Sokat ért az öreg: 14,5 milliót adtak a romos Miniért

    0
    6
    Két hete számoltunk be arról, hogy az angol Bonhams’ aukciósház árverésre vitte a legidősebb, restaurálatlanul megőrzött Minit, melyet még 1959-ben gyártottak Austin Mini Se7en De Luxe Saloon néven.
    Az előzetes várakozások szerint 19-24 ezer fontos vételárat tartottak reálisnak a spekulánsok, az persze senki számára sem volt kétséges, hogy a licitálás akár jelentősen felviheti az angol autótörténelmi ritkaság értékét. Így is lett, végül 40 250 fontos, azaz mintegy 14,5 millió forintos vételárnál csapott le a kalapács. Gyakorlatilag egy használhatatlan autóért, ami azonban a világtörténelem nyolcadik legidősebb Minije, az azt megelőzők közül háromról van információ. Egyet Angliában, felújított állapotban őriznek, a másik kettő azonban Japánban, kabriósítva található. [BANNER type="1"]

    Az árverésen elkelt példány a Bonhams’ által adott információk szerint minden tartozékával, korhű jellegzetességével rendelkezik, noha néhányat azok közül az egyszerűbb szállíthatóság érdekében leszereltek, a vásárló kivétel nélkül megkapja majd őket, miként az autó papírjait is. Nem titok, hogy a vezetőoldali ajtót korábban már cserélték, ám azon túl csak kisebb javításokat végeztek a Minin, melynek még szürke fényezése is a gyári. Beltere is eredeti és teljes – leszámítva a szőnyegeket, amelyek hiányoznak. Az eredeti rendszámtáblák mellett természetesen némi rozsda is jár az autóhoz, a padlón, az A-oszlopoknál, a küszöböknél, a hátsó ülés tövénél és a csomagtér padlójánál is van belőle, ám a hátsó futómű bekötése legalább épnek tűnik. Egy szervizcímke szerint 17 942 mérföldnél kapott karbantartást az órájában valósnak tűnő 31 041 mérföldet mutató járgány, melynek motorját egyértelműen nem indították be az elmúlt években, akár évtizedekben.
    A 2011-ben a Classic & Sports Car magazin által 6 oldalon keresztül boncolt, idén 53 éves Mininél meghatározóbb és egyben őszintébb példánya aligha létezik a korabeli angol autógyártásnak, így nem meglepő, hogy vásárlója az említett 40 250 fontot ajánlotta érte – annak ellenére, hogy ez egyértelműen „csak egy kiállítási tárgy.
    Előző cikkHasznált Astra, Focus, Golf, Octavia: mikor melyik az olcsóbb?
    Következő cikkIrányjelzéssel a balesetek ellen
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.