Van alternatívája a dízelnek! Opel Insignia 1.4 Turbo teszt

    5
    2

    Tavaly több alkalommal is frissült a 2009-es Év Autójának választott Opel Insignia, ám az idén nyáron már negyedik életévébe lépő, sikeres formán még nem mert változtatni az Opel. A tavalyi újdonságok közül az akár 265 km/órára képes 2.8 V6 Turbo OPC Unlimited után most a kínálat majdnem aljának számító, legkisebb motoros, de turbós, 1.4 Ecotec Turbo Start/Stop verzió járt nálunk. Ennek felára 470 ezer forint a feltöltő nélküli, 115 lóerős 1,6-os és 180 ezer forint a hozzá hasonlóan 140 lóerős 1,8-ashoz mérten – mindkettőnél takarékosabb és dinamikusabb is, ígért – 5,7 l/100 km – fogyasztásával pedig a 330 ezer (Start/Stoppal 430 ezer) forinttal drágább belépő dízelnek is alternatívája lehet, így akár meg is változtathatja az Insignia-eladásokban eddig tapasztalt jelentős, 70 százalékos dízelfölényt. Lássuk, mit tud valójában!

    Az Insignia közel 4 éves formája ma is friss, kecsesen elegáns, a krómkeretes oldalablakokkal, hátul (65 000 forintért) sötétített üvegekkel szerelt Cosmo – azaz csúcskivitelű tesztautót még ma is alaposan megnézi az utca embere. Nehéz is nem észrevenni, 4,83 méter hosszával és 1,85 méteres szélességével óriási. Kívülről hihetnénk, hogy nagy autó, ám a formás, kitüntetetten komfortos bőrüléses utastér messze nem olyan tágas, mint amit a külső méretek sugallnak. Elöl még jól el lehet férni, de nincs gigászi térbőség. Hátul pedig éppen elegendő a lábtér, a szélső helyeken a hátra és oldalra is lecsapott, kupés tetőív miatt pedig korlátozott a fejtér. Már 180 cm-es magassággal is kissé az utastér közepe felé kell biccenteni – ami akár fel sem tűnhet – a legtöbb hátra ülő úgyis szeret középre hajolni, hogy előre kilásson. Mivel az ülések kényelmére hátul sem lehet panasz, legfeljebb négy felnőttnek még komfortos utazóautó az Insignia, ötnek azonban nagyon szűk – jelentős a középső padlómerevítő, középen a szélsőknél csenevészebb az ülőhely, és a szellőzőrostélyokat mindenképp, 31 000 forintért 230 V-os elektromos csatlakozót is adó kardánbox is vaskos.

    Közepesnek értékelhető az Insignia pakolóhely-kínálata. Szám szerint elegendő rekesz van, zseb például jutott minden utastéri ajtóra, azok mérete azonban nem nagy, például félliteresnél méretesebb palack nem helyezhető beléjük. Igényesen filccel bélelt, de nem túl nagy a kesztyűtartó sem. A csomagtér azonban méretes is, alapesetben 530 literes, osztott támladöntéssel küszöb nélkül, padlósíkját majdnem minimális szöggel megtörve bővíthető.
    Utóbbiak azonban nem számítanak újdonságnak, az Insignia ilyen, ismerjük, ahogyan azt is, hogy futóműve kényelmes, kellően stabil, műszerfala az opciós FlexRide – hangolható, adaptív elektromos – lengéscsillapítókkal színváltós, a sok gombja miatt nehezen áttekinthető középkonzolon Sport-módot kapcsolva fehér helyett piros háttérvilágítást kap. Az viszont a Start/Stop jellemzője, hogy a fordulatszámmérő két nulla-állással, egy OFF és egy szintén álló, de nem a a sofőr által megállított motort jelölő Auto Stop pozícióval is rendelkezik. Az automatikus motormegállítót és –újraindítót eddig leginkább dízelmotorjaihoz párosította az Opel, a benzines esetében azonban a rendszer finomabbnak tűnik. Az amúgy is halk 1.4 Turbo megállását észre sem venni, és a kuplung lenyomását követően is finoman és gyorsan indul újra. Mire a kissé hosszú, de legalább jól megvezetett úton, könnyedén járó váltókart egyesbe toljuk, már harcra kész az 1,4-es.
    Mai, „leméretezős szemmel”, azaz a downsizing korában már nem tűnik kicsinek az 1,4-es blokk a közel 5 méter hosszú középkategóriásban. Turbóval az egyik fő konkurens, a Volkswagen Passat már jó ideje alkalmaz hasonló méretű, ráadásul kisebb teljesítményű alapgépet. Mint azt a cikk elején írtuk, az Opelnél azonban nem alapgépről van szó, s a 140 lóerős, ráadásul alacsonyan, 4900 1/percnél megjelenő, s egészen 6000 1/percig meglévő csúcsteljesítmény, valamint az 1850-4900 között ömlő 200 Newtonméter nyomaték is jó menetdinamikát sejtet. Nem is rossz a 10,9 másodperces 100 km/órára gyorsulási érték, s feltűnő, hogy már hajszálnyit alapjárati fordulat felett terhelhető a turbómotor, ereje – a közel 1,6 tonnás (!) önsúlyú – karosszériával azonban nem kimagasló. El lehet vele lenni, gond nélkül hozza a kielégítő menetdinamikát, autópályán is finoman, csendesen jár, váltója utóbbihoz kellemesen hosszúra áttételezett, a 130 km/órás utazótempó alig több mint 2600 1/perccel tartható. Országúti előzéseknél azonban messze nem úgy gyorsul az 1,4 turbós Insgnia, mint azt számadatai alapján várnánk, a szokásosnál alaposabban kell megtervezni a manővereket. [BANNER type="1"]
    Összességében jó alapgép az Insignia benzines kínálatának legszerényebb fogyasztású tagja – ennél kisebb teljesítményűvel vagy az egyező teljesítményű, de szerényebb nyomatékú 1,8-assal nem is ajánlanánk a kissé nehéz középkategóriást. Szubjektív vélemény, de a kicsiny turbós harmadakkora mért fogyasztása miatt a paletta-csúcs Insignia OPC Unlimitednél is és a szintén nem szerényebb étvágyú dízelnél is szimpatikusabbnak tűnt, egyetlen szépséghibája: automata váltóval nem rendelhető. Aki utóbbiról le tud mondani,annak az 1.4 Turbo végre minden szempontból alternatívája a gázolajosoknak. Azoknál finomabb, csendesebb járású, gyorsabban melegszik be, télen tehát hamarabb fűt, fogyasztása pedig nem csak gyári 5,7 l/100 km, hanem a vegyes körülmények között, jóllehet zömében városon kívül, de sok autópályázással mért 6,2 l/100 km-es átlaga alapján is kedvező. A 70 literes üzemanyagtank tehát kényelmes, 1000 kilométer feletti hatótávot adhat – ha egyszer jó sok pénzért megtöltjük.

