Végrehajthatatlan törvény tiltja a kihangosítóval telefonálást

    Írta:
    Katona Mátyás
    -
    6
    2

    Nem kell kidobni a kihangosítókat, sőt vélhetően ez után is bőven fognak eladni belőlük, a kéz nélküli telefonálás tiltása ugyanis nem lesz számon kérhető – abban az egyetlen amerikai városban sem, ahol az arról szóló rendeletet meghozták


    Már látjuk magunk előtt a védekezést: „Biztos úr, én csak magamban motyogtam, nem telefonáltam! Hogy miért van mégis összekötve bluetooh-kapcsolattal a telefonom és az autóm kihangosítója? Hát a városon kívül szabad használni! Miért ne legyenek párosítva?
    Vélhetően nem egyszer elhangzik majd az észak-karolinai Chapel Hillben a fentihez hasonló védekezés, ott ugyanis már nem csak a legtöbb helyen tiltott kézből tartott beszélővel telefonálást, illetve üzenetírást, hanem a kihangosítón keresztüli csevegést is tiltják.
    Az 58 ezer lakosú város tanácsán is nehezen ment át a javaslat, elsőre ugyanannyi ellenzője, mint támogatója volt, majd egy újabb ülésen az elsőről betegség miatt hiányzott Ed Harrison is mellette voksolt, ugyanis tapasztalatai szerint pont azok az autósok nem szokták észrevenni, akik telefonálnak, nem pedig azok, akik éppen esznek vagy hajukat fésülik az autóban. Ezért aztán mostantól Chapel Hill összes közútján büntetik a kihangosítós telefonálást is, az érte járó bírság 25 dollár. [BANNER type="1"] A tiltó rendelet egyébként nem csak azért nem lesz betartható, mert a rendőr nem tudja azt megállapítani, hogy a sofőr épp telefonon keresztül vagy csak úgy beszél-e, hanem azért sem mert hagy kiskapukat. Engedélyezi a szülők, a gyerekek, illetve a házastárs felé kezdeményezett hívást is. Így lényegében csak egy javaslat: ha lehet, mindenki teljes figyelmét szentelje a veszélyes üzemnek számító autóvezetésnek.
    Előző cikkNem kell a villanyautó, mert drága
    Következő cikkF1-be tart a Volkswagen?
    Katona Mátyás
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    6 HOZZÁSZÓLÁS

    1. Amerikában nem is csodálkozom, ott 100 as szöget lehet a vezetők többségével a falba verni annyira balfékek. Ha nem tud orral beállni már megy is máshová. Ha nem automatta a kocsija megállt a tudomány, tisztelet a kivétel persze. Ebből következik az, hogy, ( még ha NŐ is ) csak 1 dologra tud figyelni. Abban az országban ahol az egyetem szintje megfelel a nálunk nyolcadikos nebuló szintjének, ne is várjunk mást. Nem mint ha mi olyan pengék lennénk, de hogy az Amerikai nép 40% azt hiszi hogy New York az USA fővárosa az már GÁZ.

    2. Amerikában nem is csodálkozom, ott 100 as szöget lehet a vezetők többségével a falba verni annyira balfékek. Ha nem tud orral beállni már megy is máshová. Ha nem automatta a kocsija megállt a tudomány, tisztelet a kivétel persze. Ebből következik az, hogy, ( még ha NŐ is ) csak 1 dologra tud figyelni. Abban az országban ahol az egyetem szintje megfelel a nálunk nyolcadikos nebuló szintjének, ne is várjunk mást. Nem mint ha mi olyan pengék lennénk, de hogy az Amerikai nép 40% azt hiszi hogy New York az USA fővárosa az már GÁZ.

    3. Nem vonja el a telefonálás a figyelmet, illetve egyéni adottságoktól függ. 20 évvel ezelőtt egy alapos vizsgálat azt derítette ki, hogy az úttartás jobb lett telefonálás közben, egyedüli negatívum, hogy az indexelés gyakrabban maradt el…
      A kihangosítón keresztüli telefonálás pedig semmivel sem vonja el jobban a figyelmet, mintha utasával beszélgetne a sofőr. Betiltják majd a menetközbeni beszélgetést is?