, hogy a Kiával karöltve folyamatosan és dinamikusan fejlődő konszern még jobb eredményeket tudjon elérni. Mindehhez a bemutatkozáskor mutatott elemzések szerint a márka 5 éves, kilométer-korlátozás nélküli garanciájával, védőszárnyával és évenkénti díjmentes átvizsgálásával kategóriája legjobb értéktartását, alapáron is vonzó, opciós csomagokkal pedig egészen dús ellátmányt vet be az új modell. Hiába mindez, s az ellátmányához képest kedvező ár, az idei év első négy hónapjának eladási adatai szerint egyelőre megközelíteni sem tudta a célul tűzött kategóriavezetők eredményeit. Ford Mondeóból 364, Opel Insigniából 346, Volkswagen Passatból 358 példány fogyott ezen időszakban, 43 példányos eladásával az i40 azonban nevezni sem tudott a szoros versenybe.
Kombiként próbáltuk már belépő benzinesével és erősebbik dízelével automata váltóval is, mindkettő korrekt volt, de igazán most, az alacsonyabbik teljesítményű dízelével, manuális váltóval, utolsó előtti ellátmányával – bőr helyett szövetkárpitozással – volt meggyőző az i40. A kombinál 3 centiméterrel rövidebb limuzin választása egyértelműen érzelmi kérdés. A 250 ezer forintnyi felár megspórolásáért nyilván senki sem fog lemondani az 50 literrel nagyobb, jobban pakolható és bővíthető csomagtérről, ám nyilván sokan vannak, akik úgy gondolják, hogy számukra fontosabb a kecses – a tesztautó fekete színével és krómos ablakkereteivel különösen hangsúlyos – vonalvezetés. Azt is meg kell hagyni, hogy a négyajtós i40 503 literes csomagtere sem szerény, nyílása egészen nagy, s ha bővítve utastéri átjárója szűk is, legalább hosszban nagyra, 1,8 méter fölé toldható.
Az i40 szedánjának utastere gyakorlatilag azt a nem szerény mértékű tágasságot hozza, amit a kombi is. Itt, a világos, kellemes tapintású és nem izzasztó, jól tartó szövetkárpitozásnak köszönhetően a tér még nagyobbnak hat. Sofőr és utasai – nem csak elöl, hátul is – teljes kényelemben utazhatnak. Az ülések ugyanis komfortosan formázottak, kellő tartásúak és méretesek is, még a szélsőknél valamivel szerényebb méretű hátsó középső hely is egészen korrekt. Beüléskor kényelmes, gyerekülés becsatolásakor kényelmetlen, hogy a hátsó övcsatokat az ülőlapba süllyesztették, ez utóbbi különösen a gyerekülést középre téve tud zavaró lenni, akkor ugyanis szinte a csatra kerül az ülés. [BANNER type="1"]
Anyagválasztásával, belső formáival, hátra vezetett szellőzőrendszerével és első-hátsó ülésfűtésével prémiumos, első-hátsó ajtózsebeivel, mély könyöktámaszi rekeszével és számos egyéb pakolóhelyével kellően praktikus az i40. Kétségtelenül meggyőző és megnyerő kívülről és belülről is, ám legjobb arcát menet közben, sofőrjének mutatja. Az 1,7 literes, mindössze 116 lóerős CRDi dízel alapjáraton is már-már bársonyos finomsággal és halkan jár – indításához a Style szintnél ráadásul ugyanúgy nem kell kulcsot használni, mint az autóba jutáshoz, hiszen itt már kulcs nélküli nyitó- és indítórendszer jár. Útra kelve pedig csakis még jobbakat lehet elmondani, beszédes, hogy a nem kimagaslóan magas, 260 Newtonméteres csúcsnyomaték már 1250/perctől, azaz a legkisebb gázt adva is rendelkezésre áll. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az első pillanattól tisztességesen megy az amúgy nem csekély, csaknem 1,5 tonnás saját tömegű limuzin. Városban csendes, bár gyorsításkor picit hallani még a motort, de egyenletes tempóval elképesztően csendes az i40 – és ez így van országúton vagy autópályán is. Kapaszkodjanak meg, fülünk és zajmérőnk szerint is csendesebb volt az i40, mint akár a korábban tesztelt, ezen kategória krémjének tekinthető BMW 320d. Pedig nincs hosszúra áttételezve a ráadásul kissé hosszú úton is járó karral kapcsolható 6 fokozatú váltó, az autópályás 130 km/óra 2600 1/perc fordulattal futható, a motor azonban csendes, s az egyéb zajok szigetelése is jó. A gyorsítás autópályás tempónál is simán megy, alapdízelként sincs nyoma lomhaságnak az i40-nél.
A finom futást tovább fokozza az elöl MacPherson, hátul multilink futómű hangolása: ma már ritka mód kényelmes, ráadásul vele a sportosabban vezetők sem kényszerülnek kompromisszumokra, kanyarodni is bőven lehet. A négyajtós limuzinok legfőbb korlátjával, azaz a szinte csak jelképesen bővíthető csomagtérrel ugyan, de ideális cég- vagy családi autó lehet az i40. Futása gyári adatok szerint alacsony költségű, 4,4 l/100 km vegyes fogyasztási értéke természetesen csak a mesékbenciklus szerinti méréssel létezik, de higgadt körülmények között simán 6 l/100 km alatt tartható, városban egy literrel többel érdemes számolni.
A sokat autózóknak – márpedig a középkategóriás dízelt választók általában olyanok – sokat érhet az 5 éves, kilométerkorlát nélküli általános garancia, ám a vevők megnyeréséhez, ahogyan azt a piac mutatja, egyéb is kellene, például a vetélytársakénál kedvezőbb ár. Az i40 azonban nem olcsóbb, hanem jobban felszerelt az átlagnál – ha gazdag ellátmányához igazítjuk a többieket, akkor mégiscsak olcsó. A belépő dízel, azaz az 1.7 CRDi Life 6 840 000 forintért például 7 (első, oldalsó, függöny és a vezető térdét óvó) légzsákot, ESP-t, visszagurulás-gátlós elektromos rögzítőféket, gyári riasztót, ködfényszórót, LED-es menetfényt, és statikus kanyarfényt alkalmazó projektoros fényszórót, valamint bőrborítású kormányt és váltógombot, 6 hangszórós, kormányról vezérelhető, USB-csatlakozós hifit, manuális légkondit, távirányítós központi zárat, s elöl-hátul automata (egy érintésre végigfutó) ablakokat is ad. Jelentős, 1,3 millió forintos felár a Style szint, amellyel azonban szintén meglehetősen hosszú ellátmánytöbblet – egyebek mellett 17 colos alufelni, teljes értékű – alufelnis – pótkerék, sötétített hátsó üveg, tolatókamera és parkolóradar, a vezetőnél elektromos ülésállítás, első-hátsó ülésfűtés, hátsó oldallégzsák, zongoralakk műszerfalbetét, mélynyomós prémium hifi, Bluetooth kihangosító, kétzónás automata légkondicionáló, kulcs nélküli nyitó-, indítórendszer – jár. Ilyen csomaggal a konkurensek mind drágábbak lennének. Azaz az i40 akár simán meg is verhetné a kategória jelenlegi vezetőjét, a Ford Mondeót, ám a vevők adott árért – még gazdagabb ellátmány és jobb garanciális, valamint általános jellemzők mellett is – a régóta ismert márkákat választják. Egyelőre.