    Magáért az autóért sem szerény összeg fizetendő, az ötajtós, de a négyajtóshoz hasonlóan limuzinnak hívott 1.4 Turbo Insignia alapkivitele 6 870 000 forint – manuális légkondival, csak elöl elektromos ablakokkal, ESP-vel, de függönylégzsák nélkül. A már alapáron is tisztességesen extrázott Cosmo csúcsverzióért 7 760 000 forintot kell leszurkolni, az egyebek mellett elöl elektromos Komfort üléseket, adaptív xenonfényt, első-hátsó parkolóradart, hátsó oldallégzsákot, sávelhagyásra és ráfutásos balesetre is figyelmeztető kamerarendszert, FlexRide futóműcsomagot, guminyomás-szenzort is bevető tesztautóért kedvezmények nélkül 9 721 000 forintot kellene leszurkolni. Nagyon nem szerény – pláne úgy, hogy a hasonló külméretű, de belül tágasabb legfőbb konkurens, a Ford Mondeo izmosabb, 160 lóerős 1,6-os turbómotorral olcsóbb. Az Insignia így legfőbb csáberejét, sokakat vonzó formáját bedobva nyerhet vevőket.
    Előző cikkUfót láttak Párizsban, a neve DS9
    Következő cikkUnatkozik? Vásároljon vadonatúj húszéves tuningmercit!
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    5 HOZZÁSZÓLÁS

    1. így van ahogy mondod! Fogyasztói társadalom, tehát igaz hogy ott a jól bevált 1.8-as szívó 140 pacival mint megbízható bevált konstrukció amellyel a világból is kimehetsz, de hát az nem tudja a szigorodó új EU-s környezetvédelmi normákat (jó szöveg, mintha érdekelne is valakit…) ezért csinálunk egy új szupermodern kis-köbcentis kihegyezett motort, ami persze duplán megéri majd (a gyártónak) mivel az előre tervezett futásteljesítmény után csak jó drágán lesz majd javítható.
      Na mármost -majd- ha a kispénzű magyar család-fő- van olyan ostoba hogy megvegyen egy ilyen autót 5-6-X évesen, akkor meg is érdemli hogy benyelje a javítási költségeket. Amíg teheted -már amíg van kínálatban- csak szívó motorokban gondolkodj, feltéve ha nem vagy kő gazdag!

    2. Ez egy jó kérdés hogy meddig? Szerintem a kezdeti (nem CR) turbodiesel motorokból kiindulva (az elején ott is a turbóval érték el a méretcsökkentést, az elv és a megvalósítás azonos) lehet hogy 300.000 km-et talán kibír!? Túl optimista lennék, lehet, de a 3 olajcserénél többet kell bírnia!
      De az alapfelvetésedre „Kifelé mutatjuk a Janit, de egynégyes motor ekkora vasba. Nevetséges” a válaszom az, hogy a 140 Le és a 200 Nm elég a kocsi tömegét tekintve annak az optimális mozgatásához!

    3. Hát Én nem esek hasra tőle. Három éves az enyém 1,6 benzines turbó 180Le ezzel nincs is semmi baj, hanem a többi aprósággal. Pl: már háromszor cseréltek űllés fűttést, egy nyári, és egy téli gumi garnitúra ment ell (65ezer Km); Csomagtartóban aza fránya padlószinti kiemelkedés ne lenne, (ugyanis nem lehet rendesen pakolni bele); két év után telefont cseréltem és nem lehet a kihangosítóval összehangolni; háromhavonta szoftvert kell frissíteni; kipufogó felerősítése rendszeresen igazításra szorul, mert zörög;nincs magyar nyelvű menü (hát úgylátszik nem Magyarországon Vagyunk) Sorolhatnám az apró bosszantó dolgokat úgy hogy egy órát is igénybe venné. A GM a panaszra nem reagál.